Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Benda Judit: A Szent György tér déli oldalán feltárt középkori kút leletanyaga 535-548

BENDA JUDIT kiöntőcsövének töredéke is gazdagítja a leletanyagot. A hosszú, egyenes cső végét betapasztották, átlyuggatták, szűrősre képezték ki, az edény testéhez egy agyaghurkával erősítették.

7 A tulipánfejű ibrikek szinte mindennapos leletnek számítanak a törökkori szemétgödrökben. Itt két sárgamázas fejtöredékkel találkozhatunk. A török népek által kedvelt szemeskályha kályhaszemeinek két fő típusa megtalálható a leletanyagban. Egy teljesen ép, zöldmázas tálka alakú kályhaszem

8 és három pohár alakú kályhaszem töredékei kerültek a szemétre. Jellegzetes lelet a sütőtál, melynek anyaga kaviccsal és pelyvával van soványítva, a majdnem teljesen ép éjjeliedény

9 és a szintén ép pipa, melynek belsejében vastag koromlerakódást találtunk. A törökkori rézműves munkák közül egy bronz üst és egy bronz ibrikfedo

10 került a gödör szemetes földjébe. A törökkor leletanyagának ilyen nagyfokú töredékessége a felső, majd 3 méter mélyen ásott, modern csatornák beásási árkai roncsolásának tudható be. LELETEGYÜTTES A 16. SZÁZAD ELEJÉRŐL A feldolgozás során nehézséget jelentett, hogy a feltáráskor a rétegenkénti bontásra a bolygatottság miatt nem volt lehetőség, így az első három nap kitermelt leletanyagban három korszak leletei keveredtek össze: a törökkori, a 16. század eleji és a 15. századi. A 16. századi anyagot egyrészt tipológiai eltérések alapján lehetett elkülöníteni, másrészt a rárakódott szerves-meszes üledék könnyítette meg a szétválogatást. A 15. században részlegesen feltöltött kutat a 16. század legelején emésztőgödör céljára használták, az alább bemutatott tárgyak ekkor kerülhettek kidobásra (3. kép). A fazekak többségét az egyszerű, nyúlánk testű, vörösre égetett anyagból készült darabok alkotják. Oldalfaluk a vállrészükön sűrű hornyolatokkal borítottak (bár van teljesen sima falú is köztük), peremük ívesen kihúzott és visszahajlított, ún. szögfej perem. Vannak mázatlan és mázas példányok, az utóbbiak egész felülete fehér engobbal bevont, belső felületük és a peremük zöld vagy sárga mázzal borított. Általában kis fület tapasztottak a peremük és a válluk közé. Természetesen előfordulnak más típusok is, például felül vízszintesre kihúzott, kettős tagolásúak, ezek között van egy fodrozott peremű is.

11 A bögrék ugyanilyen formai jellegzetességeket mutatnak, csak alacso7 A típusról bővebben ír: SOPRONI 27. "Háromféle mérettípust közöl: GERELYES 1991. 47. és 14/2,4,6 ábrák 9 Hasonló darabot közöl: GERELYES 1991 42. és 11/6 ábra, bár ő kétfülű fazéknak határozza meg a darabot. "Hasonló üstöt közöl: KOVÁCS 1987. 85. és 7. 7 kép, valamint hasonló ibrikfedőt: 80. és 5. 6 kép. 11 Ugyanilyen típusú fazekak kerültek elő a Szt. Zsigmond templom melletti szemétgödörből: VERES 2000. 74. nyabbak, alakjuk tömzsi. A korszak jellemző lelete egy nagyméretű, grafittal kevert anyagú, mélyen lehajló peremű, osztrák import fazék peremtöredéke.

12 Egy majdnem ép kis méretű darab, gyerekjáték és két peremes oldaltöredék képviseli a lábasok edénytípusát. Alacsonyan felhúzott oldalfaluk sűrűn bekarcolt hornyolatokkal díszített, peremük a fal külső oldalához simított, vagy „szögfej" peremhez hasonlóra kialakított. Rövidke lábaik tömör agyaghurkákból készültek, kissé ívesen széthajlóak. A korszakra jellemző kúpos fedők egyaránt készülhettek redukált vagy oxidált égetéssel is. Belső felületük általában kettős tagolású, de persze vannak tagolatlan, sima falú darabok is. A 15. század 2. felének és a 16. század elejének kedvelt kupa típusai voltak a vörösre égetett agyagból készült, nyúlánk testű, felfelé szélesedő hasú, egyenesen felhúzott peremű, hornyolt oldalú darabok. Anyagunkban négy példány töredékei fordultak elő. Elterjedt típust képviselnek a vörös színű, közepes méretű kancsók, melynek csak bordázattal tagolt peremtöredékei kerültek a gödörbe. A 16. század elejére jellemző a használata a nagyméretű, ausztriai készítésű kancsónak. Anyaga grafittal kevert, széles szájpereme megvastagodó, kiöntőcsücske széles ívűre hajlított. Ritkán előforduló darab a folyatott-mázas díszítésű kis korsó oldaltöredéke, ennek a típusnak még csak egy példányát ismerjük a Budavári Palota ásatásából.

13 Ide sorolandó egy kályhacsempe előlapjának kis töredéke. A sötétsárga mázas darab a „Csalogány utcai" csoportba

14 tartozik, de a töredék kicsinysége alapján nem lehetett közelebbi meghatározást adni róla. A 15. SZÁZADI RÉTEG LELETEI A 15. századi leletekkel datált kútfeltöltés -430 cm mélységnél kezdődött és -570-670 cm között ért véget. A körülbelül 80 év alatt felgyülemlett, másodlagosan idehordott szemetes föld egyaránt tartalmazott a század első és második feléből, végéről származó leletanyagot. A réteg tetején egy vastag, épülettörmelékes földtömeg volt megfigyelhető. Ez nagy mennyiségű bontott (habarcsfeltapadásos) téglát, sok lapos és kúpos tetőcserepet, négyzetes padlótéglákat, kevés mészkőtörmeléket és meszelt vakolatdarabokat tartalmazott. Két teljes balluszterbáb és egy nódusz, valamint egy női testet mintázó kőf aragvány konzol töredékei épületbontásra vagy átalakításra utalnak. Valamelyik közeli házban vagy magában a Friss palotában állhatott egy kályha, amelynek szükségessé vált a lebontása. A kályha szürke, redukált égetésű, 12 Sok hasonló, 16. századi, műhelybélyeggel jelölt darabot mutat be az óbudai leletanyagból: BERTALANNÉ 1998.181-209. ° Ltsz. BTM 60.39.1. 14 HOLL 1993. 274-254. 536