Budapest Régiségei 35/2. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Belényesyné Sárosi Edit: Régészeti kutatások a középkori Buda Szentpétermártír külvárosában : Garády Sándor kutatásai, 1940-42. 1. 469-533

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KÖZÉPKORI BUDA SZENTPÉTERMÁRTÍR KÜLVÁROSÁBAN bizonyos távolságot többször megmérte, és eltérő eredményre jutott (sajnos azt nem tüntette fel, melyik a helyes), sőt, néha „elfelejtett" távolságokat megadni. Előfordult az is, hogy az épülő ház, vagy a már lebontott ház valamely (alap)f alától mért. Ezért nagy a jelentősége az 1914-ben és 1937-ben készült részletes várostérképeknek (3. kép). Az 1900-as évek elején ugyanis több fontos változás történt a Víziváros utcaszerkezetében. Tervbe vették az utcák kibővítését, szélesítését, így az újonnan épült házak utcafrontja több méterrel az eddigi telkek belseje felé tolódott.

18 A már említett 1914-es térkép feltünteti a régi utcaszerkezetet, és a tervezett változtatásokat, így jó szolgálatot tett Garády rajzainak értelmezésekor. Gyakran előfordulnak különféle gödrök, kutatógödrök, alapárkok a feljegyzésekben, melyekből a legkülönbözőbb korú anyag került elő. A munka során az derült ki, hogy ezeknek csak egy része volt szemétgödör, jelentős hányaduk a mai értelemben vett kutatószonda. Külön feladat, probléma volt az egyes korszakok objektumainak, főleg a felmenő falak és kőből készült fal-alapok elkülönítése. Ezt Garády sem mindig tudta megoldani, így gyakori, hogy a falak rajzai mellé semmit, vagy kérdőjeles meghatározást írt. Előfordul az is, hogy egyszer falként, máskor falalapként hivatkozik bizonyos részletekre. Szerencsés esetben azonban megadta, hogy az adott falszakasz teteje milyen mélyen jelentkezett (mivel nem voltak még komolyabb műszerei, ezért csak az akkori „járdaszint", vagy „utcaszint"-től való mélységet adta meg). A modern ásatások mélységi adataival való összevetéssel a datálás problémája esetenként megoldhatónak látszik. A napló jelentősége még egy téren óriási: tartalmazza ugyanis azon faragott kövek - egy feliratos sírkőtöredék, szenteltvíztartó töredék stb. - rajzait (legtöbbször pontos méretekkel), melyek azóta elkallódtak, így ebben a formában ezek is a kutatás rendelkezésére állnak. Az ásatási naplót a helyszínen készített fényképfelvételek egészítik ki. Ezek a napló adatait jól kiegészítik, sőt, néhol a naplóban meg nem jelenő információkat is tartalmaznak. Sajnos azonban több helyszínen nem készült, vagy nem maradt fotódokumentáció, ami nehezíti a telken előkerült objektumok értékelését. Miután az egyes ásatások menete tisztázódott, meg lehetett kísérelni az egyes telkeken előkerült leletanyagok feldolgozását, a napló által említett objektumokhoz rendelését és értékelését. A teljes anyagot még Garády Sándor leltározta be a múzeum számára. Mivel itt a beleltározás ideje óta többször történt selejtezés, így a pontos és szép leltárkönyvnek nagy szerepe van, mert a kiselejtezett leletanyag milyen18 Azonban ez nem mindig azonos a megvalósult állapottal, ezért érdemes volt összevetni a modern, mai részletes utcatérképekkel. ségéről

19 és mennyiségéről,

20 illetve azon beleltározott tételek (főleg csont, vas, néha üveg) eredeti állapotáról, funkciójáról, tartalmaz alapinformációkat, melyek az adott tárgy mai állapotát tekintve nem lennének lehetségesek. Olyan leletek is előfordulnak a leltárkönyvben, melyek szerepelnek a naplóban, le vannak rajzolva, de semmi más adat nem maradt róluk fenn. Munkám során a forrás-és leletanyag értékelését telkenként végeztem el. Az egyes ásatási helyszínekről rendelkezésre álló dokumentáció bemutatása után ismertetem a telkeken talált objektumokat. Garády naplójában a bejegyzések mellett nagyon sok vázlat található, ezek értelmezése a rajzok nélkül nem teljes. így szükségesnek látszott Garády eredeti rajzainak valamilyen formában való közlése. Mivel az eredeti vázlatok ceruzával készültek, sokszor elmosódottak, nemigen fénymásolhatóak, vagy szkennelhetőek, méretarányos kiszerkesztésük pedig az adatok hiányossága miatt nem lehetséges. Ugyanezért nem szerkeszthetőek fel modern térképre sem. Ezért a rajzok eredeti állapotukban kerültek átmásolásra, pauszpapír segítségével, így torzultak Garády rajzai a legkevésbé, és így láthatóak legjobban a problémák is. Ezután következik a beleltározott leletanyag közlése. Mivel a leletek csak igen ritkán datálhatóak a dokumentáció alapján, elhelyezésük más, főleg modern ásatások hiteles rétegeiből előkerült anyaga alapján történt, lehetőség szerint a Vízivároshoz közel eső területekről, elsősorban a budai és Buda környéki anyagból. Az értékelő részhez praktikusnak látszott csatolni Garády Sándor kéziratos naplójából készített kivonatot, hogy a felhozott adatok egyértelmű bizonyítást nyerjenek (lásd „Függelék" c. fejezet), illetve a napló eredeti rajzainak egy részét.

21 A Garády-hagyaték mai értelemben vett tudományos szintű és igényű publikációnak korántsem nevezhető. Ez azonban nem Garády hibája, hiszen a feldolgozás alapjául szolgáló jegyzetek saját használatra készültek, a kor elvárásainak és technikai lehetőségeinek megfelelően. így a feldolgozó munka legnagyobb módszertani feladata az volt, hogy ezt a számunkra töredékes anyagot a modern kutatások eredményeivel összevetve és kiegészítve a mai tudományos színvonalú publikációk szintjére emelje, dolgozza át. Remélhetőleg általa árnyaltabb képet kapunk a középkori Buda legfontosabb suburbiumának helyrajzáról és anyagi műveltségéről. 19 Pl. kiselejtezésre került egy vörösre égett anyagú, fehér engobebal bevont cserépdarab, mely a rajz szerint kétséget kizáróan egy lepárlókészülek alsó részéhez tartozott. (Ltsz. Cs 58) 20 A beleltározott kb. 1300 tételből kb. 200-300 tétel. 21 Az újraszerkesztett napló tartalmazza ugyan a telkekre vonatkozó összes információt, a rajzokból azonban csak a középkorra vonatkozó, eddig nem közölt jelentősebb, értékelhető vázlatokat választottam ki. 471