Budapest Régiségei 37. (2003)

Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota fürdője 151-166

A VISEGRÁDI KIRÁLYI PALOTA FÜRDŐJE tán, mikor már felmelegedett és fölszállt a tartály felső részébe. A vízmelegítő tartályt nyilvánvalóan el kellett látni egy gőzkieresztő nyílással. Ezt vagy az izzasztókamrába vezették át, vagy ha nem akarták gőzfürdőben hasznosítani a gőzt a kéménybe is kiengedhették. A tartály behelyezését, javítását, tisztítását, valamint az aljában lévő víz kieresztését, csak a fürdőkamra felől lehetett megoldani, ezért annak falán valószínűleg egy nyílást kellett kialakítani számára. A vízmelegítő tartály olyan közel van ehhez a kamrához, hogy feltehetően a tér fűtésére is ezt használták. Csak ennek a teremnek a későbbi jelentős kibővítése után válhatott szükségessé talán egy kályha építése. A fürdő helyiségeinek értelmezéséhez Antonio Bonfini leírása segít, aki az Averulinus fordítás előszavában ír a fürdőről. Szövege szerint a fürdő két kamrából áll: a frigidáriumból és a caldariumból, azaz egy hypocaustumból és egy „baptisterium"-ból (azaz medencéből) kenőhelyiséggel.

8 A leírás pontosan megfelel a feltárt maradványoknak: a hypocaustumos kamra azonos lehet a Bonfini caldariumával, azaz izzasztóhelyiségével, a falazott káddal ellátott kamra pedig a medencés frigidáriummal. Mivel ezt a kamrát bővítették ki később egy nagyobb szobává, valószínű, hogy a Bonfini által említett kenőhelyiség már ezt a bővítést jelenti.

9 A fürdő maradványainak a palota többi részéhez viszonyított relatív kronológiája lehetőséget teremt a fürdő építéstörténetének rekonstruálására. Az északkeleti palota keleti határolófalának külső (keleti) falsíkja a fürdőalépítmény területén, illetve attól délre teljesen szabálytalan felületű, a kövek között nagy üregek figyelhetőek meg rajtra. A fal eredetileg egyértelműen támfalként épült, amelynek keleti oldalát a hegyoldal földjébe ásták be, és a kifalazott nyugati falsík, meg a lenyesett hegyoldal 8 „Ad haec frigidariae atque caldariae cellae; item hypocastrum et cum unctuario baptisterium." Pest megye műemlékei. (Szerk. Dercsényi D. ) In: Magyarország Műemléki Topográfiája 5. Bp, 1958. 2. 419. 9 F. Tóth Rózsa gondosan elemezve Bonfini szövegét rámutatott arra, hogy Bonfini a visegrádi fürdő leírásához az ifjabb Plinius villaleírásában szereplő fürdőleírás (Ep. II. 17. 10-11.) kifejezéseit használta. De éppen e megfigyelés nyomán tekinthetjük hitelesnek a visegrádi leírást, mert bár a szakkifejezések Pliniustól származnak, Bonfini másféle fürdőelrendezésről ír: míg Pliniusnál a frigidariumban két medence áll egymással szemben, addig Visegrádon csak egyről van szó, és míg Visegrádon a kenőhelyiség a medencével együtt szerepel, addig Pliniusnál külön, a hypocaustummal együtt felsorolva. Más kérdés, hogy E Tóth Rózsa magát a visegrádi fürdő építését Plinius szövegétől befolyásolt Mátyás-kori műnek tartotta, ám ez a vélekedése nyilvánvalóan hibás, hiszen a fürdő már csaknem száz évvel korábban, Zsigmond uralkodása idején elkészült. (TÓTH 1987. 33.) földfala közé beöntött kövek és habarcs alkotta a fal keleti oldalát. Ez a szabálytalan falfelület csak akkor került a szabadba, amikor később lemélyítették a keleti udvart. Ekkor építették hozzá e szabadba került, szabálytalan falsíkhoz a fürdőbe vezető híd íveit, sőt a déli ívet a keleti szárny egyik ablakkeretének széléhez falazták hozzá. Ez az építkezés a palota második emeletének kialakításához kötődött, amely szintén utólagos módosítása volt az eredeti épületnek.

10 A második emelethez kapcsolódott ugyanis a vele híddal összekötött keleti fölső kert és fürdő. A kert falikútját és a fürdőt ellátó vízvezetéket a kertet tartó támfal egy pillérébe rejtve vitték le a keleti udvarba, majd azon keresztülvezetve az északkelti palota keleti szárnyának keleti falát másodlagosan áttörték egy korábbi falifülke helyén, és a vízvezetéket itt áthozva a palota belső udvarán felépített nyolcszögletű díszkúthoz vezették. Mindezek a módosítások a palota korai-Zsigmond-kori építési szakaszában történtek, valamikor 1387 és 1405 között." Az átalakítás célja a fürdővel, kerttel és a kerten keresztül a kápolna oratóriumával összekötött második emeleti lakosztály kialakítása, talán a királyi pár szintén királyi és nem királynéi rangot viselő tagjának: Máriának, rangjához méltó lakosztály kialakítása lehetett. A fürdőszoba átalakítása, amely a fürdőkamra jelentős kibővítését jelentette feltehetően a palota nagy Mátyás-kori átépítésének alkalmával történt, bár erre közvetlen bizonyítékkal nem rendelkezünk. A visegrádi fürdő a középkori fürdőépítményeknek egy sajátos összetett típusát képviseli. A középkori fürdők általában kádfürdők voltak, ahol fakádakban tisztálkodtak. Ezek mellett azonban Franciországban megjelentek - feltehetően iszlám közvetítéssel - az antik fürdőkultúra leszármazottai is, az izzasztókamrák (étuve).

12 írott forrásokban a 14. században tűnnek fel ezek a konstrukciók. A legkorábban az avignoni pápai palota fürdőszobáját említik 1342-ben.

13 Az egyik párizsi királyi házban: a Hotel Saint-Polban 1360-körül már egy fürdőpavilon állt,

14 1384-ben, pedig Flandriai Mar10 Erre vall az a tény hogy a második emeletre vezető lépcsőházat utólag építették be a keleti palotaszárny egyik szobájába, elfalazva ezáltal a szoba falifülkéjét és eredeti ablakát. 11 E keltezést a palota déli szárnyának pinceboltozati feltöltéséből előkerült Zsigmond-parvusok bizonyítják, illetve az a tény, hogy Zigmond székhelyét 1405 és 1408 között Visegrádról Budára helyezte. BÚZÁS 1994. 117. v- Les Bains privés au Moyen Âge et à la Renaissance. BMon 159-1. 2001. 13 Sylvain Gagnière: Der Papstpalast von Avignon. 1985. 31-32.; MESQUI et al. 2001. 7-61., 24-28. 14 KIBY 1995. 188. 153