Budapest Régiségei 37. (2003)

Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276

A BUDAI VÁRHEGY BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE csoportok egyelőre ismeretlen irányú infiltrációja állhat, megmagyarázhatja azt, hogy hogyan alakult ki a különböző alapokról induló kora nagyrévi csoportokból a kora bronzkor 3. időszakára a nagy területen egységes nagyrévi kultúra. A teli telepek és a nagy hamvasztásos temetők vizsgálata alapján megállapítható, hogy a késő-nagyrévi időszak (kulcsi fázis) és a vatyai kultúra kialakulása között nem lehet éles törést kimutatni. A nagy temetőket továbbra is használják, a temetkezési rítus is azonos: a kulcsi fázisban a korábbi időszak szórthamvas rítusával ellentétben általános a vatyai kultúrára szinte kizárólagosan jellemző urnás rítus.

108 A nagyrévi kultúra időszakában létesült teli telepekre a vatyai kultúra időszakában vastag rétegek rakódnak. Mind a százhalombattai mind a bölcskei teli telepen megfigyelhető, hogy nagyrévi rétegeket törés nélkül követik a vatyai rétegek. Sőt ezen túlmenően megállapítható, hogy a település struktúrája sem változik, a vatyai kultúra házait (amelyek egyébként ugyanolyanok, mint a nagyrévi kultúra felmenő falú, tapasztott agyagpadlójú házai) a korábbi korszak házainak helyére építik.

109 A várhegyen a középkor óta végzett intenzív tereprendezések, és talán a régi ásatások nem megfelelő megfigyelései miatt nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy lelőhelyünkön beszélhetünk-e a nagyrévi és a vatyai kultúra egymást követő településrétegeiről, azaz a várhegy teli településnek tekinthető e. Valószínűbb, hogy egy olyan telepről van sző, amelyen a két egymást követő kultúra objektumai és kultúrrétegei nem vertikálisan, hanem horizontálisan helyezkednek el, mégis megállapítható, hogy a két kultúra folyamatos átmenettel és nem valamilyen éles töréssel váltotta egymást. A folyamatos átmenet talán legkézenfekvőbb bizonyítéka a XII. gödör, amelynek leletanyagában megvannak a tipikus nagyrévi leletek, ugyanakkor olyan tárgyak is megjelennek, amelyek egyértelműen a vatyai kultúra kialakuló anyagi kultúrája felé mutatnak. Más, a várhegyhez hasonló, a kora bronzkor végén létesült és a középső bronzkorban is tovább használt telepeken, illetve olyan telepeken, amelyek a középső bronzkorban létesültek a korábbiakhoz képest új jellegzetesség jelenik meg: a telepek sánccal, árokkal történő erődítése.

110 A Várhegy 108 BANDI 1965-66; KALICZ-SCHREIBER 1995a. 32-37; VICZE 1992; REMÉNYI 2002. 109 KOVÁCS 1984; POROSZLAI 1992a, b, 1999-2000, 2000. 1,0 NOVÁKI 1952; BANDI 1960; KOVÁCS 1963, 1969; BÁNDI-PETRES 1969; BÓNA-NOVÁKI 1982; ENDRŐDI 1984; ENDRŐDI-FELD 1980; POROSZLAI 1988,1992a, b, 1999-2000; ENDRÓDI-GYULAI 1999. valószínűleg a középső bronzkori vatyai kultúra erődítetten magaslati telepe volt, mivel eddig nincs adatunk erődítés nyomaira. Minden esetre a Várhegy kedvező lehetőséget biztosított arra, hogy a déli nyúlványt egy árokkal, vagy egy sánccal vágják le, ahogyan az számos korabeli erődített telepnél megfigyelhető. Az egyelőre egyértelműen látszik, hogy a vatyai kultúra telepének objektumai és szórványleletei, szemben a nagyrévi objektumokkal, csak a várhegy délibb részéről kerültek elő, a Várszínház és hadügyminisztérium épületének környékéről viszont vatyai sírok előkerülésére van adatunk. A vatyai kultúra telepein szinte teljesen ismeretlen jelenség urnás sírok előkerülése, ugyanakkor közvetlenül a telepek mellett létesített temetők általánosan ismertek.

111 A népsűrűség kora bronzkor végi növekedése a középső bronzkor időszakában is tovább zajlott. A népsűrűség növekedése és a társadalmi hierarchia bonyolultabbá válása közötti összefüggés régóta ismert,

112 a középső bronzkor időszakában megjelenő erődített telepeket a kutatás már korán a társadalmi hierarchia bonyolultabbá válásával hozta összefüggésbe.

113 Ennek ellenére a magyar kutatásban a „nagy vándorlás elméletek' hatására általánosan elterjedt, hogy a középső bronzkori erődített telepeket külső ellenség elleni védekezéssel hozták kapcsolatba.

114 Ennek azonban ellentmond a jelenség széles körű közép-európai elterjedtsége,

115 valamint az a tény, hogy a középső bronzkor időszakában a régészeti kultúrák mögött nem számolhatunk olyan politikai egységekkel, amelyek együtt védekeznének más idegen kultúrákkal szemben. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a települési hierarchia megjelenéseként értékelhető erődített telepek a társadalmi hierarchia bonyolultabbá válásával hozhatók kapcsolatba.

116 Valószínű, hogy ugyancsak a népsűrűség növekedésének következménye a vatyai kultúra temetkezési rítusának egyik jellegzetes eleme, a sírok kőpakolással történő megjelölése. A rítus, amit a Szent György tér 3 szám alatt feltárt urnás sír feltárásakor is megfigyeltek, ma már a vatyai kultúra több temetőjéből is ismert.

117 Más kulturális és kronológiai környezetből bár, de általános érvényűnek 111 A legismertebb talán a Dunaújváros-kosziderpadlási telep és a mellette fekvő nagy temető: BÓNA 1992b. m CARNEIRO 1967. M pl.: PATAY 1958; TOCIK 1964.164; NOVÁKI 1979. 82. 114 pl. KOVÁCS 1977. 22-23; BÓNA 1992a. 24. m pL: SHENNAN 1993; TRNKA 1994; GANCARSKI 1999. 1,6 SHENNAN 1993; VICZE 2000. 117 Budapest XI. Halmi út: ÉRDY 1861; Százhalombatta-Alsó Szőlők: POROSZLAI 1990; Sóskút-M7. autópálya (MRT 7, 26/7 lelőhely): MRT 7, 222, Budatétény-Növény utca: REMÉNYI 2002. 247