Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Reményi László: A Vatya-kultúra Budatétény-Növény utcai temetője 77-101
REMÉNYI LÁSZLÓ Rombusz átmetszeni, egymásra érő szárú karperec szintén az 1. sírból került elő. (3. kép 2). Lapos átmetszetű, karperec (vagy mérete alapján inkább hajkarika) került elő a 27. sírból. A tárgy érdekessége a rajta látható, elmosódott, bekarcolt, vagy poncolt dísz, melynek párhuzama eddig ismeretlen (9. kép 1). Mindkét ismertetett tárgy párhuzamai a korai bronzkor óta ismertek, a többsoros karperechez hasonlóan a Maros-kultúra területéről juthatott el a késő Nagyrév-kultúrába, 154 a Vatya-kultúrában elsősorban a korai időszakban terjedtek el. Az általánosan elterjedt tárgytípus a közép-európai hasonló korú kultúrákból is ismert. 155 TŰK A budatétényi temetőben előkerült négy tü három típusba sorolható. A 27. sír korong fejű tűjének kissé ovális korongját poncolással díszítették: a korongot poncolt sor keríti, függőleges átlóján ugyancsak poncolt sor fut (9. kép 2). A tűtípus a Vatya-kultúra elterjedt tárgytípusa, már a korai időszakban megjelenik. 156 A típus közép-európai eredetére utal gazdag Alpok vidéki elterjedése, a megtalált példányok szinte körbekerítik az Alpokat. 157 Gyakori az Aunjetitz-kultúrában, 158 a Gáta-Wieselburg-kultúrában, 159 de előfordul az Alpok nyugati részén is. 160 Lelőhelyeik elsősorban a Duna mentén sűrűsödnek, valószínű, hogy a Kárpát-medencébe, már az őskorban is fontos összekötő szerepet játszó folyó mentén jutottak el. Vidékünkön egyébként először a Kisapostag-kultúrában jelennek meg. 161 A középső bronzkorban a Vatya-kultúrán kívül a Dunántúli Mészbetétes Kerámia Kultúrájában találkozunk a tárgytípussal. 162 A Növény utcában talált darab legközelebbi formai párhuzama Vycapy-Opatovcéban került elő. 163 Poncolt díszítésének, amely a tű korongját keretezi, legközelebbi párhuzamát egy gemeri korong I53 KAUCZ-SCHREIBER 1995. 46. t. /g, 63. t. 1/c, 72. t. 1/d. 154 BANDI 1965; BANDI 1979; KOVÁCS 1984. 155 pl. SCHUBERT 1973. Taf. 27. 156 BÓNA 1975. 49, Taf. 23, 14, Taf. 27, 27, 2, Taf. 34,16, Taf. 57, 6, Taf. 80,7. 137 SCHUBERT 1973. 79; RACETH 1974. Karte 4/a. 158 PITTIONI 1954. Abb. 197; SCHUBERT 1973. Taf. 25,10,13, Taf. 32, Taf. 33, 1-3; VLADÁR 1973. Tab. 37, 272; NOVOTNÁ 1980. Taf. 2, 59-71; NEUCEBAUER 1994. Abb. 5,18, 22. ,5lJ PITTIONI 1954. Abb. 215, Abb. 228; SCHUBERT 1973. Taf. 16, 3-5, Taf. 18,12, Taf. 19, 2, 8; BÓNA 1975, Taf. 275,1-2, Taf. 277, 3, Taf. 281, 3; NEUCEBAUER 1994, Abb. 5,13-14,16. 160 RACETH 1974. Taf. 17, 3-4. I6) SZATHMÁRI 1988. 1. ábra, 8, 6. ábra 23. 162 pl. BÓNA 1975. Taf. 269. 163 NOVOTNÁ 1980. Taf 2, 59. fejű tűn láthatjuk. 164 A típust Novotná az ältere Bronzezeit II. időszakra helyezi, 165 ami összeegyeztethető azzal, hogy a tű a magyarországi kora-bronzkor késői időszakában jelenik meg, 166 és elsősorban a Vatya I. időszakban terjed el. Az 5/e. sír tűje egy átfúrt gömbfejű tű, melynek nyakát rovátkolás díszíti (7. kép 3). A gömbfejű tűk a Vatya II. időszaktól kezdődően terjednek el nagyobb számban. Példányaik többek közt Dunaújvárosból, 167 Újhartyánból, 168 Cegléd-Öreghegyről, 169 Izsákról 170 ismertek. A gömbfejű tűk megvannak a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájában is. 171 A tárgytípus közép-európai eredetű, 172 e területről ismert az Aunjetitz-kultúrából, 173 a Gáta-Wieselburg-kultúrából. 174 A típust Novotná az ältere Bronzezeit III. fázisra helyezi, egyidősnek tartja a hüvelyes fejű tűkkel. 175 A budatétényi 5/e. sírban való feltűnése igen korainak számít. Az 5/c. sírból előkerült két tű a hüvelyes fejű tűk közé tartozik. A tű fejét alkotó lemez két szélét bepödörték, így trapéz alakúra formálták (6. kép 8). A típus a Vatya II. időszaktól kezdve terjed el szélesebb körben. 176 A közép európai tűtípus a Gáta-kultúra és dunántúli mészbetétes kerámia kultúráján keresztül jutott a Vatya-kultúrába, szórványos elterjedése a Füzesabony-, a Maros-, sőt a Wietenberg-kultúra területén is kimutatható. 177 A tárgytípus nyugati eredetét jelzi, hogy elterjedésének súlypontja a Gáta- és az Aunjetitz-kultúrákra esik. 178 A tárgytípus a kelet-alpi fémművesség kedvelt típusa. A hüvelyes fejű tűket Novotná az ältere Bronzezeit III. időszakra helyezi, a korong fejű tűk után, a gömbfejű tűkkel egy horizontba, 17 '1 a kronológiai besorolás egybevág a tárgytípus Vatya II. időszakban történő megjelenésével. 180 164 NOVOTNÁ 1980. Taf. 2, 70. 165 NOVOTNÁ 1980. Taf 66. 166 BÓNA 1975. 49. 167 BÓNA 1975. Taf. 27, 21, 22. 168 BÓNA 1975. Taf. 33, 25, Taf. 34, 13-15, Taf. 35, 4. 1W BÓNA 1975, Taf. 47, 10-11. :7 ° BÓNA 1975. Taf. 48, 4. 171 BÓNA 1975. Taf. 264, 1-2, 9-10, Taf. 265, 2, 17, Taf, 272, 9-10. 172 KOVÁCS 1984. 173 pl. PITTIONI 1954. Abb. 196; SCHUBERT 1973, Taf. 7; NOVOTNÁ 1980. Taf. 229-255. 174 pl. NEUCEBAUER 1994. Abb. 10, 9-12, Abb. 14. 175 NOVOTNÁ 1980. Taf 66. 176 BÓNA 1975. 56, Taf. 27,14-15, Taf. 80,12. 177 BÓNA 1975. 290. 178 SCHUBERT 1973. 81; Gáta-Wieselburg: PITTIONI 1954. Abb. 217; SCHUBERT 1973. Taf. 13, 2-3, Taf. 14, 9, Taf. 19, 5, Taf. 25, 1-2; NEUCEBAUER 1994. Abb, 14; Aunjetitz-kultúra: SCHUBERT 1973. Taf. 7, 6; VLADÁR 1973. Tab. 34, 6. 179 NOVOTNÁ 1980. Taf. 66. 180 BÓNA 1975. 56. 84
