Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Belényesyné Sárosi Edit: Régészeti kutatások a középkori Buda Szentpétermártír külvárosában : Garády Sándor kutatásai, 1940-42. 1. 469-533

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KÖZÉPKORI BUDA SZENTPÉTERMÁRTÍR KÜLVÁROSÁBAN mencék kőanyaga között nem találtak kötőanyagot. Későközépkori kőkemencék kerültek elő többek között Sarvalyon. Itt is négyzet alakú kemencék kerültek elő, kötőanyaguk agyag volt.

31 Kérdéses az is, ha valóban nem sütő, hanem égetőkemence volt, akkor minek az égetésére használhatták. Kerámia-esetlég téglaégetéshez szükséges technikai berendezés nem került elő (ellenkező esetben Garády valószínűleg megjegyezte, vagy lerajzolta volna), illetve nem kerültek elő félkész, vagy rontott példányok sem. Felmerülhet az a lehetőség is, hogy itt nem kemence, hanem egy valamilyen oknál fogva megégett, rombolt, íves falszakasz került elő. A „kutatóárkokból", vagyis a szondaként használt alapozási és egyéb céllal ásott gödrökből került beleltározásra az anyag zöme. Ezek elhelyezkedéséről több rajz is tudósít, sajnos ezek egyike sem elég pontos. A rajzok alapján többször nem dönthető el pontosan, hogy szemétgödörről, vagy „szondáról" van szó, az anyag vegyes összetételéből azonban inkább ez utóbbi tűnik valószínűbbnek. (15. kép 3.a, 3b; 16. kép l.a, l.b) Az „A" jelű gödör a Gyorskocsi utcai külső alapfaltól 23,60 m-re volt. Betöltése fekete, mélysége 2,35 m, szélessége 3,00 m. A napló szerint füstös, ép, Árpád-kori edények kerültek ki belőle, ezekből egy sem került beleltározásra. (16. kép l.b) A „B" jelű gödör mélysége 1,85 m, szélessége 3,90 m, betöltése barnás (16. kép l.a, l.b). Belőle nagyrészt 14-15. század fordulójára, a 15. század első felére datálható leletanyag került elő, mely háztartási kerámia párhuzama az egész budai területen megtalálható. Ide tartozik több fehérre égett, máztalan, jól iszapolt, apró kavicsokkal soványított, egyszerűbb és tagoltabb peremmel ellátott, bordázattal díszített fazék (29. kép 1., 4., 6), a vörösesbarna földfestékkel, fogaskerékmotívummal díszített kis korsócska (29. kép 5). A két talpas serleg töredéke (29. kép 7., 8), és a finoman iszapolt, sárgás engobbal bevont palack (29. kép 3). Ugyaninnen került elő egy 13-14. században készült fazék is (29. kép 2). A „C" kutatógödör anyagában a későközépkori, illetve törökkori anyag dominál (30. kép 1-3). Korábbi periódust képvisel több fazéktöredék (ezek egy része elveszett, de leírásuk, rajzuk van

32

). A gödör szélessége 1,80 m, betöltése fekete volt. Az „E" kutatógödör a 15-17. századokból való emlékanyagot hozott a felszínre (15. kép 3.a, 3.b). A 14-15. század fordulójáról, a 15. század első feléből, esetleg a század középső harmadából származó fehérre égett, jól iszapolt, bordázott fazekak képviselik a legkorábbi leleteket (32. kép 1, 2). Kiemelést érdemel egy fehérre égett, finoman iszapolt, festett fogaskerékmintával díszített korsó töredéke (32. kép 4), egy sötétszürkére "PARÁDI 1979. 61-65. H

P1. Cs 873, Cs 874, Cs 875, Cs 876, Cs 877, Cs 879 égett fazék, és egy szürke persely (32. kép 3 és 5.). A török kori leleteket a sgraffito-díszes talpastálak darabjai (34. kép 1) képviselik.

33 Összetartozó leletegyüttes az ,,F' kutatógödörből került elő. Ebben ugyanis egy török szemétgödröt találtak, mely anyaga a leltározásban is jól elkülönül a többitől. Innen egy füles, kiöntőcsöves kancsó töredéke (31 kép 1, 3), egy füles korsó töredéke (30. kép 5), egy talpastál töredéke (31 kép 2) és egy török sütőtál töredéke (31 kép 4) került elő, de a 15. század első felébőt elejéről származó égett, kormos fazekat is beleltároztak ebből a kutatógödörből (30. kép 6). A legkorábbra datálható leletek közé tartozhatott az a fenékbélyeges edény talptöredéke, melyet kiselejteztek.

34 A telekről, de közelebbi lelőhelymegjelölés nélkül szerepel nagyobb mennyiségben jó minőségű későközépkori, illetve 15-16. századi kerámia. Több szürkére égett fazék töredéke, egy vörösre égett ép kis csupor (33. kép 4), korsók töredékei (33. kép 2,3), két bécsi bélyeges osztrák fazék peremtöredéke

35 (33. kép 5, 6), egy vörösre égett, egykor zöld mázzal bevont tetőcserép töredéke (36. kép 1). Kiemelést érdemel egy sötétszürkére égett, háromszög alakú máztalan kályha oromdísz töredéke, mely csúcsával hagymakupolát mintáz (36. kép 2).

36 Akadnak a telekről közelebbről ismeretlen lelőhelyről előkerült török leletek is, több füles kancsó töredéke (33. kép 1; 34. kép 2), talpas tál sgraffittós díszű darabjai (34. kép 2). Kiemelésre érdemes még az a sárgásbarnára égett kancsó (33. kép 1), melynek pontos párhuzamát ezidáig nem sikerült megtalálni. Barnásszürkére égett, viszonylag jól iszapolt, apró kavicsokkal erősen soványított, anyaga alapján a 15. század második felére datálható. Szintén a lelőhely közelebbi megjelölése nélkül került eltevésre két kettős kónikus üvegpalack talprésze (36. kép 3), egy kerek, „köldökös" ablaküveg töredéke (36. kép 4) és két bronz könyvcsat töredék. A vasleletek közül egyedül egy erősen rozsdás sarló található a múzeumban.

37 A bejegyzése szerint előkerült a telekről még több patkód és vasszögek is. A telekről a lelőhely közelebbi említése nélkül került beleltározásra I. Ulászló dénárja.

39 33 Ezekből több elveszett, de rajz alapján be lehet őket értékelni. Párhuzamuk: GERELYES 1985, GERELYES, 1990 És GERELYES, 1991 ^Ltsz. Cs903 35 Ilyen bélyeggel rendelkező edények több helyről is ismertek Budáról, többek között a budai domonkos kolostorból (GYÜRKY 1981. 10. tábla), és Óbudáról is előkerültek (BERTALANNÉ 1998. XII., XIII., XVI., XVII.táblák) 36 Hasonló töredékek kerültek elő Szabó Kálmán ásatásain (Szabó 1938. 150-155. képek) , Sarvalyon (HOLL-PARÁDY 1982. 166. tábla), Külsővatról (ILON-SABJÁN 1989. I. és II. tábla), Ráckevéról (FECYÓ 1973. 93), és Szegedről (Pusztai 1995. 3.kép/4. és 5.) ^Ltsz. Cs 1092 ^Ltsz. Cs 1090 és Cs 1091 39 Ltsz. Cs 1006 473