Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth László András: Neolitikus leletek Dunakeszi határában 7-34

NEOLITIKUS LELETEK DUNAKESZI HATÁRÁBAN a házon belüli tűzhely létét az objektum központi helye megerősítheti. Mivel a házak értékelése meghaladná e cikk kereteit, azok részletes elemzésével egy másik dolgozat keretében kívánunk foglalkozni. A továbbiakban a kerámia analízisét és az abból levonható következtetéseket tárgyaljuk. ÉRTÉKELÉS Leletek A legtöbbször csak kónikusnak nevezett tálak és/vagy csészék, mint finom kerámiai áruk már a korábbi, Starcevo-kultúrában is jelen voltak,

4 a vonaldíszes korban kora neolitikus örökségnek tarthatók.

5 A legidősebb szalagdíszes kerámiában domináns szerepet kapnak, amely azonban a fiatalabb szakaszban többé nem jelenik meg. Néha díszített példányok is ismertek.

6 Kezdetben növényi adalékkal, később homokkal soványították ezeket.

7 Ezen edényfajta legkorábbi vonaldíszes példányai a Dunántúlról Zalaegerszeg-Andráshidáról ismertek.

8 A típus további párhuzamainak hatalmas tömegéből most álljon itt néhány példa.

9 4 Ezeket az edényeket a legtöbb esetben „kónikus"-ként írják le, annak ellenére, hogy - amint Dunakeszin is megfigyelhető - gyakran félgömbös edényekről van szó. 5

KALICZ 1993. Fig. 10, 2-4,6; Fig. 6, 3a-d; PAVÚK 1980. 53. 6 Morvaország: Prstice, QUITTA 1960a. Abb. 1. k. A németországi Gröbenből származó példány az edény hasán látható háromsoros vízszintes vonaldíszével Közép-Európa legidősebb vonaldíszes kerámiájához datálható (QUITTA 1960a. Abb. 7, h). 7

PAVÚK 1980. 15; KAUFMANN 1987. 279; KAUFMANN 1981. Abb. 3, 2; KAUFMANN 1982; SCHWARZ-MACKENSEN 1984. 220; REINECKE 1983. 56; KALICZ-SCHREIBER-KAUCZ 1992. 53; MAKKAY 1978. 21; VIRÁC 1992. 22; HORVÁTH-SIMON 1997. 1 kép; SIMON (s.a.) Abb. 1, 6; SIMON s.a. (1). A binai neolitikus telep egyik legidősebb gödrében a 441 „finomkerámiás" edénytöredék közel fele - 209 darab - tartozott ezekhez a tálakhoz. (PAVÚK 1980. 45). 8

HORVÁTH-SIMON 1997., 1. kép 6; SIMON (s.a.) Abb. 1, 6. A szakáiháti kultúrában ezek csak a korai fázisban találhatók: BattonyaParázstanya; Tápé-Lebő, SzÉNÁSZKY 1988. 10. 'Németország: Ballenstadt, QUITTA 1960a. Abb. 14, yw; Friedberg, QUITTA 1960a. Abb. 18, a,c,e; Eilsleben, KAUFMANN 1982. Abb. 3,3; Abb. 5, 3,4; Abb. 6,1; Hohenaltheim, KRIPPNER 1984. Abb. 1,19-27; Pfettrach, REINECKE 1983. Abb. 6,1-6; Abb. 7. 1-7; Altdorf, REINECKE 1983. Abb. 8,7; Abb. 9,13,15-16,18; Abb. 10, 2-4; Csehország: TICHY 1960. obr. 18, 1-5; Morvaország: Prostëjov-Drzovice, CIZMAR-PROCHÁZKOVÁ 1999. Obj. 518; Obr. 14.12; Ausztria: Winden/See, LENNEIS 1995. Abb. 3, fent; Frauenhofen, LENNEIS 1995. Abb. 3, alul; Magyarország: Bajaszentistván-Szlatina, KALICZ 1994. 3. kép 8; Medina: KALICZ 1993. Fig. 17,18; Bicske-Galagonyás, MAKKAY 1978. Pl. III. 8-9; Pl. IV2, Pl. V 4-5. Budapest-Aranyhegyi-út, KALICZ-SCHREIBERKALICZ 1992. Abb. 6, 3,6-9 = KALICZ 1993. Fig. 30, 3-6,9. A kettőskónikus tál az idősebb vonaldíszes kerámia egyik vezető edényformája az egész elterjedési területen. Az edényfajta előfutárait enyhén kihajló peremmel már H. Quitta is leírta a Starcevo-Körös és a Vinca-kultúrákban.

10 Később a Starcevo-kultúra egyik konkrét edénytípusából vezette le azt a kutatás.

11 Ezen edénytípus általános kedveltségére utal, hogy ilyen edények még az olténiai Dudesti-kultúrában (IB-fázis) is ismertek voltak.

12 Ennek a finom kerámia körébe sorolható edénynek jól definiálható kronológiai értéke volt. Ez ugyanis a vonaldíszes kerámián belül csakis a korai korszakban volt használatban, a fiatalabb periódusok már nem ismerték.

13 A szlovákiai terminológia szerint ezek jelentették az A-I típust. Durva kivitelben a Zalaegerszeg-Andráshida, Gébárti-tó, III. munkahelyről is ismerünk már egy példányt az l/a/89 gödörből, amely minden valószínűség szerint a legkorábbi ilyen lelet.

14 A többi párhuzam Közép-Európától a Balkán északi részéig egy hosszan elnyúló területen szóródik.

15 Mind kronológiai, rnind pedig kulturális szempontból fontos a korai szakáiháti kultúrában való feltűnése.

16 Ott a fekete polírozott edényfajtával együtt Vinca-jelenségként került értékelésre.

17 A tálakhoz/csészékhez esetleg kelyhekhez tartozó, többnyire alacsony csőtalpak, amelyek ugyancsak a korai neolitikum örökségébe tartoznak, a korai vonaldíszes kultúra legáltalánosabb formái közé sorolhatók.

18 Ezek között találunk egészen kis méretű példányokat is, mint amilyen a mi töredékünk a 3. kép 2. »QUITTA 1960b. 167. "KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. 52; KAUCZ 1994. 68. 12

NlCA 1976. fig. 6.1 "PAVÚK 1980.16, Abb. 4, 2-3; Abb. 5,1-4. 14 A durva kidolgozás tálon ujjbenyomásokkal tagolt plasztikus borda látható a hasvonalon (HORVÁTH-SIMON 1997., 3. kép 6; SIMON s.a. Abb. 3, 6. 15 Németország: Halberstadt-Goldbach, KAUFMANN 1982. Abb. 6,3; Eitzum, SCHWARZ-MACKENSEN 1983. Abb. 1X4; Altdorf, REINECKE 1983. Abb. 5,5; Abb. 11,7; Erfurt, KAUFMANN 1991 Abb. 2,9; Csehország: Boskovstejn, TICHY 1960. obr. 19,2; 2opy QUITTA 1960a. Abb. 3, a-c; Magyarország: Bajaszentistván-Szlatina, KALICZ 1994. 3. kép 3 = KAUCZ 1995. Abb. 12,3; Bicske-Galagonyás, 1 ház MAKKAY 1978. PI. III. 1-4; PI. VI. 1-3; III. szelvény 1 gödör, MAKKAY 1978. PI. IV 3; Medina, KALICZ 1993. fig. 17,20 = KALICZ 1995. Abb. 4,20; Szigetszentmiklós-Vízműtelep, VIRÁG 1992. Abb. 8, 1,-2,4. Hasonló edények ismertek az un. bánáti kultúrából Ószentiván VIII. lelőhelyről (BANNER-PÁRDUCZ 1948. VI. 11,5,15; QUITTA 1960b. Abb. 5,d) és a Vinca-kultúrából ZAtkovacról és a névadó Vinca-Bjelo-Brdoról (QUITTA 1960b. Abb. 5, e,h,i). 16 Ez világos bizonyítéka e kultúra korai indításának a Magyar Alföldön. (SZÉNÁSZKY 1979. 68, 5. kép 5). 17

GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 1991 198. A kettőskónikus tál a Vincakultúrában a Vinca A3-periódusban lép fel. (LAZAROVICI 1973. 463). 13