Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Belényesyné Sárosi Edit: Régészeti kutatások a középkori Buda Szentpétermártír külvárosában : Garády Sándor kutatásai, 1940-42. 1. 469-533

BELÉNYESYNÉ SÁROSI EDIT Jelen tanulmány Garády ásatási helyszínei közül ötöt mutat be. A többi hat lelőhely (Csalogány u. 12, Csalogány u. 20, Csalogány u. 26, Csalogány u. 35, Csalogány u. 41, Hunf alvy u. 8) értékelése egy következő tanulmány tárgya lesz. A leletanyag összefoglaló értékelésére is a második tanulmány végén kerül majd sor. Fó UTCA 68. A telken 1941 decemberében nyílt lehetőség régészeti megfigyelésekre, az úgynevezett Nyúlkaszárnya lebontása, illetve az Állami Anyaggazdálkodási Intézet alapozási munkálatainak alkalmával. (4. kép) Az elvégzett kutatásokról publikáció nem készült,

22 részleteket az ásatási napló bejegyzésein kívül a feltárásról elkészített jelentésből szerezhetünk.

23 A munkálatok az ásatás szempontjából igen kedvezőtlen időpontban, decemberben és igen gyors ütemben haladtak (200 munkás dolgozott egyszerre az építkezésen!), ezért az alapozás ellenőrzése és az előkerült falmaradványok felmérése nagy nehézségekbe ütközött.

24 A régészeti munka eredményeképpen több objektum és a római út egy részlete is előkerült. Garády több kiásott falszakaszt határozott meg középkoriként. Két ilyen falrészlet került elő a 78. számú alapgödörben. Az egyik egy É-D-i irányú dolomitos habarcsba rakott terméskő fal, 0,60 m széles volt, tetejét 2,20 m mélyen, alapját 3,50 m mélyen találták meg (14. kép l.a-b). A másik fal (máshol falalap) teteje 1,00 m mélységben jelentkezett, K-Ny-i irányú, 0,60 m széles és 0,80 m magas agyagba rakott falként jelentkezett. A metszetrajzból az is kiderül, hogy az utóbb említett faldarab az elsőre merőlegesen, de 0,40 m-rel magasabban épült. Sajnos a falszakaszokról készült rajzok nem szolgáltatnak elegendő információt ahhoz, hogy a maradványokat térképen is pontosan lehessen ábrázolni. Ezen objektumokhoz, vagy az alapozási gödörhöz rendelhető leletanyag nincs a leltárkönyvben, így ezek korának pontosabb meghatározására sincs lehetőség. Nemsokára újabb f aszakaszok kerültek elő a telken, melyekről egy későbbi rajz tudósít (14. kép 2a-b). Ezek közül az egyik a Gyorskocsi utcai telekhatártól 26,4m-re volt, vele párhuzamosan futott (tehát É-D-i irányú), szabálytalan terméskőfalként lett meghatározva. Szélessége 1,35 m(!) volt. Ettől nyugatra, 6,15 m-re előkerült egy szintén É-D-i irányú falszakasz két (valószínűleg összetartozó) darabja. Ez az agyagba rakott fal 0,85 m széles volt, egyik részén 0,30 m -re keskenyedik, 2,50 m hosszan hiányzik, majd ismét 0,85 m-es szélességben folytatódik. Itt a keleti oldalán vakolatdarabokat is találtak rajta. A jelentés szövege szerint ez a 22 Eltekintve egy említésszintű utalástól, vö. GARÁDY 1943. ^BTM Adattár. Ltsz. H 22/ 79 24 vö. előző jegyzet, 3. oldal falrészlet római, de középkori is lehetett.

25 Érdekessége, hogy a 3,00 m mélyen jelentkező faltetőnél 0,74 m-rel mélyebben, a keleti oldalon négyzet alakú padlóburkoló lapokkal fedett szintet is feltártak. Ezt a felmérés után azonnal szétszedték.

26 Ezen falaknak a telken való pontos elhelyezése szintén nem lehetséges, annyi bizonyos csupán, hogy a Gyorskocsi utcával párhuzamosan, attól 26,4 és 32,55 m-re futottak. Szintén bizonytalan a két fal egymáshoz viszonyított helyzete. Sajnos, pontosan erről a helyről előkerült leletanyag sem került eltételre. A fentiek, főleg a mélységadatok ismeretében valóban felmerülhet annak a lehetősége, hogy római kori fal(ak)ról lehet itt szó. Említésre méltó még az a 4,10 m széles súlyhárító ív, melyet a Gyorskocsi utcai telekhatártól 18 m-rel keletebbre, egy K-Ny-i irányú falban találtak. Ennek koráról, funkciójáról közelebbit nem ír Garády (15. kép 1). A telken több alapozási gödörben történt régészeti megfigyelés. Ezek alkalmával több objektum is felmérésre került. Előkerült két pöcegödör, az egyik a napló szerint újkori volt, míg a másikból leletanyag - edények rovátkává?

7 - is előkerült. Ez utóbbi teteje az akkori talajszinttől 3 m-re, míg alja 4 m-re volt. A leltárkönyvben hozzájuk rendelhető leletanyag nincsen (15. kép 2). Előkerült továbbá egy kemence köríves foltja, vagy maradványa, a 87. és 88. pillér alapoktól délre, mely Garády szerint égető kemence maradványa volt.

28 (15. kép 2.a, 2.b) Ha az is volt, ez a rendelkezésre álló dokumentációból nem erősíthető meg. A felmérési rajzokon egy köríves, 0,6m széles, dunakavicsos habarcscsal készült terméskőfalat láthatunk, melynek teteje a talajszinttől 3m mélységben, alja 1,25 m-rel alacsonyabban került elő. Foltjának átmérője 4,40 m(!) volt, környezetében a rajz szerint égett, kormos réteget láttak. A napló szerint belőle egy üveggyöngy egy vaskés és egy bronzserleg került elő, azonban ezek egyike sem került be később a múzeumba, elvesztek. Korának megállapítása így teljes bizonysággal nem lehetséges. Középkori is lehetett, de előkerülésének mélysége, valamint habarcsos fala a római korból való származást is felvetheti.

29 Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy környezetéből nem került elő nagyobb mennyiségű római kori leletanyag, amire Garády felfigyelt volna. Árpád-kori kőfalú sütőkemencék maradványait tárta fel Kovalovszki Júlia Visegrád-Várkerten.

30 Itt a négyzetes alaprajzú ke25 vö. előző jegyzet 26 vö. előző jegyzet, 3. oldal :7

G/X44b 28 vö. G/ X 44b, 45a oldalak 29 Pannónia régészeti kézikönyve (szerk Mócsy András, Fitz Jenő), Bp. 1990. 167. kőből készült fazekaskemence - de négyszögletes alaprajzú 30 KOVALOVSZKI 1986. 62. 472