Budapest Régiségei 37. (2003)

Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota fürdője 151-166

BuzÁs GERGELY faragott kőlapokból összeillesztett kádat helyeztek el. Ebben a hátsó falban futott a vízvezeték, amely a kádat, a vízmelegítő tartályt és a hypocaustum feletti teret egyaránt elláthatta vízzel. Bár a fürdő felépítménye a keleti fal kivételével elpusztult, és e falnak is csak a falmagja maradt ránk, több érv is van, ami alapján a belső tagolást rekonstruálni tudjuk: a hypocaustum feletti térrész és a kád előtti térrész mindenképpen két külön kamrát alkothatott, a két részt ugyanis teljesen elválasztja a vízmelegítő tartály tömbje, valamint megállapítható, hogy a hypocaustum feletti rész járószintje mindenképpen magasabban lehetett, mint a kád szintje.

3 A kerek kemence előtti keskeny térrész, amely fent egy átjáró folyosó lehetett a medencéhez, kváderes sarokarmírozású alépítményen nyugszik. Ez az alépítmény azonban már nem nyúlik ki a medence elé. Itt ma egy másodlagosan beépített faltömb helyezkedik el a folyósóalépítmény armírozott falsarka és a palota északi határolófala között és részben erre a faltömbre támaszkodik az udvar északi végét lefedő csúcsíves dongaboltozat. Feltehetően eredetileg a másodlagosan beépített faltömb helyén eredetileg csak egy, a folyosóalépítmény és az északi határolófal közötti áthidalás lehetett, és később, mikor a fürdő területét kibővítették, a boltozat felépítése miatt készült ez a tömör befalazás. Ezt a nyitott, de fedett alépítményt alighanem tűzifaraktárnak használhatták. A fűtő innen egy létrán felmászva közelíthette meg a kicsiny fűtőteret, amely a kémény alatt helyezkedett el, hiszen ide nyílottak a kemencék ajtajai. A fürdő kibővítése után a nagy fürdőterem fűtését biztosító kályha is feltehetően ehhez a kéményhez volt bekötve. A hypocaustum csak az izzasztókamra fűtésére szolgált. Itt elhelyezhettek egy lavabót, amelynek hidegvizes csapja közvetlenül a kamra mögött futó vízvezetékhez, melegvizes csapja pedig a kerek kemencére épített vízmelegítő tartályhoz kapcsolódhatott. Lehetséges, hogy a vízmelegítő tartályból a gőzt is bevezették a hypocaustumos kamrába. Ilyen típusú gőzfürdő mindenesetre ismert volt Közép-Európában, erre vall Conrad Kyser Bellifortisanak 1402-1405 között készült leírása a gőzfürdőről,

4 amelyet művének 3 A hypocaustumkemence fennmaradt belső köpenyfalain még nem indulnak el a kemencének a feltárt kavicspakolását illetve fedlapjait tartó boltívei, így ennek indítása csak magasabban lehetett. Ha a minimális indítási magassággal és szerkezeti vastagságokkal számolunk, a kemece fölötti padló akkor is két lépcsőfokkal magasabbra jön ki, mint a fürdőkádnál megfigyelt fürdőkamra járószint. 4 Konrád Keyser 1366-1405 eichstätti orvos részt vett Zsigmond nikápolyi hadjáratában, később Zsigmond bátyja, Vencel cseh király pártfogoltja lett, 1402-ben Zsigmond internáltatta. Művét ekkor írta. (VESZPRÉMY 1987. 212-225., 213-214.) 152 Csehországban készített, ma Göttingenben őrzött kéziratában egy rajz is ábrázol: egy kemencére ráépített víztartályból cső vezeti a gőzt egy kis kamrába, amely a fából ácsolt fürdőházhoz csatlakozik.

5 A másik fürdőkamra a visegrádi fürdőben egy nagyobb szoba lehetett, amelynek délkeleti sarkában helyezkedett el egy falba mélyített fülkében a kőlapokból összeállított ülőkád. A kádba a fali vízvezetékből hideg, a szomszédos vízmelegítő tartályból meleg vizet lehetett engedni egy-egy csappal. A vízvezeték szintje nagyjából megfelel a csapok szükséges magasságának, nyilván ezzel egy magasságban kellett elhelyezniük a vízmelegítő tartályból kivezető melegvizes csapokat is. A tartályba a hidegvizes vezeték bekötését azonban nem oldhatták meg ugyanezen a szinten, mert a vízvezetéknek csak a legutolsó, a palota feletti szakasza volt nyomás alá helyezett vezeték, ami a fürdő vízvezetékének szintje felett mindössze egy 450 cm magas cső vízoszlopának nyomását biztosította. Ez a nyomás - a közlekedőedények törvénye alapján - a kemence mérete alapján meghatározható, kb. 120 cm-es átmérőjű vízmelegítő üstben, mindössze 1 cm körüli vízmagasság elérését tette volna lehetővé a vízvezeték bekötési szintje felett. Ahhoz azonban, hogy a 0,78 m

3-es kőkádat melegvízzel feltöltsék, a melegítő tartályban a csap szintje felett rninimálisan 45 cm-es vízoszlopnak kellett lennie, de feltehetően ennél nagyobb volt a vízmagasság a melegítés közben elpárolgó és az izzasztókamra lavabójába szánt vízmennyiség miatt. Ezt a problémát úgy oldhatták meg, ha a tartály vízbekötését a vízvezeték szintjétől feljebb emelték, a tartály tervezett vízszintje alatti nem egészen 1 cm-es szintig, így a közlekedőedények törvénye emberi beavatkozás nélkül állandóan a megfelelő szinten szabályozta a tartály vízszintjét.

6 A kemence téglafalazata a fürdőkád aljáig maradt fenn. Az 1952-es ásatási napló említést tesz egy akkor még meglévő faragott kőről, amely a téglafalat lezáró perem lehetett, és talán a vízmelegítő tartály felfekvésére szolgált.

7 Ha ez igaz, akkor a tartály alja kb. 80 cm-el a vízkieresztő csap szintje alatt lehetett. Ez lehetővé tette, hogy a vízvezetékből befolyó, nehezebb fajsúlyú és ezért a tartály mélyére süllyedő hidegvíz ne ömöljön ki rögtön a melegvizes csapon, hanem csak azu5 Göttingen, Niedersächsische Staars- und Universitätsbibliothek, Cod. ms. philos. 63. fol. U4v. (DiECKHOFF 1978. 3. 67-93., 85.) 6 A közlekedőedények törvényét felhasználó vízvezetékrendszert ábrázol Conrad Keyser Bellifortisanak Göttingeni kéziratában szereplő egyik ábra (Göttingen, Niedersächsische Staars- und Universitätsbibliothek, Cod ms. philos. 63. fol. 57 r.) VESZPRÉMY 1987. 212-225., 44. kép) 7 BuzÁS 1994. 25.