Budapest Régiségei 35/1. (2002)
Pető Mária: A gellérthegyi oppidum déli oldalán végzett kutatások 1993-1997 között 125-133
A GELLÉRTHEGYI OPPIDUM DÉLI OLDALÁN VÉGZETT KUTATÁSOK 1993-1997 KÖZÖTT ja is, minden dokumentáció nélkül. 14 A parképítés tervei a Fővárosi Kertészeti Vállalat irattárában megtalálhatók, sajnos a kiinduló állapotokat nem rögzítették, még egy fényképen sem. A déli oldalon végzett kutatásaink során előtérbe került az egykori luppiter Teutanus szentélykörzet lokalizálásának kérdése. A Gellérthegy most már jól átkutatott területén csak itt a déli platón kerültek elő római kori leletek: a „nagy fal" környékén egy félbehagyott megmunkálású sírkőtöredék, egy kisméretű, pirosra festett oltárkő profilált lábazati része, egy korarómai egygombos, erősprofilú bronz fibula, 15 az agyagfalból származó III. századi fibula és késpenge, valamint ezek közeléből a jól ismert korarómai sírkövek és Magna Mater kőtáblája, kissé távolabb a Rezeda utcából származó luppiter Teutanus oltárkő a III. sz. közepéről. Terepviszonyok alapján is csak ez a hely jöhet számításba egy kultuszhely számára. Természetesen felmerült annak lehetősége is, hogy a szintén alkalmasnak tűnő, un. szánkópálya területét is átvizsgáljuk, ezért 1985-ben egy 30 m hosszú kutatóárokkal átvágtuk a területet, de néhány szórványos késő-kelta korú cseréptöredéktől eltekintve semmiféle objektumot nem találtunk, az érintetlen réteget a felszín alatt 1 m-nél már elértük. A terület többszöri, újkori rendezését leszámítva is, úgy tűnik, hogy itt semmiféle település nem volt a régészeti korokban. Az előkerült római kori leletek és elsősorban a Rezeda utcai IOM Teutanus-nak állított oltárkő alapján az eltérő vélemények ellenére 16 továbbra is a Gellérthegyre, közelebbről a Pihenőpark területére lokalizáljuk a római kori szentélykörzetet, melynek későkelta-eraviszkusz előzményei is lehettek. E feltevés alátámasztására szolgál a római leleteken kívül, hogy ezen a helyen sem La-Téne korú, sem későbbi telepmaradványok nem kerültek elő. A lakónegyed ettől feljebb, a mai Jubileumi Park területén zárult, ahol állítólag későkelta kori és római leletek egyaránt előkerültek. Mivel ezek a darabok elkallódtak és csak leírásból ismeretesek 17 korukat ma már ellenőrizni nem tudjuk. Azonkívül a környékről származó, római kori kőemlékek, s ha még ezekhez hozzászámítjuk a bölcskei lelőhelyűeket is, felállításuk egy viszonylag nagy sík területet igényelt, s erre a Pihenőpark földrajzi adottságai nagyon megfelelőek. Az eraviszkusz-korarómai település nyomai a hegy alsóbb régiójából kerültek elő 18 az erődítmény területén kívül. A hegy déli oldala előtt elnyúló síkságról is számos római leletet ismerünk, kőemlékeket a Gellértfürdőből 19 római igaveretet és bronz kancsót a Gellért térről, 20 Traianus és Hadrianus érmeit a Kelenhegyi és a Gyopár (ma Minerva) utca sarkáról, 21 sőt telep és műhelymaradványokat is a hegy körzetéből, 22 melyek mind a kelta-eraviszkusz népesség és kultúrája továbbélésének bizonyítékai. Természetesen az ősi kelta kultuszközpont gellérthegyi megléte és római kori továbbélése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy IOMT tiszteletére szentélyt emeljenek másutt is, így a III. Szépvölgyi úton, de amíg a Gellérthegyről származó kőemlékek és a Bölcskéről előkerült luppiter oltárok összehasonlító kőzettani vizsgálata nem készül el, addig a gellérthegyi kultuszközpont megléte teljes biztonsággal nem mondható ki, bár luppiter Teutanus helyi tiszteletét a Rezeda utcából származó oltárkő egymagában is bizonyítja. 14 PETŐ MÁRIA: A gellérthegyi kálvária. Bp. 2001. Kézirat 15 PETŐ 1991. 67-71,2. kép 5. 16 PÓCZY 1999. 17 König Antal kéziratos terepbejárási naplói 1963. évből. (BTM Adattára 678-78 és 968-79 Isz.) 18 PÓCZY 1959. W KUZSINSZKY 1937. 63-152, 87-88. 20 RADNÓTI 1950. 2I GOHL1908. 22 PETŐ 1979. 127
