Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth M. Attila: Előzetes jelentés, a Bp. XVII. ker. Rákospalota-Újmajorban előkerült szkíta kori településrészletről 103-123

HORVÁTH M. ATTILA A magyarországi szkíta temetők leletanyagában a kézzel formált, és a korongon készült edények is min­denütt jelen vannak. Ez, az egy-egy temetőn belüli, azonos típusok vonatkozásában is igaz, oly annyira, hogy pl. a korongolt füles csészék és behúzott pere­mű tálak aránya rendszerint meg is haladja a kézzel formáltakét. Amennyiben a szkíta betelepedés általá­nos vélemény szerinti Kr. e. 550 körüli időpontját elfo­gadjuk, sokkal kézenfekvőbbnek tűnik, hogy a koron­golási technikát a szkíták terjeszthették el a Kár­pát-medence K-i felében, a Ponthus vidéki görög mű­helyektől átvett tapasztalatok alapján. A szkíta kor másik, jelentős problémát felvető kérdé­se, a kultúra élettartama, és a kelta foglalás utáni tovább­élése. A temetők anyagában elkülöníthető kelta hatás, il­letve a kelta eredetű tárgyak, a telepanyagban is megta­lálhatók. A Bp. XV ker. Rákospalota-újmajori település­részlet leletei között a szkíta anyaggal keverten kerültek elő a jól iszapolt, kiváló égetésű, szürke, korongolt kelta edények (13. kép 7), behúzott- és kihajló peremű tálak (13. kép 2., 4-5) és grafitos edények (23. kép 1., 3) töredékei. A település időrendjének meghatározásában, döntő szerepet kaphat, az a kisméretű, vörös festésű kelta edény­töredék (13. kép 6), amely a 128-129. objektumszámú épü­letek feltárása során került elő. A fent jelzett két objektum feletti nyesésből előkerült lelet szórványleletként került a nyilvántartásba, hovatartozása csupán a két objektum kö­zött kétséges. A kelta kerámiatöredékek, előkerülése a rá­kospalotai szkíta kori telepen, a két népcsoport egymás­hoz igen közel eső települései miatt sem meglepő, hiszen a Duna pont úgy mint más korszakokban inkább össze­kötő, mint elválasztó szerepet kaphatott a korai vaskorban is. Az oppidum kerámiák jelenléte, viszont, a telep hasz­nálatának idejét kitolhatja a Kr. e. 2-1. századig, ami az újabban feltárt a Bp. XVII. Ker. Rákoskeresztúr-Csékút utcai lelőhelyen is megfigyelhető. 20 A települések feldolgozásának legnagyobb problé­mája, elsősorban a feltárt és publikált lelőhelyek hiá­nyában rejlik. Az M3-as autópálya leletmentései so­rán feltárt, Nyíregyháza-Mandabokor 21 lelőhelyről ké­szült előzetes jelentésen kívül, nincs tudomásom más, a témára vonatkozó publikációról. A most leírt Bp. XV ker. Rákospalota-újmajori két részletben feltárt te­lepülés teljes értékelésére és időrendjének pontos meghatározására is csak az ott előkerült leletanyag tel­jes és együttes feldolgozása során kerülhet sor. Kovács Eszter és Horváth M. Attila feltárása. Az alig több mint 500 rrr-nyi területen, az igen kevés, jellegtelen és rossz állapotú őskori kerámia és kőeszköz mellett ugyancsak kevés szarmata és Árpád-kori anyag is előkerült. Hasonló arányban szerepeltek a lelőhely leletei között a szkíta és kelta jellegű leletek is. A korszakra jellemző orsógomb típusok mellett, behúzott peremű tálak, korsók, magas fülű csészék és más edények töredékei, valamint az üveggyártásra utaló salak, üveg olvadék és ampho­ra alakú üveggyöngyök is előkerültek. A 2001 júliusában és augusztusában, elvégzett munka leletei jelenleg még nincsenek értékelhető állapotban. ISTVÁNOVITS 1997. 73-79. 108

Next

/
Thumbnails
Contents