Budapest Régiségei 37. (2003)

Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276

HANNY ERZSÉBET - REMÉNYI LÁSZLÓ tartható megfigyelések szerint a sírok látványos megjelölésére akkor kerül sor, amikor egy területen megnő a népsűrűség, és fontos lesz a terület, illetve a területen található erőforrások birtoklásának szimbolikus kifejeződése.

118 Egy-egy közösség, területének birtoklási jogát azzal támasztja alá, hogy jelzi, a területet már ősei is birtokolták. Ezzel fontossá válik az ősök tisztelete, ami szimbolikusan a sírok, és egyben a terület megjelölésében tükröződik. A Várszínház bejáratánál talált sírokban a kerámialeletek mellett melegtengeri csigák és kagylók is előkerültek, az egyik kagyló átfúrt volt, ami arra utal, hogy amulettként viselhették. Hasonló melegtengeri kagylók a pitvarosi kultúra lelőhelyeiről is ismertek,

119 ezekkel együtt a várhegyi leletek egy Közép-Európát észak-déli irányban átszelő távolsági kereskedelmi útvonal állomásait jelölik. A nagy távolságból beszerzett kagylók és csigák kétségtelenül preztizstárgyaknak tarthatók, hasonlóan a borostyánhoz, amelynek kereskedelmi útvonalai jól ismertek.™ A preztizstárgyak kereskedelmét minden bizonnyal a társadalmi hierarchia csúcsán állók irányíthatták, így a Várhegyen talált, temetkezésekből előkerült preztizstárgyak közvetve utalnak a Várhegy kiemelt regionális központ szerepére. A leletanyagban talált két ansa lunata fültöredék tanúsága szerint a várhegy a középső bronzkort záró koszideri időszakban is lakott volt. A következő időszakra, a késő bronzkor első felére, azaz a halomsíros kultúra időszakára datálható leletek viszont hiányoznak a Várhegy anyagából. Ebből következően a várhegy bronzkori településtörténetében az első törést a középső bronzkori fejlődés lezárulása jelenti, ekkor a település minden bizonnyal elnéptelenedik. A várhegy elnéptelenedése a 1,8 CHAPMAN 1981. » BONA 1965. VI. 120 Mint köztudott a borostyán lelőhelyek Észak-Európában, a Baltikumban és az Északi-tenger partvidékén találhatók. A borostyángyöngyök azonban ettől a területtől távol is felbukkannak: az Égeikumban, Közép-Európában, sőt Dél-Angliában is. Az előkerült leletek alapján felrajzolható a borostyánkereskedelem Európai rendszere. A borostyán az Északi-tenger partjáról a nagyobb folyóvölgyeken keresztül jut dél felé. A Visztula, Odera, Elba völgyén keresztül, az aunjetitzi kultúra közvetítésén keresztül jut el a Kárpát-medencébe, a vatyai kultúra területére. Ugyanakkor az ékszer a tengerparti útvonalakon keresztül eljut egyrészt Angliában, a Wessex-kultúra területére, másrészt a Rajna, Szajna mentén Nyugat-Európa bronzkori kultúráihoz, ahonnan egy újabb útvonal vezet a Duna mentén a Kárpát-medencébe. Az északról közvetlenül, valamint a Duna völgyén vezető útvonalak a Duna mentén, mészbetétes, tokodi, vatyai területeken egyesülnek. A borostyán innen a gyulavarsándi, wietenbergi kultúrák közvetítésével jut el a Fekete-tenger partvidékére, ahonnan tengeri úton jut el az Égeikumba, Anatóliába (SHERATT 1998. Fig 16). koszideri korszak után általános jelenség: a virágzó középső bronzkori tellek mindegyikén szinte egyszerre szűnik meg az élet, a Kárpát-medencében a korábbi virágzó kultúrák helyét a halomsíros kultúra őslakosokkal különböző arányban kevert népcsoportjai foglalták el.

121 A korábbi kutatás a középső bronzkori fejlődés lezárulását a halomsíros kultúra támadásával magyarázta.

122 Ugyanakkor egyrészt az a tény, hogy a halomsíros időszak lelőhelyeinek többségén kimutatható a korábbi lakosság és a halomsíros csoportok keveredése, másrészt az, hogy például a főváros vidékén a sűrű középső bronzkori településhálózatot a késő bronzkor elején egy igen ritka településhálózat váltja fel - azaz hiányzik a telieket és erődített telepeket elpusztító hódítók nagy tömege - arra utal, hogy a késő bronzkor elején lejátszódó változások mögött a halomsíros támadás helyett inkább gazdasági, társadalmi változásokat kell sejtenünk. A C

14-es adatok szerint a koszideri korszak vége, azaz a várhegyi bronzkori település első lakott időszakának vége a Kr. e. 15. századra tehető.

123 Ugyanakkor a természettudományos vizsgálatok tanúsága szerint Kr. e. 1500-1450 körül egy újabb klímaromlási folyamat indult el.

124 A Kárpát-medence éghajlata a korábbiakhoz képest hűvösebbé, nedvesebbé vált, ezzel együtt a talajvízszint megemelkedett. Az éghajlatromlás megváltoztatta a mezőgazdaság ökológiai feltételeit. Mindez veszélyeztette kora bronzkor vége óta tartó töretlen fejlődés gazdasági alapjait. Véleményünk szerint inkább ezzel a tényezővel magyarázható a teli telepek elnéptelenedése, ami után lehetővé vált a halomsíros kultúra kisebb csoportjainak beáramlása.

125 A várhegy, a régészeti leletanyag elemzése alapján néhány évszázadnyi szünet után az urnamezős kultúra időszakában, a HA1-HA2 fázis fordulóján (Kr. e. 11. század) vált újra lakottá. A halomsíros kultúra késői időszakában, majd a késő-halomsíros - korai-urnamezős átmeneti időszakban újra megszaporodnak a Főváros környékén a lelőhelyek,

126 csak zárójelben jegyezzük meg, hogy mindez éppen egy klíma optimummal zajlott egy időben.

127 121 KOVÁCS 1966. 196-199; 1975, 1981; CSÁNYI 1980; KEMENCZEI 1984. 9-11; SZABÓ 1999. 64. 122

Mozsoucs 1957; BÓNA 1958, 1975, 1992a; KEMENCZEI 1963, 1968,1989; KŐSZEGI 1964; KOVÁCS 1966,1995a. 22-23. 123 RACZKY-HERTELENDI-HORVÁTH 1992. 124 ZÓLYOMI 1952; KORDOS 1977,1982; BIRKS 1981; GYULAI 2001. 89 m Vö. a koszideri korszak megítélésével kapcsolatos újabb véleményekkel VADÁSZ-VÉKONY 1978; VÉKONY 1988, 2000, KOVÁCS 1994a, b; KISS 1997, 2000 KOVÁCS 1994a, 1994b; SZABÓ 1999. 64. 126 VADÁSZ 1992. 222-223. 127 BOUZEK 1999. 248