Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 10. közlemény, A budai műhely vegyesmázas kályhacsempéinek kérdése 381-401

HoLL IMRE Csupán e típusból találtunk eddig olyan példányra, amelyet a középső tengelyben függőlegesen félbevágtak (3. kép c), ennél kevés fehérrel kevert zöld mázat használtak és angóbréteg nélkül (de az ónmáz miatt átlátszatlan fedő türkizzöld hatású; e nélkül olívzöld árnyalatú lenne: ilyen a 3. kép a.). A töredékek kivitele nem egyforma, vannak élesebben visszaadott plasztikai részletekkel, ahol vékonyabb agyaglapot használtak és ezt a fazekas ujjával simította be a negatív mélyedéseibe, máskor vastagabb agyaglapot használtak, ami nehezebben követte a reliefet. (Ilyen különbségeket a következő típus esetében is észlelhetünk.) 2. típus: Trónoló Beatrix királyné. Csupán töredékei alapján ismerhettük fel, hogy a Mátyás ábrázolásnak párdarabja is volt, kompozíciójában annak megfelelő megoldással. Sajnos a test felső részét és fejét nem ismerjük. Az ülő alak ez esetben a jobbkézben tartja az országalmát és baljában a jogart. A köpeny itt gazdagabban redőzött, a kezeknél hosszabban lelógó ruhaujjakkal. Az alul visszakanyarodó ruharedők között mintha egy pántos cipő tűnne elő; a jobbkéz finoman mintázott ujjain pedig halványkékkel festett körmök látszanak! A trónus jobboldali részlete maradt meg, ez más, mint az előző csempén és perspektivikus rövidüléssel ábrázolták. A töredékek alapján legalább hat, különböző módon színezett példány készült: zöld, illetve sárga köpeny; az előbbinél sárga, utóbbinál fehér jogarral. A legnagyobb töredéken a köpeny lilával kevert fehér (4. kép). Egy nagyobb töredék maradt a csempe felső részéből, itt a trónkárpit fehér ónmáz, gazdagon redőzött, élesebb plasztikával, mint a Mátyás-csempéknél (4. kép). E darab alapján ismerjük e típus keretelését: ez erősebben tagolt, horony és vékony pálcataggal. A csempe kialakítása is különbözik a Mátyás-csempéktől, itt a hátsó díszített felület kissé meghajlik és a két oldal is ívesebb, de mégis eltér a megszokott fülkés csempék féldonga alakjától (11. kép c). Arra gondolunk, hogy úgy a Mátyás, mint a Beatrix ábrázolás esetében azért nem alkalmazták az igazi fülkés csempealakot, mert egy síkban készített-faragott pozitív állt a műhely rendelkezésére. Ha az ilyenről levett negatívot, illetve az erről lenyomott agyaglapot meghajlították (mint a fülkés csempéknél), úgy kis mértékben a plasztika is torzul, ráadásul a szélek sávjai a külső keretprofil takarásába kerültek volna - azaz az eredeti díszítésnek csak a közepe érvényesül.

6 A felső töredék peremprofiljával azonos megoldású szélső kerettöredékek (6. kép: zöld keret, belső rész sárga; sárga és világoszöld; fehér és világossárga; zöld és fehér belső) megoldása alapján legalább négyféle változó színvariációjú kályhacsempével 6 Jól látható ez a salzburgi kályháról készült felvételeken. számolhatunk. Ezek arra mutatnak, hogy a Beatrix csempéknél - a Mátyás csempéktől eltérően - a belső figurális kompozíció két szélénél további gazdagítással bővítették e csempéket: függőlegesen haladó kis plasztikus köröcskékkel és a pálcára csavarodó levélsor kedvelt későgótikus ízlésű dekorációval. Ez a díszítés azonban a fentebb mondottak szerint alig volt látható - illetve a szemlélő helyétől függően mindig csak az egyik oldalon érvényesült. 3. típus: Oroszlán a kölykeivel. Nagyméretű, majdnem téglalap alakú csempe; díszítése a Lovagalakos kályha 11. típusának lenyomat útján készített másolata. Az eredetinél részletméretei 14,4 %-kal kisebbek, ráadásul keretezésének profilja is keskenyebb és egészen más jellegű, belül vékony pálca- és horonytaggal (8-9. kép). A jobb felé álló oroszlán fejét három kis kölyke fölé hajtja (a középkori elképzelés szerint született könykeit a harmadik napon lehelletével kelti életre: kedveltségét szimbolikájának köszönhette - a harmadnapon feltámadó Krisztus). Sajnos ebből is csak kis töredékek maradtak, amiket az eredeti alapján ismerhetünk fel. A másolás és a keskenyebb keret miatt jóval kisebb volt: az eredeti kb. 40 x 45 cm helyett kb. 30 x 32 cm lehetett. Hat különböző példány töredékeit ismerem. Ez esetben is a gazdag színvariációk jellemzik: a töredékek alapján - legalább ötféle - volt zöld alapon fehér oroszlán (vagy csak fehér részletekkel: a mancsok és a kölykök); zöld alapon sárga; egy-egy esetben tiszta zöld, illetve világossárgás; egy esetben ónmázzal kevert zöld világos árnyalatban (csak a figurák?). Egy fejtöredék barna mázas, a szemek zöldek. A töredékek szerint, ugyanúgy mint az előző csempéknél, a keretelést az alapszíntől eltérően mázazták. E típus az első ebben a csoportban, amikor egy esetben nem a szokásos síklapú és profilos keretű kiképzést alkalmazták: egyik darab szerint volt (a Mátyás csempékhez hasonlóan) mélyített belső síkkal és merőlegesen előreálló keretlapokkal alakított (9. kép jobb alsó darab). 4. típus: Griff? Egyetlen példány képviseli. Ez is az előzőkkel egyező, nagyméretű, zárt előlapú csempe lehetett. Csak bal alsó sarkából maradt töredék: horonytagos kereten belül állatláb-karmok. A keret zöld, a karmok sárga mázasak. Ennek is meredeken hátranyúló rövid fiókrésze van, mélység: 9 cm (20. kép 1). Kiképzése alapján valószínűnek tartjuk, hogy az előző oroszlános csempék párjának készült, azokkal váltakozva képezett egy sort. Az ilyen állatalakos motívumok a későgótikus kályhák esetében többször is szerepelnek a kályha alsó sorában. (Utalhatunk itt például a Lovagalakos kály382