Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Havas Zoltán: Újabb monopodiumlapok Aquincumból : ismeretlen vicus feliratos említése 279-292

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. HAVAS ZOLTÁN ÚJABB MONOPODIUMLAPOK AQUINCUMBÓL Ismeretlen vicus feliratos említése 1998-ban két újabb konzolasztal-lappal gazdagodott az Aquincumi Múzeum gyűjteménye. Mindkét darab ahhoz a típushoz tartozik, amit legutóbb Nagy Mihály elemzett, és a 2. sz. közepe és 3. sz. közepe közti idő­szakra datált, 1 és melynek jellegzetessége a téglalap alakú asztallap frontoldalán látható köríves kivágás. A tárgytípust korábban Thomas Edit ókeresztény relikvia oltárként értelmezte, 2 Nagy Mihály tette vilá­gossá, hogy ez félreértelmezés volt, felhívta a figyel­met az asztalok egyértelműen dionysikus díszítéseire. A köríves kivágást szimbolikus apszisként értelmezte, az egyik asztalnál (MNM, 50/1909.-4) az asztallapba szerelt szökőkútra utaló nyomokat vélt felfedezni. Az új leletek fényében szükségessé vált a típus újbóli tár­gyalása, s lehetővé a róla alkotott kép pontosítása. I. AZ Ú] LELETEK 1. Vályog u. 14. A Vályog utcából négy töredék (1-2. kép) került a mú­zeum gyűjteményébe Madár assy Orsolya feltárásából. 3 A mészkő asztallapot másodlagosan későrómai kősír építéséhez használták fel. A megmaradt részek az ere­detileg nagynak (81x127 cm) mondható asztalfelület 50%-át sem teszik ki, a darab azonban így is jól rekonst­ruálható, díszítése gyakorlatilag az asztalfelületből ki­emelkedő, többszörösen tagolt széles peremben merül ki. Az alátámasztás módja az esetleges csapolásos rög­zítés nyomát tartalmazó részlet hiányában nem állapít­ható meg egyértelműen, de a lap „srégelése", vagyis a köríves kivágást határoló függőlegest alul felváltó ho­morú felület azt sejteti, hogy az asztallap egy olyan for­májú falazott alapon feküdt, mely az asztal kivágásánál nagyobb sugarú köríves fülkével rendelkezett. 2. Farkastorki út, csatornaárok A másik, teljesen ép, szemközti élén feliratos mész­kő mensalap (3-8. kép) szintén későrómai sírban hasz­nálták fel, a sírt Facsády Annamária farkastorki úti leletmentése 4 során tárták fel. A kő nagysága a lelet­csoport többi tagjához viszonyítva közepes (70 x 81 1 NAGY 1988. 2 THOMAS 1978. 3 MADARASSY 1999. Ezúton is köszönöm Madarassy Orsolyának, hogy a tárgy közlésének lehetőségét átengedte. 4 FACSÁDY 1999. Ezúton is köszönöm Facsády Annamáriának, hogy a tárgy közlésének lehetőségét átengedte. cm), díszítése a másik példányhoz hasonlóan egysze­rű, az asztallap szélén körbefutó, kiemelkedő profilált perem, mely a bal első saroknál egy vájattal gondosan át van vágva (5. kép). Az asztal alján középtájt csak­nem a lap felületéig hatoló, szabálytalan alakú mélye­dés látható, mely vékony szintén szabálytalan járatban folytatódva éri el az asztallap felszínét (3, 4, 6. képek). Az egyébként csak enyhébben szivacsos szerkeze­tű kövön, melynek különösen felső lapját kezdte vala­mi ki (szemben például az aljával) mindenképp leg­alább részben mesterséges kialakításnak kell tekinte­nem az imént leírt mélyedést és járatot. 5 Mivel azon­ban az üreg aligha lehetett alkalmas egy olyan csapo­lásos megoldáshoz, ami a lapot egy esetleg figurális kiképzésű lábhoz köthetné, és a lap kidolgozása más tekintetben is egy alacsonyabb plasztikai nívót tükröz, megint csak falazott alépítményt kell feltételezzek, 6 és az üreg ill. járat kialakításánál is más célt látok valószínűbbnek. 7 A farkastorki úti monopodiumlap szemközti olda­lán, a kivágástól balra és jobbra kétszer két sorba ta­golt felirat látható. (7-8. kép) A felirat feloldása: I(ovi) O(ptimo) M(aximo) vicus Res(?..) / posuit d(ecurionum) d(ecreto) // Blandius/ Victorinus. 8 Tehát a RES(?..) formában említett vicus a decuriók határozata alapján Iuppiter Opt. Max.-nak szenteli a felirattal ellátott, de meg nem nevezett tárgyat, Blandius Victorinus gondoskodik felállításáról a vicus nevében, vagy esetleg ő végzi el gyakorlatban a dedicatiót. Az eddig név szerint nem ismert vicus azonosításá­ra igen kevés támpontunk van, a lelőhely másodlagos­sága semmi biztosat nem enged állítani, de nyilván va­lahol Pannónia ÉK-i régiójában keresendő. A datálással sem állunk sokkal jobban, egyedül a praenomen nélkü­li kéttagú névalak sejtet 3. sz.-i időpontot a felirat keletkezésére. 9 Nem tisztázott továbbá az sem, hogy egy saját territoriummal rendelkező auxiliáris vicusról, 10 5 Aligha lehet véletlen, hogy az egyetlen ilyen jellegű „folytonossá­gi hiba" épp az asztal közepe táján található. 6 A monopodiumok alátámasztásának különböző válfajairól: NAGY 1988. 135; az itt tárgyalt asztaltípusra jellemző lábmegoldásokról: U.Ö., u.o. 7 Erről bővebben a III. részben 8 A Victorinus szó olvasata annyiban bizonytalan, hogy Victorianus is lehetséges, az n betűt an ligatúraként olvasva. 9 SCHNEIDER 1878. 33-34. 10 KOVÁCS 1999.118. 279

Next

/
Thumbnails
Contents