Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Hable Tibor: Óbuda-Újlak római kori topográfiájának vázlata 267-278

HABLE TIBOR A Kecske u. 7. szám alatt (2. kép 11), mindössze egy rossz megtartású, délkelet - északnyugati tájolású csontvázas sírt találtam 1998-ban, (100 négyzetméteren!). A meredek domboldalba ásott magányos sír mellékletek hiányában csak feltételesen keltezhető a római korra; amennyiben a sírföldbe keveredett kerámiatöredékei alapján ide soroljuk, az egykori római temető nyugati szélét jelzi.

46 A Bécsi út, Kecske utca délkeleti leágazása, Kecske köz (Seregély utca) és Szépvölgyi út által határolt parcella kutatásai 1992 és 2001 között A terület északi végében (a Bécsi út 56. sz. telek nyugati felében: 1. kép 12) 2001 júliusában fejeztük be egy kb. 500 négyzetméteres felület (újkori udvar) megelőző feltárását. Négy csontvázas és öt szórthamvas sír dokumentálásán túl, azonosítottam a Rómer által említett újkori kút (vélhető) helyét, de a 19. században előkerült kőemlékekre semmilyen egyéb nyom, vagy tárgyi emlék nem utalt.

47 Úgyszintén megválaszolatlan kérdés maradt, hogy ebben a zónában merre keresendő a Bécsi út 50. és Bécsi út 54. sz. telek (2. kép 13) kapcsán említett, észak-déli irányú vízvezeték.

48 Bécsi út 52. (2. kép 14): A 800 m

2-es telekrész feltárását 1999-ben végeztük el. 31 szórthamvas és egy csontvázas sír került elő. Utóbbi Alexander Severus (222-235) perinthoszi veretű koloniális érmével datálható. A sírok felett, a domboldalról lemosódott réteg tetején itt is megjelent, a Bécsi út 62. sz. alatt megfigyelt, szórt kövezésű úttest, ill. ennek keleti leágazása, a Bécsi út nyomvonalával megegyező egykori főútvonal felé.

49 A Bécsi út 48-50. sz. telkek nyugati felének leletmentésekor (2. kép 15) a Kis-Kecske hegy második teraszának 90 %-os érintetlenséget tapasztaltuk. Egyetlen nagyobb római kori gödör, vagy természetes mélyedés uralta a terület délkeleti negyedét, betöltésében kevert (őskori és 2.-3. századi római) szórvány cserepekkel. Ettől délkeletre, már a Bécsi út 46. sz. telek egyik pincéjének déli falában faragott római követ talált Kreisz István munkavezető. A pince déli oldalán nyitott kutatóárokkal 4 méteres mélységben értük el a 4. században, korábbi sírkövekből kialakított kőládát. Az újkori pince alapozásakor bolygatott és kirablott kőkoporsó keleti oldalát Caius Martius Pollio, amastriai származású veteranus (leg II. Ad.) finom megmunkálású sztéléje alkotta, melyet eredetileg az aquincumi collegium veteranorum készíttetett a halott számára, a 2. század második harmadában. Szintén a 2. sz-ra kel45 HABLE-MÁRTON 2001. 21-29. 46 HABLE T., Aquincumi füzetek 5 (1999) 132-134. 47 Lsd. a 3-7. jegyzeteket! 48 Lsd. a 34 -36. jegyzeteket! 49 HABLE- MÁRTON: Sírok és sírkövek a Bécsi úti temetőből. Aquincumi füzetek 6. (2000) 30-36. tezhető Pompeia Quartina síremléke, mely a sírláda északi oldalát zárta le.

50 A Bécsi út 46-50. sz. telkek területét Patrice Bertin tárta fel 1998-ban (2. kép 16). Közvetlenül a Bécsi út mellett a bennszülött őslakosság 1-2. sz-i telepnyomaira bukkant (gödrök), melyek felett a 2. században két nagyobb (25 x 25 m) alapterületű, fallal körülvett sírkert létesült. Ezek egykor összesen kb. 100-150, jobbára szórthamvas rítusú sírt foglalhattak magukba, melyekből hatvanat sikerült megmenteni. A sírkertek bejárata, a már jól ismert, észak-déli irányú, domboldal felőli útra nyílt, melyet a 3. században kőburkolattal láttak el és az éremleletek tanúsága szerint a 4. század végéig használták. A temetőperiódus kiemelkedő emléke egy nagyon szépen megmunkált oroszlánszobor töredéke és egy kantharoszból kiágazó, leveles indapárral díszített sírkőtöredék. A Bécsi út 50 kapcsán említett észak-déli vízvezeték nyomait itt sem sikerült megtalálni.

51 Bécsi út 44. (2. kép 17): a kb. 50 x 20 m alapterületű telek feltárását szintén Patrice Bertin vezette, még 1997-ben. Már ekkor megjelent a Bécsi út 46. sz. alatt rejtőző, nagyobb sírkert délnyugati sarka és a délebbre is folytatódó, korai telepjelenségek (1. sz.vége - 2. sz. eleje), „gödörházak" és egy kút. A kései császárkorig használt út nyomvonala itt is követhető volt. Gyermek számára készített szarkofág

52 került elő a fent említett kőlapos sírtól (Bécsi út 48-50) kissé délebbre. Bécsi út 38-42. (1. kép 18): ezen a parcellán, a kutatások időrendjében legkorábbi, eredményes feltárást Márity Erzsébet vezette 1993-ban, de a befejezést - kollégánk korai halála miatt

53 - itt is Patrice Bertin végezte el (1996). Mindkét kutató egybehangzó véleménye, hogy a terület első római periódusát korai (1. sz. végi, 2. sz. eleji) településnyomok képviselték (gazdasági épületek, gödrök, kemencék és egy kút).

54 A telep észak-déli tengelyében építették ki a korai objektumokat helyenként metsző vízvezetéket, majd a 3. sz.-ban itt is kőburkolattal látták el, a vezeték keleti oldalán húzódó földutat. Az út keleti oldalán kialakított kisebb sírkertek időszakában (3. sz. második fele) már nem működött a vízvezeték, a 4. században pedig kőlapokból összerót sírok kerülnek az út nyugati oldalára is.

55 Ezek egyike, egy fegyvermellékletes temetkezés, valószínűleg már a kései foedus időszakába sorolható.

56 50 HABLE-MÁRTON: op. cit. 20 - 30. A sírkövekre vonatkozóan ld. még e kötetben Márton András cikkét. 51 BERTIN 1999. 20-36. 52 BERTIN 1998. 40-47. 53 A kutatónő munkássságát összegezte: ZsiDl P, Márity Erzsébet (1951-1994). ArchÉrt 121-122 (1994-1995) 190-192. 54 MÁRITY E. RégFüz Ser. 1. No. 47. (1996) 34, 49/3. 55 BERTIN 1997.18-26. 56 A sír leletanyagát Dr. Nagy Margit adja közre; - az információ az Ő szíves szóbeli közlése, ezúton köszönöm! 270