Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth László András: Neolitikus leletek Dunakeszi határában 7-34

HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS ábráján.

19 Hurbanovon (Ógyalla, Szlovákia)

20 és Altdorfban (Németország) találtak karcolt díszes csőtalpakat, amelyek jó párhuzamul szolgálhatnak edényünkhöz a 4. kép 9. ábrán. A nagyobb, meredekfalú típus (3. kép 12) a legidősebb vonaldíszes kultúrából ismert.

21 Legutóbb M. Strobel foglalkozott az AVK tipológiájával. A csőtalpainkra leginkább hasonlító darabokat - a9al-3 formák - az un. „schwarz a/b"- csoportba sorolta és ezeket az AVK IIb és III. periódusába datálta.

22 Annak pedig, hogy ilyen csőtalp töredék mind Szentes-Ilonaparton,

23 mind pedig Hódmezővásárhely-Tére-fokon, AVK-telepen

24 került elő, kronológiai szempontból van jelentősége. Az eddig említett edénytípusokkal ellentétben a hengeres nyakú palackoknak a közép-európai vonaldíszes kultúrában kevés jó párhuzama van. Ott azok a ritkán fellépő típusokhoz tartoznak és többnyire enyhén kihajló peremmel készítették. Ilyeneket ismerünk Eitzumból,

25 és Budapest-Aranyhegyi útról.

26 Bicske-Galagonyáson olyan növényi anyaggal és apró kavicsokkal soványított, szűkülő szájú palackok kerültek feltárásra, amelyek az ottani anyagban idegenül hatnak.

27 Formailag hasonló edényt ismert már a Starcevo-kultúra is.

28 A dunakeszi példány (2. kép 6) azonban nem csak formájában üt el a közép-európai leletektől. Színe és felületképzése egyaránt inkább a Kárpát-medence keleti felében talált edényekkel párhuzamosítja. Ilyen edényformát már a Szatmár-II. csoport is használt, tipológiailag ez is onnan vezethető le.

29 A „keleti vonaldíszes kultúra" „viszonylag magas hengeres nyakkal bíró kisebb palackjait" M. Vízdal saját II. főcsoportjába osztotta be. Leletünk egy jó megfelelője Maié Raskovce (Kelet-Szlovákia) 1/1988. '"KALICZ 1994. 68. "Ilyenek ismertek Szlovákiában, Bína, 36. objektumból (PAVÚK 1980, Abb. 12,4) és Magyarországról Bicske-Galagonyás, 1. házból (MAKKAY 1978. Pl. XIX 10b, 11b), Fajszról (KALICZ 1993. fig. 21,9 = KALICZ 1994, 5. kép 9); Révfülöpről (KALICZ 1993. fig. 19,10) és Budapest, Aranyhegyi-útról (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. Abb. 6, 7-8,10-11,13-14 = KALICZ 1993. fig. 30, 7-8,10-11,13-14). 20 QUITTA 1960b. Abb. 6,g -'Altdorf: REINECKE 1983. Abb. 9, 12, 17. Egy tál alsó részeként Bajaszentistván-Szlatinán (KALICZ 1994. 3. kép 8, a 4. ábra jobbról = KALICZ 1993. fig. 24,8, a 4.ábra jobbról). 22

STROBEL 1997. 53. 23 HORVÁTH E 1994. 6. kép 4 = 11. kép 3. 24

HORVÁTH L. 1994. Abb. 11,8. ^SCHWARZ-MACKENSEN 1984. Abb. 4,2. 26 KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. 54, Abb. 6,1. 27 MAKKAY 1978. Pl. XV 34 28 KALICZ 1993. fig. 7,5. 29 STROBEL 1997. 72; VÍZDAL 1997. 117. A hengeres nyakú palackok nyaka a Szatmár-csoportban azonban szélesebb volt, mint a dunakeszi edényé (KALICZ 1984. Abb. 14, 3). objektumából ismert.

30 Két hasonló jellegű palackot publikáltak Hódmezővásárhely-Tére fokról, a Vinca A2~periódusba datált telepről.

31 Az S-profilú fazekak a neolitikum leggyakoribb edényformái közé tartoznak. Az edény végső formáját egy hosszú fejlődés eredményeként kapta. A korai neolitikumban bár kicsit hosszabb nyakkal már a Starcevo-kultúrában feltűnnek,

32 de hasonló formát ismerünk a legkorábbi vonaldíszes kultúrából a Dunántúlról is (Zalaegerszeg-Andráshida, Gébárti-tó, III. munkahely).

33 Ugyanehhez a periódushoz tartozik a Budapest-Aranyhegyi úti példány rövidebb nyakkal és Schlickwurf-dísszel.

34 Ezen altípus sokféleségégre mutat az elsbachi (Németország) fazék nyelv alakú fogóbütykével

35 és egy edény Medináról. Mindkettőt rövid bekarcolásokkal (ún. esőmintával) díszítették.

36 A további németországi párhuzamok mind a korai vonaldíszes kultúra körébe tartoznak.

37 Hasonló alakja volt e korszak más táltípusainak is.

38 Végül álljon itt még egy meglepően pontos párhuzam hullámos peremmel és benyomott bütykökkel az Alföldi Vonaldíszes Kultúrából.

39 A fiatalabb vonaldíszes kultúrában az általános fellépő vékonyfalú S-profilú tálforma talán erre az edényre, mint előképre vezethető vissza.

40 10 VÍZDAL 1997.113, Abb. 3 31 HORVÁTH E 1994. 11. kép 1 = 5. kép 17 und 11. kép 2 = 5. kép 16. 32 A magyarországi anyagból a Kaposváron előkerült példányokat említhetjük meg itt (KALICZ 1993, fig. 118; fig. 12, 8,11) s Egy pontos párhuzam kis plasztikus bordával (HORVÁTH-SlMON 1997. 2. kép 1; SIMON s.a. Abb. 2,1) és egy hasonló fazék szélesebb szájjal ugyanarról a lelőhelyről: (HORVÁTH-SIMON 1997. 2. kép 3; SIMON s.a. Abb. 2,3.) ^KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. Abb. 7,4; Abb. 8, 3,7 = KALICZ 1995. Abb. 23, 3,7; KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1992. Abb. 9, 6, 9 = KALICZ 1993. fig. 33, 6, 9. 35 QUITTA 1960a. Abb. 17,w. %

KALICZ-MAKKAY 1975. Tab. XXIII, 11; Kosturik-Stuchlíková 37

Hohenaltheim, KRIPPNER 1984. Abb. 1,36; Steinfurth, LACENBRINKKNEIPP 1990. Abb. 4,4; Altdorf, REINECKE 1983. Abb. 14,3 = egy különösen pontos párhuzam. 38 Bicske-Galagonyás, 1 ház (Magyarország): MAKKAY 1978. Pl. III. 12; Pl. VI.l ^Szentes-Ilonapart, HORVÁTH L. 1994. Abb. 11.5 40 Fiatalabb vonaldíszes kultúra Ausztria: Poigen, LENNEIS 1995. Abb. 14,1; Abb. 15,1; Pulkau, LENNEIS 1995. Abb. 15,3; Németország: Rosdorf, SCHLÜTER 1983. Abb. 15, 4,11,15,18; SingenScharmenseewadel, DIECKMANN-FRITSCH 1990. Abb. 5, 2-3,5-6; Hilzingen-Forsterbahn DIECKMANN-FRITSCH 1990. Abb. 8, 7,15; Heldenbergen, MEIER-ARENDT 1972. Taf.14, 1-3,6-7; Worms, MEIERARENDT 1972. Taf. 17, 34,7-8,10-14; Csehország: ZÁPOTOCKÁ 1985. Abb. 2; Morvaország: Prostëjov-Drzovice, Kontext. 101 CIZMARPROCHÁZKOVÁ 1999. Obr. 5,1; Obj. 512, uott. Obr. 6, 12 SopotBrezovljani-Gruppe, Magyarország: Gellénháza-Városrét, HORVÁTH 1996. Abb. 1,3; Zselíz-kultúra Szlovákia, PAVÚK 1969. Abb. 14