Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Havas Zoltán: Újabb monopodiumlapok Aquincumból : ismeretlen vicus feliratos említése 279-292

HAVAS ZOLTÁN vagy egy városi territóriumon lévő vicusról

11 van-e szó. (Az az eshetőség, hogy a vicus itt egy városrészre lenne értendő, nem tűnik valószínűnek, mivel az ezek élén álló decuriókról nincs tudomásunk.)

12 Minden esetre a korban és térben legközelebb számításba jövő ismert vicus a vízivárosi település lenne, melynek nevét azonban a kérdéses időszakra vonatkozóan Kovács P Civitas Eraviscorumként határozta meg.

13 Nem meglepő az a tény hogy a feliraton a vicus decurióiról esik említés, a vicusokat irányító, a városokéihoz hasonló tisztségviselők,

14 testületek

15 eddig is ismeretesek voltak (mind az auxiliáris, mind pedig a városi territóriumon levő vicusoknál), így a vicus élén álló decuriók

16 is. Vicus közösségi emlékállítására is találunk példát,

17 maga a decurionum decreto formula is előfordul ilyen vonatkozásban

18

. A vicus lakosainak közös fellépése nem csak kultuszcselekmények,

19 de egyéb, profán célok esetében is dokumentált.

20 Itt érdemes megemlíteni továbbá, hogy a CIL XIII kötete 258. számon közli egy kerek asztal feliratát, mely a vicani számára több asztal egyszerre történő felállítását örökíti meg. Az építés magánpénzből történik, az asztalok rendeltetésére a felirat nem tér ki.

21 Ami Pannónia Inferior auxiliáris vicusainak szentélyeit illeti, Kovács P három feltárásról (Campona: Mithraeum, Vetus Salina: Dolichaenum, Inetrcisa: Mithraeum)

22 és számtalan (kőemlékek alapján) feltételezett kultuszhelyről ír összefoglaló munkájában. A feltételezett szentélyek közül csak a Iuppiternek szentelteket sorolnám itt fel: Odiavum, Cirpi, Albertfalva, Vetus Salina, Annamatia, Taurunum.

23 Mindezek alapján minden esetre nem kizárható annak a lehetősége sem, hogy az ismeretlen vicus saját luppiter szenté11 KOVÁCS 1999. 114-115. 12 Megjegyzendő azonban, hogy Augustus korára van adatunk Róma város vicusainak élén álló választott magistriról (Suet II. 30.), továbbá egy Brigetio canabaejából származó kő említ egy templum vicalet ( RIU 416, KOVÁCS 1999. 135, 62. jegyzet) ű KOVÁCS 1999. 22; KOVÁCS 1998. " magister: CIL III 3776-3777, CIL VIII 2095-96, 2103, 2114, AÉp 1988, 937, 986-9L 1989, 268, IDR III/3, 69, 80-83, 94; curator: CIL XIII 5026, MÓCSY 1953, 183; quaestor: CIL XIII 6541, AÉp 1924, 144, IDR III/3., 84., aedilis: RIB 707; Bővebben: KOVÁCS 1999,117. 15 Pl: ordo: CIL VIII 17639; Bővebben: KOVÁCS 1999. 115, 117-118. 16 IDR II 211, esetlegesen RIU 878, 884 (Szentendre); Bővebben: KOVÁCS 1999.117. 17 CIL III 1444L 14447; IDR II, 211; CIL XIII 5026, 5063-64, 5257; NESSELHAUF-LIEB 1959. Nr. 52. 18 IDR II, 211 " pl.: CIL III 14441, CIL XIII 5026, NESSELHAUF-LIEB 1959. Nr. 59. 20 például fürdő felújítás: CIL XIII 5257. 21 Tib. Publ. Sabinus vikanis vici Florentini mensas cum basibus. s. p.f. c. 22 KOVÁCS 1999.155. 23 KOVÁCS 1999. 10,14, 24, 35, 42, 54. lyében állította fel ezt a feliratos asztalt. Természetesen, mint ezt utóbb látni fogjuk, ez csak egy a felállítás lehetséges helyei közül.

24 Blandius Victorinus eddig szintén ismeretlen volt mind Aquincumban, mind Pannoniában. Európából 13 Blandius/a nevű személy ismert,

25 10 Italiából (CIL V 2405, 3768, 5132, 5133, 5324,

26 5970, 6345; PAIS 1888, 762) 1 Gallia Narbonensisből (CIL XII 2601), 2 Gallia Lugdunensisből (CIL XIII 1845). Az eddig ismertté vált adatok alapján tehát Blandius Victorinus határozottan észak-itáliai származásúnak tűnik. 11. SZENT ASZTAL A RÓMAIAKNÁL Különböző asztalok használata kultuszcselekmények során annyira kézenfekvő és ősidőkre visszanyúló gyakorlat, hogy talán nem is lehet kezdeteként pontos időpontot és területet megjelölni. Egyik alapvető elvi háttere e szokásnak minden bizonnyal az az antropomorf istenkép lényegében gyökerező törekvés, hogy az istenségnek szánt áldozat, vagyis az isten „megvendégelése", „lakomája" külsőségeiben minél inkább az emberek étkezéséhez, lakomájához hasonlítson. Természetes hogy ilyen jellegű kultuszcselekmények a rómaiaknál is teljesen megszokottak voltak, erről a mérvadó lexikonok rövidebb-hosszabb szócikkekben meg is emlékeznek,

27 a szakma mégis, talán a kevés lelet miatt, mintha megfeledkezne ezen asztalok létezéséről, mintha nem számolna velük, mint az ismert templomok és más szent helyek egyik fontos berendezési tárgyaival. Egy ezzel a témával foglalkozó korszerű és alapos monográfia híján

28 ki kell itt térnem röviden a legfontosabb ismert adatokra. A legkorábbi időkbe talán a daps fogalma vezet minket vissza. Cato

29 említi azt a szokást, hogy a paraszt a vetés előtt Juppitert dapsszal vendégeli meg, ez az egyetlen előfordulása Juppiter Dapalis melléknevének. A daps mint ünnepi lakoma vagy isteneknek felszolgált étel gyakran említtetik.

30 24 Erről bővebben a II. részben. 25 LŐRINCZ-REDŐ 1994. 302. 26 Blandius ..orinus, Comumból 27 MÜNZEK 1909. 265-266; KROLL 1916. 2013-2014; WISSOWA 1925. 1108-1115; KRUSE 1932. III. Tisch im Kultus, 946-948; SCHEID 1998. 31; BAUDY 1998. 1094-1095; SIEBERT 1999. 1217; BOUCHÉ-LECLERCQ 1904. 1006-1012. 28 Az egyetlen fellelhető monográfia H. MISCHKOWSKI 1917-es munkája, mely a görög és római asztalokat együttesen tárgyalja, azonban nem ad sem kronológiai sem tipológiai vázat, térbeli összefüggéseket sem tisztáz. -' Cato, De agric. 50,131-132. 30 Néhány találomra kiválasztott példa: Horatius, Carm. II. 7. 17; Livius, 39. 43. 4; Ovidius, Fast. 2. 624; Seneca iun., Thyestes, 983; C. Valerius Flaccus, Argonautica, 3. 175, 457; Vergilius, Aen. VIII. 175, (Servius Maurus Honoratus magyarázata szerint). 280