Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Pető Mária: A gellérthegyi oppidum déli oldalán végzett kutatások 1993-1997 között 125-133

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. PETŐ MÁRIA A GELLÉRTHEGYI OPPIDUM DÉLI OLDALÁN VÉGZETT KUTATÁSOK 1993-1997 KÖZÖTT Amikor 1981-ben több évtizedes szünet után a Budapesti Történeti Múzeum újra indította kutatásait a gellérthegyi kelta oppidum területén, elsődlegesen a település erődrendszerének feltárását tűztük ki feladatul. Az ásatások eredményeképpen 1981-82-ben sikerült a hegy északi oldalán a sánc vonulatát meghatározni, valamint két periódusú, kőből, földből és fából épített LT D korú erődfal meglétét bizonyítani, melyek egy későbronzkori sáncra épültek rá.

1 Ezen a területen 1990-1992 között a Centre Archéologique Européen du Mont Beuvray és a Budapesti Történeti Múzeum között létrejött együttműködés keretében francia és svájci kutatók által vezetett munkacsoport feltárta és rekonstruálta a II. kelta kori sánc szerkezetét.

2 Ez a LT D utolsó szakaszába tartozó un. Pfostenschlitzmauer típusú erődfal, mely valamelyik dák támadás következtében leégett és fa szerkezete elszenesedett formában megőrződött. A tipikus LT D leletanyag ennél pontosabb kormeghatározást nem tesz lehetővé. A sáncot ezt követően még kétszer megújították. A déli oldal erődfalának kutatását 1983-1987 között végeztük

3 azon a helyen, ahol a viszonylag vízszintes terepalakulat a Kelenhegyi úti lakóházak fölött egy hirtelen leszakadó, meredek rézsűbe megy át (2. kép). Akkor egy helyi sziklákból álló, K-Ny-i irányban húzódó falszerű képződményt találtunk, melyhez köves rétegek és két vékonyka faszenes réteg csatlakozott, de a francia kollégák által „szamárhát ív"-nek nevezett formációt, mely a sáncépítmények sajátságos jellemzője, nem mutatta. Néhány LT D cserepet és egy korarómai, egygombos, erősprofilú fibulát találtunk

4 réteg nélkül, újkori tárgyak társaságában. A kutatóárok déli végében egy kb. 50 cm széles agyagfal került elő, melyet akkor természetes képződménynek gondoltunk, ezért különösebb figyelmet nem fordítottunk rá. 1986-ban a „nagy fal" környékén szelvényes feltárást végeztünk, de a „fal" mibenlétére és rendeltetésére ekkor sem kaptunk választ. Ellenben előkerült egy félig megfaragott korarómai formájú sírkő töredéke és egy kis oltárkő pirosra festett alsó része, melyek hulladékként, töltőanyagként kerülhettek ide, amikor a helyi la1 NOVÁKI-PETŐ 1988. 83-99. 2

BÁRRAL, Ph. - GUILLAUMET, J. P - PARATTE, Cl. A. - SZABÓ, M.: Les fouilles sur le rempart de 1' oppidum de Budapest Gellérthegy entre 1990 et 1992. Manuscrit 1993. 3

NOVÁKI-PETŐ 1988. 94-95. kosok elmondása szerint a II. világháború után kivezényelték a lakosságot a hegyen keletkezett bombatölcsérek eltüntetésére. Mindenesetre ezek a leletek - nyilván a közelben hevertek - a terület római kori felfelhasználására utalnak. Miként azt az 1993-94-ben feltárt római kori kőbánya is tanúsítja.

4 A kőfal értelmezése már az előkerülés pillanatában kételyeket ébresztett bennünk, hogy valójában emberkéz műve-e. Ezért tértünk vissza 1993-ban erre a területre, hogy K-Ny-i irányú f olyatatását megkeressük (2. kép). A Pihenőparknak nevezett részen az 5392/1-2 hrsz-ú telkeken csak „futóárok" módszerekkel dolgozhattunk. A rézsűtől északi irányban, a „nagy fallal" párhuzamosan húzott kutatóárokban (1995/5. sz.) a humusz réteg alatt apró köves részt találtunk, melyet tovább mélyítettünk a felszín alatt 2,5 m-nél még szürke kelta cserepek és néhány későbronzkori darab is előkerült, de ezek egyaránt lehettek itteni leletek, vagy másodlagosan idekerült darabok is. Kutatóárkunk északi végében egy múlt századi kertészház maradványait találtuk meg, téglák, virágcserepek kerültek elő az árkunkból, ami a terület erős újkori bolygatására utalt. Az árok déli végében, a rézsű előterében nagyobb méretű kövek is hevertek, de ezek nem estek egybe a „nagy fal" irányával. Mivel ekkor a terület nyugati részén előkerült kőfejtő feltárásának folytatása sürgősebb volt, valamint az omlásveszély miatt az árkot visszatöltöttük, a feltárását a következő két évre halasztottuk. Az 1994-95-ös ásatási szezonban több kutatóárokkal átvizsgáltuk a rézsű előterét (3. kép I. munkahely). Ezután vált világossá, hogy a felszín alatt 55 cm mélységben jelentkező szikladarabokból készített kőpakolás előterében K-Ny-i irányú, döngölt agyagfal húzódik, melyet egy sor, élére állított kövezéssel a külső szélén megerősítettek, szinte a szikladarabokhoz rögzítették (4-5. kép). A fal szélessége 58 cm, szélével együtt 80 cm, magassága 60 cm. A mellette D-ről elhelyezett nagyobb kövekből összerakott részből kaposvölgyi típusú érem került elő. Az agyagfal belső felén fehéres színű, hullámvonalas, kőporos tapasztás található, emiatt úgy gondoltuk, hogy egy épület belső, díszített fala lehet. Az agyagfal további szakaszát egy K-Ny irányban húzott kutatóárokkal próbáltuk feltárni, amenynyire e környéken lévő növényzet ezt lehetővé tette. így sikerült 10,5 m hosszú szakaszát kiásnunk (6. kép). Átla4 PETŐ 123-133. 125