Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Reményi László: A Vatya-kultúra Budatétény-Növény utcai temetője 77-101

A VATYA-KULTÚRA BUDATÉTÉNY-NÖVÉNY UTCAI TEMETŐJE GYÖNGYÖK - BOROSTYÁNGYÖNGYÖK A Kárpát-medencében a középső-bronzkor kezdete körüli időszaktól kezdve terjednek el a borostyángyöngyök. Mivel azonban ezt az ékszert, a viselet többi darabjával együtt az elhunyttal együtt elégették, és csak megégett maradványait helyezték a hamvasztásos sírokba, a Vatya-kultúra sírjaiban ritka a borostyán, ugyanakkor a bronzkincsekben előkerült nagyobb számú borostyángyöngy jelzi a tárgytípus egyértelmű meglétét a Vatya-kultúra anyagi kultúrájában.

181 A Növény utcai temető 1 (3. kép 6-8), 3/b, 5/c. sírjaiból kerültek elő mindössze borostyángyöngyök, általában igen rossz állapotban Az előkerült darabok gömb, vagy korong alakúak, átfúrtak. Borostyángyöngyök szórványosan ismertek a hasonló korú közép-európai kultúrákban. Az Aunjetitz-kultúrában előkerülésük ritka,

182 a branèi temetőben például csupán egyetlen sírból kerültek elő

183

, a Gáta-Wieselburg-kultúrában szintén csak szórványosan ismertek.

184 A borostyángyöngyök Duna-menti elterjedése, és Kárpát-medencébe kerülése összekapcsolható a közép-európai fémtípusok kárpát-medencei elterjedésével, a Közép- és Észak-Európával kibontakozó kiterjedt kapcsolatrendszerrel

185

. PASZTAGYÖNGYÖK Pasztagyöngyök a temető 1 és 3/b sírjából kerültek elő. A tárgytípus a Nagyrév-kultúra kulcsi fázisában gyakori, a korábbi fázisokban ismeretlen, a Vatya-kultúra időszakából csak igen szórványosan ismert.

186 A pasztagyöngyök tömegesen a Maros-kultúra kora-bronzkori fázisából ismertek, a későbbi időszakban használatuk itt is megszűnik.

187 TEMETKEZÉSI RÍTUS A Növény utcai temető temetkezési rítusával kapcsolatos következtetések levonását megnehezíti, hogy a temető sírjainak igen jelentős része bolygatott, sőt sok esetben elpusztult volt. A rendelkezésre álló adataink alapján azonban megállapítható, hogy a temetkezés rítusa megegyezik a kultúra többi lelőhelyén megfigyelt rítussal.

188 A budatétényi sírok elmaradhatatlan mellékletei a különböző típusú tálak, illetve a kis füles bögrék. Azokban az esetekben, amikor a rítussal kapcsolatos "KOVÁCS 1984. Í2

VLADÁR 1973. 189. °VLADAR 1973. Tab. 34. 14 NEUCEBAUER 1994. Abb. 14. ö KOVÁCS 1977. 45-46. Í6

KALICZ-SCHREIBER 1995. 40. i7 BÓNA 1965. 33; Szabó 1997. «PRIMAS 1973; KOVÁCS 1974,1984; BÓNA 1975. 52; POROSZLAI 1990; VICZE 1992; KALICZ-SCHREIBER 1995., 32-37. megfigyelések elvégezhetők voltak, megállapítható, hogy az urnát nagyobb tállal fedték le, ez alá az urna szájába több esetben egy másik, kisebb tálat helyeztek, sokszor ebben helyezték el a kis füles bögrét. Más esetekben a kis bögrét az urna belsejébe rakták. Ugyancsak az urna belsejéből kerültek elő a különböző fémtárgyak, valamint a borostyángyöngyök. Más esetekben, ahogyan azt a kultúra számos temetőjében megfigyelték, a kis bögrék az urna mellől, annak délkeleti oldaláról kerültek elő. Szinte minden sírból kerültek elő különböző, nehezen rekonstruálható edények töredékei. Ezek nagy része valószínűleg fazekakhoz, néhány esetben talán korsókhoz tartozhatott. Feltételezhetjük, hogy a töredékek jelentős része nem a bolygatás során összetört, és nagyrészt eltűnt edényekhez tartozott, hanem eleve töredékesen került a sírba. A Növény utcai temető sírjainak jelentős részénél az ásatok kőpakolás nyomait fedezték fel. Hasonló jelenséget vatyai temetőkben eddig csupán három esetben (Budapest XI. Halmi út,

189 Százhalombatta,"'

90 Sóskút-M7. autópálya

191

) figyeltek meg. A jelenség ritka volta azonban leginkább azzal magyarázható, hogy a kőpakolás az eredeti felszín felett helyezkedett el, így elsőként az pusztult el. A Vatya-kultúra temetőiben a sírok kőpakolással történő megjelölésének társadalmi hátterét az eddigiekben még nem vizsgálták. Régészeti és néprajzi megfigyelések alapján ismert az a tény hogy a különböző sírépítmények összekapcsolhatók a népsűrűség megnövekedésével.

192 Ha egy területen megnő a népsűrűség, az alapvető erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége egyre korlátozottabbá válik. Az alapvető erőforrások (a termőföld, bányák) ellenőrzése egyre fontosabbá válik a különböző társadalmi egységek számára. Egy terület ellenőrzésének szimbolikus kifejezése a temetők látványos megjelölése. Mindez azzal is összefügg, hogy egy terület ellenőrzését sok néprajzi esetben legitimálja az, hogy az adott területet, már a közösség elődei is birtokolták. A birtoklási jog ilyen alátámasztása előtérbe helyezi a leszármazás, őskultusz fontosságát, az ősök, azaz a halottak tiszteletét, ez által hozzájárul a különböző sírépítmények elkészítéséhez.

193 A középső-bronzkor időszakában a népsűrűség a korábbi időszakokhoz képest ugrásszerűen megnő. A változás már a kora bronzkor végén elkezdődik, amit mutat a Nagyrév-kultúra temetőiben a sírszám megnövekedése, valamint a nagy népsűrűséget és az ezzel együtt járó intenzív földművelést feltételező teli életmód megjelenése. A folyamat a középső bronzkor 189 ÉRDY 1861. 190 POROSZLAI 1990. 191 MRT 7, 26/7 lelőhely; MRT 7, 222. 192 CHAPMAN 1981 193 Uo. 85