Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Benda Judit: A Szent György tér déli oldalán feltárt középkori kút leletanyaga 535-548

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. BENDA JUDIT A SZENT GYÖRGY TÉR DÉLI OLDALÁN FELTÁRT KÖZÉPKORI KÚT LELETANYAGA A Budavári Palota „A" épületétől közvetlenül északra fekvő területnek, azaz a Szent György tér déli felének régészeti feltárására 1997 augusztusától októberéig került sor Magyar Károly

1 irányításával. Az újabban Friss palotával azonosított

2 nagyméretű városi palotaépület északkeleti sarkának felépített falrekonstrukciója alatt egy közép- és török kori leletanyagot tartalmazó kút került elő

3 (1. kép). A betömött kút földjének kibontása 1997. szeptember 8-tól 24-ig tartott. A téglalap alakú kút mérete 140 x 220 cm, mélysége 875 cm volt. Két modern csatorna beásási árka éppen a kút felett keresztezte egymást. A modern bolygatás eltávolítása után egy kettős gödör körvonalai bontakoztak ki: a törökkori leletanyagot tartalmazó szemétverem kör alakú felső pereme kissé szélesebb volt a téglalap alakú kút szélénél, alja azonban tölcséresen szűkülve ért véget. A kút tömött, szürke betöltésében jól látszott a lazább, szürkésbarna anyagú földet tartalmazó kerek gödör beásása. Ez utóbbi gödör -380 cm mélységig volt követhető és 17. századi, törökkori leletanyagot tartalmazott. A középkori betöltés a kerek beásás ívén kívül a kút négyzetes széléig megmaradt. Ez a felső réteg kb. -420^50 cm mélységig 16. századi kerámiatöredékekkel datálható. Az ebből a mélységből előkerült leletek felületén a legtöbb esetben vékony fe1 Az ásatáson magam is részt vehettem régész-technikusként, és figyelemmel kísérhettem a kút feltárását. Az ásatásvezető a leletanyagot feldolgozás céljára átengedte számomra. Szíves engedélyét ezúttal is köszönöm. A feldolgozásról készült szóbeli beszámoló az 1999. április 15-én megtartott „A Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályának ásatási beszámolói" c. ülés keretében hangzott el. 2 MAGYAR 1992. 61-63. 3 Az objektum elnevezéséről és használatának jellegéről megoszlanak a vélemények A szakirodalom a középkori városi házak mellett található, vagy azoknak pincéibe ásott kör- vagy téglalap alakú, mély (5-12 m) gödröket kútnak határozta meg. Lásd: HOLL 1966. 7-11; IRÁSNÉ 1973.195.; KÁRPÁTI 1978.165-166. Újabban azonban felmerült a lehetősége annak, hogy a Budai Várban feltárt kutak egy része esetleg ciszterna funkciót is betölthetett a Várhegyet alkotó budai márga vízzáró jellege és a talajvízszint eltérő magassága miatt (Magyar Károly szíves szóbeli közlése). Jelen esetben nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a gödörben eredetileg volt-e talajvíz, vagy esővizet gyűjtöttek bele, ezért a továbbiakban a korábbi szakmai meghatározást követve kútként írok róla. hér, meszes elszíneződést lehetett megfigyelni, feltehetőleg a gödör ekkor emésztő funkciót is betöltött. Alatta egy a 15. század elejétől a végéig használt kerámiaanyagot tartalmazó réteg került kibontásra. Ez a betöltés -570 és -670 cm között ért véget. Különböző tárgyak összeillő darabjai egyaránt kerültek elő a réteg alsó és felső részéből. Nem lehetett mélység szerint elkülöníteni a 15. század első és második felének anyagát, valószínűleg egy máshol összegyűlt szemetes földtömeget szállítottak ide a kút betöméséhez. Körülbelül -570-670 cm-től a kút aljáig egységes, 14. század végi leletanyagot tartalmazott a föld. A datálást megkönnyítette egy I. Lajos király által veretett ezüst dénár/ amely a kút legalján került elő. A különböző mélységekben talált edény töredékek itt is összeépíthetők voltak, hasonlóan a fenti réteghez. A TÖRÖK GÖDÖR LELETEI A leletanyag korát az edénytípusok késői előfordulása miatt a 17. századra lehet datálni (2. kép). A 17. század jellegzetes fazéktípusát

5 négy különböző edényből származó töredék képviseli. A fazekak a közepesnél kissé nagyobb méretűek voltak, oldalfaluk vékony (0,2-0,3 cm), anyaguk sárgás színűre égetett. Külső felületük sűrű hornyolatokkal borított, belső felületük híg ólommázzal bevont. Peremük gallérosra kiképzett. A peremtől a vállig hajló széles szalagfül csak egy töredéken fordult elő. Eddig egyedülálló darab a többihez hasonló alakú és peremformájú fazéktöredék, amely redukált égetéssel készült és felületét fényesre simították. A törökkor jellegzetes edénytípusának a talpastálnak nem találtunk itt töredékeit, de egy kicsi, zöldmázas talpas csésze majdnem teljesen összeállítható volt. Egy porcelán csésze aljtöredéke a keleti kereskedelem bizonyítéka. Ennek a darabnak az öblét kékkel festett virágcsokor díszíti. A folyadéktároló edények között van egy szinte teljesen ép, nagyméretű, zöldmázas korsó. Teste tojás alakú, nyaka összeszűkülő, a hasától a nyakáig lapított hurkafül ível.

6 Egy szürke, színű, redukált égetéssel készült korsó 4 CNH. II. 89/A. Verési ideje 1373-1382-re tehető. 5 A kerámiák válogatását, ragasztását Szűcs Apor és Marinka Vera végezte. Munkájukat ezúton is köszönöm. 6 Hasonló darab került elő a területtől délre, az Északi Előudvarban a 77/8 szemétgödörből. GERELYES 1987. 31 és 9. 4 ábra 535