Budapest Régiségei 35/2. (2002)
TANULMÁNYOK - Szebeni Andrea - Végh András: A budavári volt helyőrségi templom 427-457
SzEBENi ANDREA - VÉGH ANDRÁS persze mindkettő magyarul. A kripta le van zárva. Újjáépítve a templomot a torony és a kripta egyszerűen viszszakapnák eredeti rendeltetésüket, a félkész romkert helyén felépülő templomban pedig immár fedél alatt könynyebben lehet megtalálni a módját a lebontott templomok maradványainak megőrzésének és bemutatásának. A templomnak újra gazdája lenne, aki a szükséges felújításról képes lenne gondoskodni, és aki használná az épületet, ezzel több eseményt, több embert vonzva a Várnegyed félreeső terére. Amennyiben templom épül újra, első lépésként szembesülni kell azzal a nehéz kérdéssel, milyen épületet építsünk. Egyrészt hisszük, ma is műemlékvédelmi alapelv, hogy a régi templomok még meglévő maradványai semmilyen módon se sérüljenek, pusztuljanak, sőt arra érdemes részleteik bemutatásra kerüljenek. Tehát ezek megfelelő színvonalú fenntartásával és bemutatásával kell számolni a jövőben is (torony kripta, alapfalak). Az újjáépítés lehetőségeit számba véve három változat merülhet fel: Sokak számára a kézenfekvő megoldás új templomtér emelése lenne. Ez az első pillantásra talán előnyös változat, amely a szó szoros értelmében teret, helyszínt enged a modern építészet számára, igen nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel. Meg tud-e felelni korunk építészete annak a kihívásnak, amelyet a gótikus torony és a modern épület csatlakoztatása kíván, és ha igen, mi lenne ennek az eredménye? Izgalmas, eredeti modern épület függelékként, netán érdekességként gótikus toronnyal kiegészítve? Esetleg a tornyot is az új épülethez igazítva? Vagy impozáns gótikus torony árnyékában egy szerény kevéssé karakteres épület? Van-e jelen közös építészeti nyelv és gondolkodás, amely áthidalhatja az évszázadok közötti szakadékot? Ehhez képest még mindig kisebbnek tűnnek azok az egyébként nagyon komoly gyakorlatias problémák, mint a torony és az új épület helyes arányainak megtalálása, az új templomnak a Kapisztrán téri régi épületek közé illesztése. Ez sem könnyű feladat, hiszen a templom központi helyzeténél fogva is alapvetően megszabja a tér építészeti megjelenését. Azt hiszem, nem szabadna elfelejtenünk, hogy a helyszínen jelenleg meglévő legnagyobb értékünk, Buda mára egyetlen, nagyrészt eredeti állapotában látható tornya. E toronyhoz pedig két korábbi épület is tartozott, amelyek maradványai alapfalaikban még mindig léteznek. Lássuk tehát a további két lehetőséget. A középkori építészet iránt lelkesülő múlt századi építészek bizonyára megragadták volna a mai alkalmat a gótikus templom „stylszerű rekonstrukciójára", eredményül ma egy másik Mátyás-templom állhatna előttünk a Kapisztrán téren is. Építészettörténeti képzettségükkel párosult invenciójukkal könnyedén hidalták volna át azt az információhiányt, amely miatt ma már szóba sem jöhet a gótikus épület hiteles újjáépítése. Mert igaz ugyan, hogy a torony őrzi a templom épületének lenyomatát, mégis számos részletkérdést ma már a fennmaradt nagyszámú kőfaragvány segítségével sem lehet pontosan eldönteni. Az elvi rekonstrukciót természetesen meg kell alkotni, a megismerhető részleteket is érdemes kirnunkálnunk, de megépíteni csak egy rekonstrukciós változatot lehetne, amely az eredeti épület hitelességével semmiképpen sem bír. A barokk templommal már más a helyzet. Bár falait egyetlen pilaszterlábazat kivételével az alapfalakig lebontották, mégis rendelkezünk részletes felmérésével és dokumentációjával, amely alapján hitelesen felépíthető az eredeti tér. A gondolat nálunk talán elvetendőnek hangzik, pedig számos példa közismert hasonló jellegű újjáépítésekre a II. Világháború sújtotta országokban. Elég Nürnbergre, vagy Drezdára gondolnunk, de a példák száma sajnálatos módon tetszés szerint bővíthető. Ezt a műemlékvédelmi eljárást olyan emlékek esetében követték, amelyek szimbolikus jelentőségükkel, történeti múltjukkal vagy építészeti értékeikkel tűntek ki épített környezetükből, létük a pusztítást túlélt emberek számára fontos volt, hiányuk pótolhatatlannak tűnt. A ferencesek által építtetett, majd a háborús megszállók által lebombázott és lebontatott barokk templom budapesti mértékkel mérve igen jelentős épület volt, mind méreteiben, mind belsejének művészi kivitelében. Sajnálatos, hogy ezt az értéket ötvenöt év hallgatása szinte a teljes feledésbe taszította, ám a ránkmaradat dokumentációk révén mindez részletesen megismerhető és újra tanulmányozható. Nem szabad megfeledkeznünk a történeti jelentőségről sem, a koronázási ceremóniák színhelyéről, a Martinovics-összeesküvés peréről. Jóval többről van tehát szó, mint a közelmúlt nosztalgikus felidézéséről, a 90-es évek elejének minden régit viszszakívánó öreges vágyakozásáról, vagy háborús veteránok emlékidézéséről. Az építészeti érték és a történeti jelentőség együttesen veti fel a barokk templom újjáépítésének lehetőségét. Érdemes tehát mérlegelni a helyes döntés meghozatalához: a felvetett lehertőségek közül melyik szolgálja a hétszázötven éves emlék és környezete védelmét? FÜGGELÉK [KOSA, EUGENTUS]: Antiquarii Provinciáé S. Mariae in Hungária Ordinis Minorum S. P N. Strictioni Observatae CO LLECTANEORUM Pars Secunda De Moderno Conventibus ordine antiquitati deducta De Conventu Budensis IV (153 v ) ... imo teste saepe fata Topographia Regni Hungáriáé, Solymanus capta Buda campanam majorem in hac Turri asservavit, ut eidem horas indicaret, omne aliud verő aes campanum in Tonrmenta Bellica, aliisque profanos conflavit. 444
