Budapest Régiségei 37. (2003)

Spekner Enikő: A budavári Boldogasszony-egyház alapítástörténete 91-112

A BUDAVÁRI BOLDOGASSZONY-EGYHÁZ ALAPÍTÁSTÖRTÉNETE Ehhez képest az 1255. évi oklevélből egészen más dolgokat tudunk meg. Az egyház még építés alatt állt, a király kegyúri joga alá tartozott, és az esztergomi érsek gyakorolta felette a joghatóságot, valamint még nem szentelték fel. Vegyük sorra, hogyan is kell mindezeket értelmezni, s milyen összefüggésbe lehet hozni a látszólag teljesen ellentétes két korábbi forrással. Az 1255. évi oklevél fontosabb részei latinul így hangzanak: „contulimus, donavimus, dedimus et tradidimus ...et ius patronatus, quod in ecclesia Sancte Marie in ipso castro construenda nobis utpote verő patrono competebat ... eidem monasterio seu cenobio cum omnibus hiis, que ipsum ius patronatus in suis capitulis seu articulis dinosscitur continere, volentes, ut omnis honor et omne emolumentum, qui et quod nobis vel nostris filiis seu nepotibus deberetur, ex hac nostra concessione, cui in ipsius ecclesie primaria et ante consecrationem fundatione Strigoniensis archiepiscopi consensus accessit, in ipsum coenobium transferantur ...". Magyar fordításban pedig a következőképpen: „adományoztuk, ajándékoztuk, adtuk és átadtuk e monostornak, azaz kolostornak... azt a kegyúri jogot is, ami minket, mint valódi kegyurat megilletett e várban akkor még építendő Szent Mária egyházban /a Szent Mária egyház magában a várban történő építésében/ mindazon dolgokkal együtt, amiket maga a kegyúri jog fejezeteiben vagy cikkelyeiben közismerten tartalmaz. Óhajtván pedig, hogy minden tisztelet és haszon, ami minket vagy fiainkat, vagy unokáinkat illetne, szálljon át a kolostorra azon engedélyünk alapján, amihez ezen egyház felszentelés előtti alapításakor az esztergomi érsek beleegyezése is hozzájárult". A nyulakszigeti apácáknak szóló adománylevél rendelkező része [contulimus, donavimus, dedimus et tradidimus), 1255-ben egy már megtörtént adományozást foglalt írásba. Az adomány egyik részét képező ius patronatus is már a múltban megillette a királyt egészen az oklevél keltéig, ahogy azt a ius patronatust értelmező, praeteritum imperfectum igeidejű competebat kifejezte. E múlt idejű igéhez képest kell értelmeznünk a mellékmondatban szereplő in ecclesia Sancte Marie in ipso construenda intans akciójú és passiv jelentésű melléknévi igenévi szerkezetet (participium instans passivi + fővév = gerundivum), ami azt jelenti, hogy az egyház nem az oklevél kiállítása után volt még felépítendő, hanem a kegyúri jog keletkezésekor, s hogy ekkor még nem készült el.

12 (3. kép) Itt egy kis kitérőt kell tennünk a kegyúri jog értelmezésére. A 11-12. században érvényben lévő 12 Az instans akció kellest, szükségességet is kifejezhet, azaz lehet egyidejű, vagy a jövőbe mutató, s itt azt jelenti, hogy az épület még nem constructa, azaz még nem készült eL „sajátegyház" (ecclesia propria, Eigenkirche) intézménye a 12. század végére jelentősen átalakult, s kezdetét vette egy új egyházjogi intézménynek, a patronátusi jognak a kialakulása. A sajátegyháznak nevezett formában az egyházalapító a ius fundi alapján saját tulajdonának tekintette az egyházat, amit eladhatott, örökíthetett, papot maga helyezhetett bele, üresedés ideje alatt jövedelmét élvezhette stb. A 11-12 század folyamán ezek a jogok már kezdtek részekre bomlani, majd beleolvadni a patronátusi jogba. III. Sándor pápa (1159-1181) a kegyuraságot a lelki joghoz kapcsolta és ezzel teljes egészében egyházi joghatóság alá helyezte. Az egyház így a ius fundi és az ecclesia propria jogait magának tartotta fenn, s mintegy az alapítást viszonozva adta azt át a most már kegyúrnak nevezett alapítónak természetesen meghatározva annak jogait. A kegyúri jog továbbra is a ius fundi alapján illette meg saját egyház régi urát vagy az új alapítót, de a jogok és kötelességek az alapító személyéhez kötődtek, így a ius fundi szerepét fokozatosan kiszorította a ius fundatoris, s ez jelölte azokat a jogokat, melyek az egyházak alapítóit az egyházi javadalmak körül megillették (ius petitionis, ius praesentandi, ius decimationis, stb.). Egyházalapítónak pedig azt tekintették, aki a telket adta az egyház létestéséhez, az építkezést végrehajtotta és gondoskodott az egyháziak ellátásáról, azaz az egyházat javadalmazta. A kegyúri jog alapját a "dos", az „aedificatio" és a „fundus" jelentette.

13 IV Béla király 1255. évi oklevele az adományozás tényén túlmenően annak jogalapját is részletesen indokolta, leszögezvén, hogy a budavári Szűz Mária egyháznak ő volt a valódi kegyura, azaz ő alapította és javadalmazta az egyházat és kezdeményezte építését. Az oklevél kiállításakor még csak az alapítás és a dotálás történt meg, valamint a templom építése folyamatban volt, de a felszentelése még hátravolt.

14 Ez világosan kitűnik az in ipsius ecclesie primaria et ante omnem consecrationem fundatione kitételből, amit együttesen kell értelmeznünk. A primaria éppúgy meghatározója a fundationak, mint az ante consecrationem, azaz nem beszélhetünk első és a felszentelés előtti „második' alapításról. Az in primaria ... fundatione-t hasonlóan a prima node, vagy primo mense (az éjszaka beálltával, a hónap elején) kifejezésekhez a templom létrehozásának felszentelés előtti kezdetét, első pillanatát kell értenünk, azaz az esztergomi érsek az alapításkor adta hozzájárulását ahhoz az engedélyhez {ex hac nostra 13 SZEREDY 1879. 756-788; SALAMON 1885. II. 198; KOLLÁNYI 1906. 5-12. 33; JANKOVICH 1959. 60-62; KUMOROVITZ 1964. 70-77; KUBINYI 1999. 272-274; SzüCS 1978. 171-172; Szűcs 2002. 133-135; RÁCZ 200L 179-180. 93