Budapest Régiségei 37. (2003)

Gyürky Katalin, H.: A budapesti I. Fortuna u. 18. számú lakóház régészeti kutatásából származó üvegleletek 13-28

H. GYÜRKY KATALIN f üvegek. Ez részben az itáliai mesterek elvándorlása miatt lehetett így, részben pedig a mediterráneum terméke, az a bizonyos tengeri növényzet, melynek hamuja az üvegek megkülönböztethető minőségét adta, - nagyon hamar kereskedelmi forgalomba is került.

16 Nem csoda, ha a kutatókat megzavarja az a körülmény, hogy az itáliai üveg minősége és nagymennyiségű okleveles adat helyi üveghuták működéséről egyidejűleg jelenik meg előttünk. Való igaz, hogy az ipar és kereskedelem más országokban másképpen alakulhatott. Magyarország esetében azonban igen egyértelmű bizonyítékokat tárnak elénk a régészeti leletek. A 13. század végéig egy sajátos, erősen bizánci hatást mutató formakészlet és nem túlságosan jó minőség jellemzi az üvegleleteket. A 13-14. század fordulóján egy csapásra óriási változás mutatkozik. Bizonyítani még ugyan nem tudjuk, de már egyre inkább sejtjük, hogy a 13. századi üvegek itt is készülhettek az országban. Ezeket teljesen elsöpri egy más minőségű üveginvázió. Úgy gondoljuk a helyi műhelyek ilyen gyors változtatásra nem lettek volna képesek. Arra sem, hogy egyik percről a másikra az ország egész területét elöntsék termékeikkel, holott a 13. században előfordulásuk igencsak ritka. Igaz, Budán, a hirtelen fejlődő városban szokatlanul nagy mennyiségben találhatók, ám az ország területén ezen kívül elvétve található csak egy-egy darab. Ugyanakkor a 14. századi üvegből nem csak várakban, a királyi lakhelyen és fővárosban, hanem vásárhelyeken (pl. Muhi) is lehet találni gótikus üveget. Ez pedig csak a kereskedelem segítségével lehetséges. Ugyanazok a típusok, szinte egyazon műhely sajátosságaival jelennek meg különböző helyeken, igazolván egy szériagyártást, s mindezt olyan minőségben, amely hosszas gyakorlatra mutat. A 22-23. számú sziklagödörből 14 db kettőskónikus palackhoz tartozó részlet került elő: nyakak, vállgyűrűk, fenekek. Színtelen, jó minőségű üvegből, a 14. századra jellemző kettőzött szájperem-kiképzéssel (a cseppfogós gyűrű 0,5 cm-rel a perem alatt helyezkedik el).

17 (4. kép $-4) Egyetlen darab van közöttük, amelynek minősége eltér a többitől,

18 Ez romlott. A romlás az üveg teljes vastagságát érte és ettől világos, ezüstös gyöngyházfényű lett. Ez utóbbiról feltételezzük, hogy már velenceit 16 Valóban már a 13. században van adat arra, hogy a szóda kereskedelmi árúcikk. 1261-ben két rousilloni (Provence) üveges vásárolt szódát: FOY 1975. 103-138. A dalmáciai Dubrovnikből származó 14-15. századi okmányok a következőképpen nevezik a kereskedelmi forgalomban lévő nátriumkarbonátot (szóda) „cinere gatina" (1324), „cinere di Levante" (1491): HAN 1977.127-133. 17 Ltsz. BTM: 1992. 11. 24; 1992. 11. 30-40. 18 Ltsz. BTM: 1992. 11. 10. utánzó hazai készítésű

19 (6. kép 5). Egyetlen ilyen palacknyak most került elő a királyi palota még át nem válogatott üvegleletei közül (6. kép 6). Ez bizonyítja, hogy nem volt egyedül. A helyi mesterek a forma utánzásával nem maradtak el a velenceiek mögött, legfeljebb az üveg anyagának minőségével. A másik palackformát, az un. „Inghistere"-t, „Angastará"-t az itáliai üvegművesség keleti, szír üvegességtől vette át és vált jellemző itáliai palacktípussá. Gyakori az ábrázolása renaissance „Utolsó vacsora" festményeken. Itt előkerült a nyak- és a váll találkozásának egy töredéke, finom, elcsavarodó rovátkákkal és az ehhez tartozó kissé tölcséres szájperemnek két töredéke. Ezeken párhuzamosan futó kék fonáldíszítés látható.

20 Hasonló típushoz tartozhatott, de nem az előbbi példányhoz egy magasított talp.

21 Minden palacktípusnak és pohárformának megvolt a maga egyedi talpkiképzése, amely csak arra a típusra volt jellemző. Ezért ismerhető fel már egy töredéken is a tárgy, amelyhez tartozott. Cseppes pohárkákból 12 darabhoz tartozó töredék került elő

22 (3. kép 3). Sajnos kiegészíteni egyet sem lehetett, de a cseppek eltérő mérete, sűrűsége alapján meghatározhattuk az egymáshoz tartozó töredékeket. (5. kép 7-9). Ebből az együttesből csak egyetlen darab, illetőleg csak a cseppjei nem illeszkednek korban a többihez. A nagy és lapos cseppek romlottak és a 13. századi csoporthoz sorolhatók.

23 Emlékezzünk, abban a csoportban is csak cseppek kerültek elő. Ezeknek a poharaknak peremei igen változatos magasságúak és formájúak. Jóllehet szériában készültek (erre mutat a nagy mennyiség, ami mindenhol előkerül), mégis mindegyik egyedi, mert kézi munka. A cseppes poharaknál a talpszegély az, amely finomabb korhatározást tesz lehetővé. A ritkásan meredező, gömbölyű tüskék a 13. századra jellemzőek. A velencei pohárkák korábbi csoportjánál ennek van egy sűrűbb és filigránabb kivitelezésű változata. Úgy gondoljuk, ezek a 14. századiak. Amikor a pohár fenekét lapos üvegszalag övezi és ebből csípik ki a fél-korong alakú, kissé ferdén és párhuzamosan sorakozó csipkézetet, akkor már viszonylag késői példányokról van szó. Úgy gondoljuk igencsak a 15. század elején készülnek. 19 GYÜRKY 1989. 209-220. 20 Ltsz. BTM 1992.11. 1. 21 Ltsz. BTM 1992.11. 2. 22 Ltsz. BTM 1992.11 4.; 1992.11.11-12.; 1992.1114-17.; 1992.11 25-29.; A 13. századi darab (cseppek) leltárszáma: 1992. 11 4. 23 Hasonlók a budai királyi palotából: GYÜRKY 1986. XIII. 4. típus, XXV tábla, 1 kép. 16