Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Irásné Melis Katalin: Régészeti kutatások a 15. századi pesti városfal Károly kőrúti szakaszán : Budapest V. Károly körút 28-30. 549-585

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A 15. SZÁZADI PESTI VÁROSFAL KÁROLY KÖRÚTI SZAKASZÁN ge 15^i0 cm, a palánknyomok mélysége pedig 8-10 cm volt. Az első gerendasort a városfaltól 60-70 cm-re verték le, a városfaltól kifelé haladva hat, téglalap alaprajzú kazettasort mértünk fel. Az ágyúállás szétnyomott külső széle a feltárás idejére már 100 -150 cm-re megközelítette a külső sáncárok ugyancsak szétnyomott belső szélét. Valószínű, hogy az árok előtti, keskeny kazettasor külső oldalát már azok a palánkok alkották, amelyek jól látszanak az 1684-1686-os rajzokon. Az ágyúállás magasságát nem ismerjük, de mivel azt tudjuk, hogy a városfal mellett a szürke agyagréteg teteje és a cölöplyukak alja között 270 cm volt a távolság, feltételezhetjük, hogy a cölöpök legalább 3 m hosszúak voltak. Az V. szelvényben előfordult néhány a rekonstruálható alaprajzba nem illő cölöplyuk, ezek a nagy négyszögletes beásásokkal együtt a későbbi javításokból származtak. VI. szelvény A VI. szelvényben a városfalhoz épített, félig földbe mélyített középkori kovácsműhelyen kívül a tatárjárás (1241) előtti kerti építmények nyomait találtuk (28. kép). Ezt a szelvényt is keresztezte egy É-D-i irányú, 12-13. századi árok. Keleti oldalán, a 13. századi járószintet jelentő, humuszos talaj lenyesése után megjelent a betemetett kovácsműhely foltja, és előkerültek az ágyúállás újabb cölöplyukai és palánknyomai. A K-i tanúfal elbontása után az ágyúállás nyomainak újabb, 17 m hosszú szakasza tárult elénk, így az V- VI. szelvényben az ágyúállásnak 31 m hosszú, egybefüggő szakaszát mérhettük fel. A városfaltól számított, 5. kazettasorban három, egymásba ásott, kissé eltérő, K-Ny-i irányú palánknyomot találtunk, a városfal közelében azonban csak két periódust lehetett megfigyelni. 1. periódus. A cölöplyukak és a palánknyomok egy része beleveszett a bolygatatlan homok feletti, humuszos járószintbe, más részük eltűnt a 12-15. századi objektumok foltjaiban. A VI. szelvényben a városfal mellett szerencsésen láthatóvá vált egy 6 m hosszú palánknyom, amelynek a Ny-i vége 130 cm-re, K-i vége pedig 60 cm-re közelítette meg a városfalat. Több helyen előkerültek a 6 m hoszszú palánkhoz tartozó, távolabbi kazetták nyomai is. Ebből arra következtettünk, hogy az első, külső ágyúállás a szelvény DK-i sarkában, ott, ahol egy nagy 40x37 cm-es, négyszögletes, egyenes oldalú gödör mélyedt a kovácsműhely betöltésébe, elérte a városfalat (29. kép). A nagy négyszögletes gerendalyuk közelében, ugyancsak a kovácsműhely betöltésében elenyészett a városfalra hegyesszögben futó, 6 m hosszú palánknyom K-i vége is. Az első, külső ágyúállás tehát a városfalhoz épített kovácsműhely betöltése után keletkezett. A kovácsműhely pedig ugyanazzal a kevert, homokos barna földdel volt betöltve, amellyel a városfal külső oldalán az 1541-1542-es járószint alatti szintemelést kialakították. A külső ágyúállás az ÉNy-i irányból várható támadások ellen erősítette a városfal, a hajóhíd és a kikötő védelmét. 2. periódus. Az ásatási területen végig megtaláltuk a városfallal párhuzamosan haladó ágyúállás nyomait, a cölöplyukak iránya, a kazetták tengelye merőleges volt a városfalra. Az ágyúállás legjobban rekonstruálható részlete az V. szelvényben került elő. 3. periódus. Ez valójában egy nagyobb mértékű javítás lehetett, amelynek során különböző méretű, négyszögletes gerendákat vertek a korábbiak közé. Ennek a periódusnak voltak a legsekélyebbek a nyomai, csak egyetlen palánkot figyelhettünk meg, amely a VI. szelvényben a 2. periódus két palánkja között helyezkedett el. A négyszögletes cölöplyukak elhelyezkedésében az egyetlen palánknyomot kivéve, nem látunk szabályosságot, valószínűleg az ágyúállás sérült pontjait javították ezekkel. AZ ÁGYÚÁLLÁS ELŐTTI, KÜLSŐ SÁNCÁROK Az ágyúállás előtti külső árok 81 m hosszú szakasza végig kísérte az ágyúállás nyomait (30. kép). A III. szelvény feltárása közben, a 18. század eleji járószint alatt megjelent a külső árok, betöltésében újkori leletek keveredtek a középkori és török kori tárgyakkal. Az I-II. kutatóárokban a külső ároknak csak a városfal felőli harmada került elő. A külső ágyúállás szürke agyagrétegének a tetejével egy szintben lenyestük a feltárandó területet és kirajzolódott a külső árok belső széle. Az omlás veszélye miatt a III-VII. szelvények É-i oldalát lehetőleg a külső árok betöltésében húzódó újkori falaknál jelöltük ki. A régészeti feltárás idején, az É-D-i tanúfalakban mindenütt látszott az árok városfal felőli belső oldala, pontosan felmérhető volt, amint átvágva a 12-17. századi rétegeket belemélyedt a bolygatatlan homokba (31., 32. kép). (Az omlásveszély miatt a mélyítéssel együtt készült a zsaluzás, ezért a tanúfalakról, főként az árkokról, nem készülhettek publikálásra alkalmas fényképek.) A sáncárok 81 m hoszszú szakasza párhuzamosan haladt a városfallal. A városfal felőli, ferde síkban mélyülő oldala az ágyúállástól 150 cm-re jelent meg, Ismerve a terület rendkívül omladékos talajszerkezetét, kizártnak tartjuk, hogy az ágyúállás a 8 m széles, 5-6 m mély árok partján megmaradt volna. Az 1686-os ostromképeken feltüntetett külső árok az 1997-ben feltárt külső ároknál jóval keskenyebb és sekélyebb lehetett. Véleményünk szerint a 8 m széles, 5-6 m mély árok kiásása idejére a külső ágyúállást már elbontották. SÁNCÁROK A VÁROSFAL BELSŐ OLDALÁN A városfal belső oldalán húzódó, a betemetés szintjén 6 m széles és 4-5 m mély árok részleteit a Károly körúti városfalszakasz teljes hosszában megtaláltuk. A városfal előtti partja a városfal külső oldalán lévő, szürke agyag réteg tetejével volt azonos szinten, 2-2,5 559