Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Havas Zoltán: Újabb monopodiumlapok Aquincumból : ismeretlen vicus feliratos említése 279-292
HAVAS ZOLTÁN ban, szabad ég alatt, és görög vonatkozásban: színházban is. A daps, epulum és lectisternium kapcsán elmondottakon kívül a szabadban álló szent asztalokra érdemes még kitérni, itt elsősorban a szent fa vagy forrás mellé, továbbá a Triviae, Quadriviae istenségek számára útkereszteződésekben állított asztalokról van szó. A szent asztalok anyaga és alakja elég nagy változatosságot mutat. Az asztal és a triclinium gyepből való kialakításának szokása a legősibb időkbe nyúlik viszsza, 52 kőből készült szent asztalra természetesen nem a farkastorki úti lelet az egyetlen példa, 53 ismerünk továbbá téglából épített asztalokat, 54 fém asztalok, 55 elefántcsont 56 és fa asztalokat. 57 Forma tekintetében a szent asztalok lényegében a profán asztaloknak felelnek meg (1-4 láb, kerek, ovális, négyzetes vagy téglalap alakú lap) speciális, csak a szent asztalokra jellemző formára nem találtam utalást az irodalomban. Érdemes még röviden áttekinteni a szent asztalokra a legáltalánosabb mensa sacra kifejezésen kívül használt egyéb terminusokat. Az abacus 53 egyrészt olyan mélyedésekkel ellátott mellékasztal, melyre a lakoma során hegyes aljú edényeket raknak, másrészt olyan díszasztal, amire drága díszedényeket raknak akár templomban akár magánházban. Esetenként az istenkép előtt, az oltár helyén áll, és az isteneknek szentelt lakomát helyezik el rajta. Anclabris 59 azt jelenti, hogy istennek szentelt, elsősorban a mensa és a casa szavak jelzőjeként fordul elő. A caribulum/' gartibulum M Varró korában már divatjamúlt dolognak számít, meghatározása szerint a házak compluviuma mellett álló egylábú kőasztalt, amire edényeket volt szokás kiállítani. 61 A köríves kivágással ellátott asztaltípus egyetlen ismert ábrázolását a cartibulum szócikk illusztrációjaként hozza a Daremberg-Saglio féle lexikon. 62 Pernice is egy olyan pompeii tárgytípussal azonosítja a Varrónál leírtakat, amely sokban hasonlít a pannóniai asztallapokra. 63 A 52 MISCHKOWSKI 1917. 22-23. 53 Kő asztal állítást említő felirat: ILS 3545; feliratos kő asztalok: CIL IX. 2324, CIL VI. 31038, CIL III. 6120; luppiter Heliopolitanus szent márvány asztala Rómában a 2. sz. 2. feléből: GAUCKLER 1909. 241 Pl. XL; tál szerű kőasztal a poetovioi I. Mithraeumból: Alj 339. 54 MISCHKOWSKI 1917. 24. 55 MISCHKOWSKI 1917.17 (bronz), 24 (bronz, ezüst). ILS 5462. (bronz). 56 Hue 1933. 146. 57 Jó gyűjteményt közöl négy lábú fa asztalok ábrázolásairól GOUDINEAU 1967. 58 GuiLLOUME 1877. 1-5; MAU 1893, 5; Finály, abacus. 59 Georges, anclabris. m SACLIO 1887; LULLIES 1940; PERNICE 1932. 61 Varró, 1.1, V 125 62 fig. 1200, BELLORI 1691., Taf 16. nyomán 63 70-130 cm széles és fele ilyen mély kőasztal, átlagosan 6 cm vastag asztallap, egynézetes kialakítás, fal mellé állítás monopodium^ egyetlen, oszlop vagy pillér szerűen kiképzett lábbal ellátott asztal. Lapja lehet kerek vagy négyszögletes, lába formázhat növényi vagy állatalakot, mitologikus figurát, szolgálót stb. Első megjelenését a rómaiaknál egy triumphushoz kötik Kr. e. 187-ben. A szent asztalok használata nem csak a hagyományos római vallásnál volt megfigyelhető, részét képezte a keleti misztériumvallások és a korai kereszténység vallási aktusainak is, természetesen már megváltozott funkcióval és jelentéstartammal. A Mithras kultusz hagyományos képeinek egyike Mithras és Sol közös lakomáját ábrázolja, ilyen ábrázolás Aquincumból is ismeretes. 65 Emellett ismert Pannoniából Mithras szentélyben talált asztaltöredék is. 66 Szintén ismert Isisnek szentelt asztal dedicatiós felirata. 67 Ókeresztény vonatkozásban három tényezőt emelnék ki: az oltárasztalt mint központi jelentőségű és elhelyezésű templomi berendezést, a mártírok tiszteletére állított asztalokat és felirataik sokaságát, 6 * továbbá az utolsó vacsora jelenet azon ábrázolásait, ahol Jézus és tanítványai római szokásnak megfelelően tricliniumban vagy stibadiumban (sigma alakú kerevetből és kerek asztalból álló étkezőgarnitúra) lakomáznak. III. TÁMPONTOK A FARKASTORKI ÚTI LELET EREDETI FUNKCIÓJÁNAK, HASZNÁLATÁNAK REKONSTRUÁLÁSÁHOZ A farkastorki úti monopodiumlap olyan darabbal bővíti a leletcsoport tagjainak sorát, mely az eddig ismert darabokkal szemben kicsit többet árul el egykori funkciójáról, felállításának körülményeiről, helyéről, és még ha a róla megállapíthatók nem általánosíthatók is a leletcsoport többi tagjára, viszonylag biztos pontot nyertünk vele a sorozaton belül. Először is figyelembe kell vennünk, hogy a farkastorki úti darabon Iuppiternek szóló felajánlás olvasható, és bár maga a tárgy nincs a feliraton megnevezve, formája aligha hagy kétséget afelől, hogy asztalról van szó. Adott tehát egy istennek szentelt asztal (mensa sacra), melynek a fentebb taglalt lehetséges funkciói és felállítási helyei közül már csupán a felirat és a forma alapján kizárható néhány így például luppiter személye valószínűtlenné teszi az asztal útkereszteződésben történő felállítását, a közösségi emlékállítás ténye kizárja, hogy magánterületen állt volna a monopodium. Valószínű tehát, hogy az asztal a vicus szentélyében, szentélykörzetében, vagy valahol a vicus területén önállóan állt. Az asztallap oldalainak aránya, vagyis a nagyobb szélesség és kisebb mélység, ami különben kevés kivétellel a tárgycsoport többi tagjára is igaz, valószínűsíti, hogy nem három lectus álHuc 1933. 145-46. NÉMETH 1993. 215-217. Alj 339. EDH: HD025683 például: EDH: HD 027673, HD 028459, HD 031818. 282
