Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth M. Attila: Előzetes jelentés, a Bp. XVII. ker. Rákospalota-Újmajorban előkerült szkíta kori településrészletről 103-123

ELŐZETES JELENTÉS, A BE XVII. KER. RÁKOSPALOTA - UJMAJORBAN ELŐKERÜLT SZKÍTA KORI TELEPÜLÉSRÉSZLETRŐL 143. obj.: Átmérő: 216 cm, mélység: 45 cm. 144.obj.: Átmérő: 144 cm, mélység: 26 cm. 145. obj.: Átmérő: 280x120cm, mélység: 45 cm. 261. obj. gödör Viszonylag nagyméretű, ovális gödör. Hossztengelye K-Ny-i irányú. K-i felén, kör alakú gödör mélyül az agyagkéregbe. Mérete: 250x218 cm. Legnagyobb mélység: 72 cm Betöltése fekete, iszapos volt. Bontása során kevés de jól meghatározható szkíta kerámia került elő. (Díszedény töredéke, házi- és egyéb finomkerámiák.) 164. obj. bizonytalan korú árok Az ásatási területet É-felől határoló földút mellett került elő. Az árok fala rézsűsen szűkül, alja helyenként egyenes- helyenként teknős kiképzésű. Az árkot két db l-l m szélességű metszettel vágtuk át. egy harmadik helyen nagyobb felületen kibontottuk. Az árok mintegy 15 méteres szakaszon érinti az ásatás területét. Átlagos szélessége: 280 cm, mélysége 70 cm. 265. obj. bizonytalan korú árok Az ásatási területet ENy-felől határoló földút mellett került elő. Az árok fala rézsűsen szűkül, alja egyenes. Betöltése sötétbarnás, humuszos volt. Bontásából szkíta és újkori cseréptöredékek egyaránt kerültek elő. 266. obj. gödör Megközelítőleg kör alakú, függőleges oldalfalú, sekély gödör. Alja egyenetlen. A gödröt valószínűleg a fekete altalajba ásták bele. Foltját a mélyítés során nem sikerült megfigyelnünk. Átmérője: 280 cm, mélysége 40 cm. 167.obj. gödör Kör alakú, sekély gödöralj. Oldalfala a sötét áradásos talajban nem volt megfigyelhető. A gödöralj a sárgás, agyagos altalajba mélyed. Átmérője: 140x120 cm, mélysége 16 cm. Bontásakor csupán a sárga altalajba mélyedő részét tárhattuk fel, amelyből kevés, de jól meghatározható szkíta kori kerámiatöredékek kerültek elő. Cölöplyukak: 130., 134-141., 146-163. objektumok A területen összesen 26 db cölöplyuk került elő, amelyek a sárga, agyagos altalajba mélyültek. Az agyagkérget fedő humuszos és áradmányos talajban a cölöplyukak foltjait nem sikerült megfigyelni, ezért részben csak sekély gödöraljakat regisztrálhattunk. A cölöplyukak rendszere igen bizonytalan. Valószínűleg két egymástól időben és térben is eltérő cölöpvázas építmény alapjait képezhették. A 136-137., 141., 147-148., 150., es objektumszámú kettős cölöplyukak egy sorban helyezkedtek el. a 130. számút pedig másodlagosan is felhasználták. 230. obj. cölöplyuk A kisméretű szabálytalan kör alakú gödör betöltésében egy nagyméretű edény alj- és fenékrészét tártuk fel. Felsőbb része, ha volt, a mezőgazdasági tevékenység miatt nem volt megfigyelhető. Az edényben és alatta a sötétbarnás betöltésben apró paticsrögök és egy-két igen mállékony kalcinált csontszilánk került elő, amelyeket nem tudtunk megmenteni. Átmérője: 50x38 cm, mélysége 13 cm. Az 1996-os ásatási szezonban, a veresegyházi vasútvonaltól DK-re eső részen mintegy egy hektárnyi területet tártak fel a BTM munkatársai. A DK-i irányban emelkedő dombháton, az előző évinél jóval intenzívebb és leletgaz dagabb település nyomok kerültek napvilágra, mind a szkíta-, mind az Árpád-korból.

14 A Budapest környéki szkíta leletek időrendi behatárolása során, Nagy Tibor, ezt a népességet a Mogyoródi úti temető anyaga alapján, a Bottyán által felállított tápiószentmártoni körhöz

15 kapcsolja, és a temető használatát a Kr. e. 3-2. század fordulójára teszi. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyugat felől betelepülő keltasággal való kapcsolatfelvételre, ezen leletek közül csupán az 1. sír, gyöngysorszerűen bordázott, lemezes bronz karperece utal.

16 A szkíta kerámiaművesség körében elterjedő korongolásos technikát Bottyán még szorosan a kelta előrenyomulással köti össze, s a korszak kronológiáját is ehhez kapcsolja.

17 Párducz Mihály azonban elveti a csoportok fejedelmi sírok köré való merev csoportosításának gondolatát, és a korongolás eredetét, is inkább keleti elemekre vezeti vissza.

18 Az alföldi szkíta temetők régebbi, és újabban felállított csoportjai között észlelhető különbségek ellenére, kimutatható az egyes területek között átfedés is. A temetők leletanyagának alapját képező, tárgytípusok, gondolok itt elsősorban a kerámiákra, (virágcserép alakú urnák, füles csészék, behúzott peremű tálak, stb.) szinte mindenütt megtalálhatók. A már unalomig ismert párhuzamok mellett, jó példa lehet erre, a korábban két különálló régióba sorolt Heves megyei és Budapest környéki leletek találkozása is. A Szabó János Győző által közölt hevesi „A" temetőrész 2. sírjából előkerült talpas tál,

19 szinte teljesen megegyezik, a rákospalotai temető 3. sírjából előkerülttel. 14 Az őskori objektumok feltárását Endrődi Anna és M. Virág Zsuzsanna vezették, az Árpád-kori településrészletet Bencze Zoltán tárta fel. A középkori kutatás eredményeit lásd: BENCZE Z.-GYULAI E-SABJÁN T.-TAKÁCS M.: Egy árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója. MHB 10. Bp. 1999. 15 BOTTYÁN, 1955.10.; NAGY 1973. 70. 16 NACY 1959.124. 17 BOTTYÁN 1955. 39. 18 PÁRDUCZ 1955.15. 19 SZABÓ 1969. 57., Y tábla 4. 107