Budapest Régiségei 37. (2003)

Végh András: A Magyar Tudományos Akadémia budavári épületegyüttesének története a város alapításától 1686-ig 209-235

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BUDAVÁRI ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK TÖRTÉNETE és a H.59 teleknek a mérete együttesen három db. eredeti telket tesz ki. H.143. - 30 láb, de ez töredék telek annak a kis köznek a szélén, amelyet az eredeti telekből is kiszakíthattak. El kell ismernünk, ha az alapméretű telkek rendszerét nem ismernénk a Várnegyed egyéb házsoraiból, csupán ezen adatok alapján nehéz lenne felismerni azt. Ezzel szemben az is bizonyos, hogy az alapméret alkalmazható ennek a házsornak a megismeréséhez, a telkek illeszkednek a rendszerbe. Rengeteg összevonást, átrendezést figyelhetünk meg. Volt olyan telek, amely felaprózódott (H.6365), jellegzetesebbek azonban az igen nagyméretű, összevonások során keletkezett telkek (H.59, 60, 62.). Ezek után vessük össze eredményeinket a Zaigerben feljegyzett adatokkal. Az összeírásban az újraosztott telkeken a már fentebb jelzett rekonstrukciós tendencia figyelhető meg. Z.63 - 55 láb. Z.62. - 65 láb. A pótlólagos telek - 60 láb. Z.61. - 56 láb. Z.60. - 53 láb + Z.59. - 47 láb + Z.58. - 42 láb + Fr.G. - 28 láb = 170 láb, vagyis két db. 57 lábas és egy db. 56 lábas telekre bontható. A Zaigerre az a jellemző, hogy a rekonstruált, alapméretű telkek sorozatát alakították ki, azonban a házsor déli végén a Franciscaner Gässl felé közeledve az utolsó három telek mérete fokozatosan csökken. A fentiek elmondása után megállapíthatjuk, hogy a vizsgált területen is ki tudtuk mutatni az eredeti, alapméretű telkeket. A 17. század végén, a várost visszafoglaló ostrom olyan súlyos pusztítást végzett a plébániatemplom környezetében, hogy az első térképek és házösszeírások alapján már nem ismerhetjük meg milyen volt a középkorban a Mindszent utca (Uri utca) és az Olasz utca (Országház utca) közötti háztömb északi lezárása. A kérdés azért is különösen érdekes, mivel a város belsejében elhelyezkedő háztömb mindkét vége, vagyis a déli és az északi is egy-egy piactérre nézett. A déli vég a németek piacterének szegélyét alkotta, ez ma a Szentháromság utca északi házsora, amely a Várnegyed területén egyedülállóan a kelet-nyugati utcára merőleges, eredeti alapméreteket mutató telkek sorából áll. Jó lenne tudni, hogy a magyarok piacterére néző északi végen vajon milyen jellegű lehetett a telekstruktúra. Esetleg itt is megtalálhatók voltak a kelet-nyugati homlokzatra merőleges, eredeti alapméretű telkek. Amint a későbbiekben látni fogjuk az írott források felvetik ezt a feltételezést. Az egyelőre nyitott kérdést azonban csak régészeti feltárással lehetne eldönteni. Ugyancsak az eddig még el nem végzett feltárások eredményei alapján tudhatnánk meg mi játszódott le a telkek építéstörténetében a város alapítása, vagyis a 13. század közepe és a Hauyféle térkép elkészítése, azaz a 17. század vége között eltelt több, mint négyszáz év alatt. Ásatások hiányában jelenleg csak írott források állnak, bár meglehetősen csekély számban, rendelkezésünkre, amelyek segítségével a 15. század elejétől fogva ismereteket szerezhetünk erről a hosszú időszakról. A TERÜLET KÖZÉPKORI HELYRA]ZA AZ ÍROTT PORRÁSOK TÜKRÉBEN Buda középkori helyrajzának tisztázásával már két évszázada foglalkozik a történettudomány. A máig legrészletesebb, a Várnegyed egészét áttekintő munkát Pataki Vidor alkotta meg több, mint ötven évvel ezelőtt, akinek a művét alapvető forrásként használják fel a város múltjával foglalkozó kutatók.

42 Ez a tanulmány úttörő volt a maga idejében, mivel először próbálta meg a város ingatlanjainak történetét egyenként feldolgozni a rendelkezésre álló gyér számú írott források segítségével. Az alábbiakban ugyanezt a munkát próbáltuk elvégezni, és hogy számos esetben Patakitól eltérő eredményre jutottunk - amennyiben következtetéseink helyesek - annak oka, hogy ötven év eltelt, és ma valamivel több a rekonstrukció megalkotásához szükséges információ az utóbbi évek levéltári, műemléki és régészeti kutatásai révén. Pataki maga hangsúlyozta műve bevezetőjében hogy rekonstrukciója feltételezéseken alapul és legjobb esetben is csak a valószínűség határát érheti el. Sajnálatos, hogy térképei, amelyeken a modern telekrendbe osztotta be a középkori tulajdonokat mást sugallt, nagyobb bizonyosságot. A helytörténettel foglalkozó kutatók közül számosan nem vették a fáradságot, hogy átgondolják a Pataki által példásan közölt adatokat és bizonyított tényként másolták át munkáikba a szerző feltételezéseit. Pataki Vidornak a forrásokat dokumentáló, ám ezek alapján néha merész feltételezéseket is megfogalmazó kutatói magatartása jogosítja fel követőit, hogy módosítsák az általa nyújtott képet. PATAKI 1950. 241-299. Sajnálatos módon a tanulmánynak csupán az ingatlanok törénetét tárgyaló második része jelenhetett meg. A négy fejezetre osztott első rész, amely a helyrajz általános kérdéseit (kutatástörténet, egyházak, kapuk, utcák azonositása) tartalmazta kéziratban maradt. Gépelt példánya a Budapesti Történeti Múzeum Központi Könyvtárában tanulmányozható. 215