Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 10. közlemény, A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése 381-401

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. HoLL IMRE KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON X. A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése* Az utóbbi évtizedek kutatásának új eredményei alapján jogosan merülhet fel a kérdés: tulajdonképen mi lehet a 15. század végén a budai királyi műhely színesmázas, már a fehér ónmázat is alkalmazó kályhacsempéinek köre? Hiszen a korábban ennek tulajdonított csempék legnagyobb részéről már kiderült, nem ennek a helyi műhelynek termékei; különböző években ide kerülő kályhákhoz tartoznak - nincs köztük műhelykapcsolat sem. Talán a legkorábbi az 1469/73 körül idekerült „Háromkirályok-kályha", ez valószínűleg egy svájci (vagy délnémet ?) mester alkotása; jellemzője fehér-kék ónmáz használata (más csempéin pedig a sárga, vagy zöld).

1 Később, valószínűleg már 1481/89 között készültek a „Raurisi-salzburgi műhely" színesmázas kályhái. Ezekből már Visegrádra és a tatai várba is került, sőt más várakba is. Jellemzők a sokféle szín egymás mellett alkalmazása (a fehér csak kis részleteken, de ugyanígy a halványkék és lila is), valamint a nagyon gazdag motívumkincs, figurális kompozíciók.

2 Még későbbi egy további kályha már az 1500-as évekből a salzburgi műhelyből; ez technológiájában az előbbieket követi, de csempéinek plasztikai kidolgozása jóval fejlettebb, művészi kvalitású. (Csak Budáról ismerjük töredékeit.)

3 - A 80-as évek végén (1485 és 1488 körül több példányban, talán különböző években) készült „Mátyás címersorozatos kályhák" műhelyét eddig nem hozták kapcsolatba a színesmázas technikával dolgozó királyi műhellyel.

4 Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni azt az emlékanyagot, ami a budai műhely ide sorolható terméke lehet. Sajnos zömében (egy típus kivételével) rendkívül töredékes leletekből áll és emiatt még egy képzeleti rekonstrukciót sem lehet készíteni az egykori kályháról. Ugyanakkor valószínű, hogy egy olyan műhelyről van szó, amelyik az általánosan elterjedt, egy*A IX. fejezet megjelent: ActaArchHung 52 (2001) p. 353-414. 1 HOLL 1983. 204. 216. - A korábbi felfogás cáfolata u.i. 201. A cserépanalízisek szerint - HOLL-BALLA 1994. Abb. 13. -ennek anyaga egészen eltér a vizsgált 15. sz. első fele, közepe és második fele budai csempéitől - köztük öt Mátyás-koritól is. 2 HOLL 1983. 217-225. - Részletesebben, jóval bővebb anyag bemutatásával: HOLL Spätgotische Öfen. 3

HoLL Spätgotische Öfen... második részében. (Ezek meghatározása itt szerepel először.) 4

BUZÁS-LÖVEI 1993. 191-217. KOCSIS-SABJÁN 1998. 33-35; 123-154. rajz. Kiegészítő adatok két címeréről és a Lovagalakos kályha két csempe-típusának késői továbbhasználatáról: HOLL 1999. 313-323. színű zöldmázas csempékkel dolgozott és a színesmázas technológiával ismerkedve ezt csak néhány csempetípus esetében használta fel egyik kályháján. A BUDAI SZÍNESMÁZAS CSEMPÉK KÖRE: A MÁTYÁS-BEATRIX KÁLYHA Az emlékanyag kiválasztásához - e csoportba sorolásához - többféle szempontot használtunk. Kiindulópont a trónoló Mátyás királyt ábrázoló csempék voltak: az ólommázak mellett az ónmáz használata; a fehér-kékesfehér árnyalat csak kis részleteken; egyes esetekben valószínűleg ónmáz keverése ólommázzal (tört zöldes színt eredményez fedő hatással, ezt angóbréteg nélkül alkalmazták vörös cserépen). A vegyesmázas színű csempék esetében a váltakozó, különféle színű csempe-keretrészek - amivel azonos típusoknál is sokféle hatás érhető el. Minden esetben a téglavörösre égő cserép használata (ez hasonló a „svájci" kályha cserepéhez, de durvább soványítású és így rendszerint a törésfelület is durvább),

5 a hátsó felület némelykor sárgás színű. Az alábbiakban soroljuk fel az általunk e csoportba osztható kályhacsempéket. 1. típus: Trónoló Mátyás király jobbjában jogar, bal kezében országalma, két oldalán a trón széleinek gótikus tagolású elülső része. Az ülő alak mögött a trón hátoldala sima, díszítés nélkül; egy töredéken a jobboldalon mellette kis minuszkulás m - betű vékony kiemelkedő rajzával (3. kép b). A típusból három példány kiegészített, de ezen kívül még legalább 5 további példányából vannak töredékek. Valamennyi esetében egyenesen előreálló, mély keretelést kaptak, elől hornyos tagolással; a háttér díszített síkja lényegében síklap (de ez a magas plasztika miatt nem feltűnő), (1-3. kép). M: 40 cm, sz: 27,5 cm, mélység: 8 cm. Az egyes példányok nagyon sokféle színösszeállításban, egymástól eltérően készültek: zöld ruha és sárga trón, sárga ruha, zöld trón, olívzöld ruha, fehér trón. Van töredék barnássárga ruhával, illetve zöldesfehér ónmázzal, sőt lilával kevert fehér ónmázzal is. A keretek külső hornyolt része mindig más színű, mint a belső oldal. A jogar és országalma általában fehér, vagy zölddel kevert fehér; a teljes eredeti fej zöldesfehér, sárga koronával. A trón felett gazdag redőzésű, középen felhúzott kárpit. 'Ezekkel szemben a „raurisi-salzburgi műhely" mindig fehér cserepet használt; a vöröst csak a csempék hátsó fiókrészéhez, talán tartósságuk fokozásához. 381