Budapest Régiségei 37. (2003)

Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. HANNY ERZSÉBET - REMÉNYI LÁSZLÓ A BUDAI VÁRHEGY BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE* A régészeti leletek tanúsága szerint a középkori Magyarország királyi székhelye már a bronzkor időszakában is fontos, regionális központnak számító település volt. Annak ellenére, hogy a budai várhegy őskori leleteit több rövidebb közlemény illetve összefoglalás is bemutatta

1 - mivel a korábban ígért teljes leletközlés

2 mindmáig elmaradt - hasznosnak véltük a Hanny Erzsébet által feltárt újabb leletanyag közlését a régebbi leletanyag feldolgozásával kiegészíteni. A budai vár területéről a 19. századi építkezések során a Várhegy déli részén találták az első őskori leletet: egy „nádlevél" alakú hiányos bronzkardot/ melyet a Nemzeti Múzeum gyűjteményében őriznek. A várhegyről további, szórványként előkerült leletek (bronzkarperec, nyílhegy kúpos fejű bronztűk)

4 után az 1949 és 1952 között folytatott feltárások során kerültek elő elsőként hitelesen megfigyelt körülmények között őskori leletek. Nagyobb mennyiségű őskori objektum és leletanyag a Zolnay László vezette ásatásokon, 1972-1982, majd 1988 és 1999 között, a Zolnay által feltárt területtől északra, az egykori középkori polgári negyed (ma Szent György tér, Honvédelmi Minisztérium épülete, Sándor palota) területén került elő. (1. kép) Az előkerült leletanyag alapvetően három kronológiai horizontba sorolható. Nagy László két, általa bemutatott beszurkált pontokkal díszített oldaltöredéket

5 a badeni kultúra * E munkának eredetileg a Szent György tér régészeti és történeti múltját bemutató, közelmúltban megjelent monográfiában lett volna a helye (Tanulmányok Budapest Múltjából 31), de a szerkesztési koncepció miatt kihagyták a kötetből. így ért minket az a megtiszteltetés, hogy cikkünket most a mindannyiunk által tisztelt és szeretett Kata néni emlékének ajánlhatjuk. 1 NAGY 1904. 123; TOMPA 1942. 79; PATEK 1968. 74, LXVIII. t. 7-12; KŐSZEGI 1988. 128; NAGY 1952; MAROSI-SOÓS 1977; MAROSI-SOÓS 1991; HANNY 1997. 2 MAROSI-SOÓS 1977, csupán egy 1995-ben előkerült korabronzkori áldozati gödör anyagának teljes közlésére és megfelelő értékelésére került sor: HANNY 1997. 3 NAGY 1904.123; NACY 1952; MAROSI-SOÓS 1977. 4 PATEK 1968. 74, LXVIII. t. 7-12. 5 NAGY 1952. III. tábla 1-2. hagyatékaként mutatott be, azonban alaposabb vizsgálat után a két töredék középső bronzkorinak határozható meg. Megállapításunkat az is alátámasztja, hogy a teljes leletanyag átvizsgálása után sem találtunk olyan leleteket, amelyeket egyértelműen rézkorinak tarthatnánk. Ebből következően a legkorábbi horizontot a kora bronzkor végi, késő nagyrévi kultúra leletei képviselik. A következő horizontot a nagyrévi kultúrát felváltó középső bronzkori vatyai kultúra hagyatéka jelenti. A harmadik kronológiai horizontba a késő bronzkori urnamezős kultúra leletanyaga sorolható. A három, hosszabb ideig tartó, jelentősebb megtelepedésre utaló időszak hagyatékán kívül néhány kelta kerámiatöredék is előkerült, ezek alapján azonban nem feltételezhető a Várhegy komoly kelta-kori lakottsága. KORA BRONZKORI OBJEKTUMOK ÉS LELETEK (2. kép) XII. gödör: Nagyméretű „teknő" alakú, a sziklába mélyített hulladékgödör. Betöltése barna, bontása során gazdag bronzkori kerámia anyag, átfúrt csonttű, nagyméretű őrlőkő, parázsborító (19. kép 6), orsógomb (20. kép 7-8), kőeszközök (20. kép 4-5) és állatcsont került elő. Bár az ásatási naplóban vatyai gödörként szerepel, és az előkerült bögretöredékek (7. kép 6, 8-10), a fedőtöredék és néhány táltöredék a vatyai kultúra korai időszakára is datálható lenne, a gödröt az előkerült kora bronzkori korsótöredék (4. kép 4) és egy táltöredék (7. kép 2) a nagyrévi kultúra késő szakaszára, esetleg a Nagyrév-Vatya átmeneti időszakra datálják.

6 (82.1.79-103.) 74/12 és 13-tól nyugatra: A középkori beásásokkal bolygatott őskori objektum nem kapott külön számot. Az ásatási napló tanúsága szerint a mai felszín alatt 1 méterrel „szájával felfelé álló, hasán egyenes vonallal díszített nagy korsó (hamvasztásos sír) füle letört (külön megvan), mellette egy tálnak, nyilván a felső maradványának több darabja. A kerámiák rajta nyugszanak a budai márga altala6 Ásatási napló: BTM Adattár, Ád 46-75. II. 46, 58, Ád 133-75, 67. 237