Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Pető Mária: A gellérthegyi oppidum déli oldalán végzett kutatások 1993-1997 között 125-133

PETŐ MÁRIA gos szélessége 50 cm volt, de a hullámvonalas dísz már nem jelentkezett. A falat átvágtuk és ekkor a külső szélén egy 30 cm-es beásást találtunk. A gödörből vas késpenge (BTM Ltsz.: 95.5.281. H.12 cm, 7. kép) és egy bronz fibula (BTM Ltsz.: 95.5.280., H. 5,2 cm, 8.kép) került elő a mai felszíntől számított 130 cm mélységben. A fibula csuklós szerkezetű, a T fibulák típusába tartozik, a korai hagymafejes fibulák előzménye, a III. századra keltezhető darab. Délvidéki, szlavóniai hatást mutat, legközelebbi analógiáit Razdartoból

5 és Zágráb környékéről

6 ismerjük, de a gellérthegyi példány ezeknél egyszerűbb, díszítetlen darab. Barkóczi László a hiányos hagymafejes fibulákról írt tanulmányában

7 szereplő példányokhoz hasonlóan, mintha szándékos rongálás látszódna rajta. Mindenesetre az agyagfal korát terminus ante quem-ként keltezi. A 90-es évek elején végzett kutatásainknál lehetőségünk volt, arra, hogy természettudományokkal foglalkozó kutatók segítségét is igénybe vegyük.

8 A terület nyugati felében feltárt kőbánya anyag és kőfejtés-technológiai vizsgálatát dr. Horváth Zoltán geológus végezte, aki jelentésében

9 összefoglalta a területen fellelhető kőzetek meghatározását, miszerint a Gellérthegynek ez a része egykor édesvízi, forrásmészkővel borított terület volt, melyet mára csaknem teljesen elhordták, maradványai csak mélyebb rétegekben lelhetők fel. Az ún. „nagy fal" ásatási fotóját (9. kép) megtekintette dr. Oravecz János geológus professzor, s megállapította, hogy természeti képződmény és a fényképre rárajzolta azokat a törésvonalakat, melyek mentén a mészkő megrepedt, oly módon, hogy ez a falazás képzetét sejtethette. Természetesen ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az oppidum déli sáncvonulata valahol itt húzódhatott, a természetes képződményt erődítés céljára is felhasználhatták. Ezen a déli oldalon a történeti korok emlékeit sokkalta több csapás érhette, mint a hegy északi felén, a szőlőművelés, II. világháborús pusztítás, majd az azt követő tereprendezés, melyek következtében a már említett rézsűtől eltekintve - mely nem biztos, hogy az eredeti állapotokat mutatja, a lenti lakóházak építésekor is megbolygathatták - semmiféle terepalakulat nem segít az objektumok meghatározásában. Kutatóárkainkban az egykori, régészeti rétegek is anynyira megváltoztak, összekeveredtek, hogy ma már alig értelmezhetőek. Míg az északi oldali sáncok megmaradásukat az ott pusztító erős égésnek köszönhetik, itt délen csak a megszűnés, talán római kori megszün5

BAVDEK 1996. 297-306, 303, Abb.10/2 "MICOTTI-SLAUS-DUKAT-PERINIÈ 1998. 44,128. 7 BARKÓCZI 1993. 327-350. B A kutatásban részt vett dr. Horváth Zoltán geológus és Pattanyús A. Miklós geofizikus, közreműködésüket köszönjük. 9 HORVÁTH Zoltán: Geológiai szakvélemény a gellérthegyi eraviszkusz oppidum ásatása során feltárt kőanyagokról. Bp. 1994. Kézirat tetés nyomaival találkozhatunk. Ekkor már nem volt szükség a védelmi rendszer fenntartására, a terület valószínűleg más funkciót töltött be. Minthogy a területet fákkal-bokrokkal beültetett Pihenőparkká alakították nagyobb léptékű régészeti feltárást nem végezhettünk, s erre valószínűleg a jövőben sem lesz lehetőség, mivel a Gellérthegyet 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Ezért folyamodtunk georadar vizsgálati módszer alkalmazásához, a feladat elvégzésére Pattantyús A. Miklóst kértük fel. A vizsgálat eredményeként a régészetileg feltárt 10,5 m-es agyagfal folytatódását keleti irányban még 50 m-en érzékelte a műszer. Iránya kissé kifelé, a lejtő széle felé tart. Hasonló méretű, átégett agyagfal 1982-ben az északi oldali sáncátvágásnál is előkerült (20. kép) az I. kelta sánc alján, így lehetséges, hogy a déli oldali is az erődítmény falának magját képezhette, mely a római korban is fennállott. Az erődfalak kutatására már Nagy Lajos is gondolt, azt írta, hogy a Citadellától délre, kb. 140 m távolságra ennek nyomai előkerültek: „Sárral tapasztott, helyi szikladarabokból felépített kerítésnek tűnnek fel, melyek csak előnyös fekvésük folytán válhattak védelmi szempontból hasznossá.

1

" Majd jegyzetben megemlíti: „Ilyeneket lehetett megfigyelni többek közt a Rezeda-utca 14. száma körül is'' Nagy kár, hogy sem itt, sem a Iuppiter Teutanusnak állított oltárkő előkerülési helyén (Rezeda u. 16.) ma már feltárást végezni nem lehet, a terület le van betonozva, alatta a II. világháborúban lerombolt házak maradványai rejtőznek. 1989-ben feltárásokat végeztünk a Citadellától kb. 140 m-re eső területen,

11 a mai Szabó Dezső sétány felett, ahol egy 2 m széles, gyenge minőségű kőfal ugyan előkerült, valóban kerítésfalnak tűnt, az oppidum fala nem lehetett. A georadar vizsgálatok szerint a Pihenőpark területén feltárt agyagfal vonulata keleti irányban kifelé tart, jobban, mint ahogy az az 1988-ban megjelent publikációban elképzeltük,

12 akkor ezzel bekeríthetővé válik a kertészeti Vállalat telephelyén 1941-ben Nagy Tibor által végzett leletmentések helye,

13 ahol a terep szintén erős lejtést mutat, valamint a Rezeda utca 14. sz. körüli lelőhelyek, ezeket a Pipacs és a Verejték utca közti mély szakadék zárja le, itt a telkek nyugati végében egy mély rézsű szerű terepalakulat látszik, mely az oppidum keleti irányú zárófalát rejtheti. A nyugati oldalról a Jubileumi Park szélén húzódó, a Szirtes utcára meredeken leszakadó felszíni formáció rejtheti magában az oppidum falát (11. kép). Igen nagy kár, hogy a park kialakítása idején, 1963-64-ben a régészeti leletekre kevés figyelmet fordítottak, de így pusztult el ugyanitt a gellérthegyi barokk kálvária kápolná,0

NACY 1943. 239. "PETŐ 1993. 36. ,2

NOVÁKI-PETÖ 1988. Abb.2. "NAGYT. 1943. 361-399. 126