Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth M. Attila: Előzetes jelentés, a Bp. XVII. ker. Rákospalota-Újmajorban előkerült szkíta kori településrészletről 103-123

HORVÁTH M. ATTILA menyeit azonban sajnálatos módon már nem publikálta. A leletek a múzeum pincéjébe kerültek, s csak az intézmény gyűjteményeinek nemrégiben lezajlott költözése során kerültek elő újra. A többszöri beázás és csőrepedések miatti nedves környezetben a leletek egy része tönkrement, más része elkallódott vagy dokumentálhatatlanná vált.

9 1989-90-ben, a XX. ker. Soroksár-Haraszti úton kerültek elő újabb szkíta kori leletek Budapest területéről. A Dugattyúgyűrúgyár strandján megnyitott kutató szelvényekben, nagy mélységben, -130-200 cm, három objektum került elő. A semiriitmondóan kevés kerámiatöredék mellett, egy teljes lócsontváz, egy lókoponya és szórványleletként, egy szkíta nyílhegy került elő.

10 1995. augusztus 1. és november 30. között, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a XV ker. Rákospalota -Újmajor területén, kb. 7000 m

2-nyi területet tártak fel

11 (2. kép. A). A lelőhely, az azóta megépült M0 autóút, és 2/a jelzésű főút csomópontjában, egy hosszan elnyúló háromszög alakú területen helyezkedett el, amelyet délkeletről a Vác-veresegyházi vasút, míg északról és nyugatról egy-egy árok szegélyezett. A fedőréteg eltávolítása a terület DK-i szélén kezdődött, a vasút által kettévágott domb legmagasabb részén. A dombgerinctől K-re megnyitott felület gyakorlatilag negatívnak bizonyult, ezért a feltárást nyugati irányban folytattuk. A felső humuszréteg eltávolítása és a felület nyesése után Árpád-kori objektumok foltjaira, valamint a neolitikum és a rézkor egyes kultúráinak jelenlétét bizonyító kerámiatöredékekre bukkantunk. Az Árpád-kori objektumokat viszonylag vastagabb humuszrétegbe ásták be, így foltjuk is sötétebb, barnás-feketés elszíneződésű volt. Az őskori objektumok viszont, amelyek az egykori dunai ártér teraszain kialakult homokdűnékbe és az azok között megülő löszfelszínbe mélyültek, színben alig váltak el az altalajtól, mivel keletkezésükkor a szerves anyagokat is tartalmazó humuszréteg szinte nem létezett. " A kiegészített, restaurált kerámia mellékleteken (kézzel formált urna, fedő, magas fülű csésze, talpas tál, bikónikus, fületlen csésze) kívül egyelőre csak néhány tárgyat (elektronnal? bevont bronz, csúcsos végű hajkarika, vas kések, 2 db három élű bronz nyílcsúcs, orsógomb festékcsiszoló kőlap és egy testpecsétlő valószínűsíthető töredékei) sikerült azonosítani. Teljes feldolgozásuk folyamatban van. BTM. Őskori Gyűjtemény: Ltsz. 2000. 109. 1-29. 10 PETŐ 1992. Ásatási jelentés. A feltárást a Marsigli által 1726-ban leírt római bal parti erőd helyének meghatározására indította Pető Mária. A munkálatok során azonban csak szkíta- és középkori objektumok kerültek elő. Feltárásukat Irásné, Melis Katalin végezte el. 11 A feltáráson Endrődi Anna vezetésével: Bencze Zoltán, Irásné, Melis Katalin, Horváth M. Attila és M. Virág Zsuzsanna vettek részt. A fentebb említett két korszak objektumaitól nem csak elszíneződésben, hanem méretben is jól észrevehetően eltért egy harmadik csoport, amelynek általunk feltárt hat gödréből, jelentősnek mondható leletanyag került elő. A viszonylag nagy területen, laza félkörben elhelyezkedő szürkésbarnás, hamuszerű betöltésű objektumok 2,5-4,5 méter átmérőjűek voltak. Rendeltetésük egy kivételével bizonytalan. Éppúgy lehettek tároló-, vagy munkagödrök is, amelyeket eredeti funkciójuk elvesztése után szemétgödörként használtak tovább (2. kép. Q. Az előkerült, töredékes kerámia-, csont- és vastárgyak alapján a leletek a korai vaskorba sorolhatóak, és minden bizonnyal a Krisztus előtti 6-5 században a steppevidékről a Kárpát-medencébe érkező lovas nép a Szkíták hagyatékának tekinthető. Az elsősorban állattartásra berendezkedett nép lakóházainak nyomait a vasúthoz közeli domb gerincén, illetve nyugati lejtőjén, a talajerózió, a későbbi korok objektumai, valamint a modern mezőgazdasági tevékenység miatt nern találhattuk meg. A domb ENy-i lábánál elterülő mezőt és a környező réteket valószínűleg a Mogyoródi- és a Csömöri patak egykor állandó mozgásban lévő vízfolyásai mélyítették ki. A mára mélyen fekvő, vizenyős rétekké változott terület természetes vízfolyásai eltűntek, a régi patakmedrek jórészt feltöltődtek. Mindkét patak medrét az elmúlt száz évben többször is áthelyezték és az eső-, illetve talajvíz elvezetésére mesterséges csatornákat ástak. Az autópálya-csomópont DNy-i nyúlványában két ilyen vízelvezető árok találkozásánál, egy szemmel alig kivehető lapos „szigetecskén" a szkíta kori település egy újabb részletét találtuk meg. Úgy tűnik, hogy ez a viszonylag kisebb dombocska a korai vaskor kivételével általában víz alatt állhatott, - amit a körülötte elterülő iszapos, sötét altalaj is jelez -, s néhány beásástól eltekintve, a későbbi korokban is érintetlen maradt (2. kép. B). A dombocska DNy-i lejtőjén kerültek elő a szkíta kori objektumok. Két félig földbe mélyített, valószínűleg sátorszerűen kialakított, felmenő falak nélküli építmény alapjait sikerült itt megtalálnunk, amelyeket tároló-helységként vagy műhelyként használhattak (3. kép). Két hulladék- és egy tároló-gödröt is feltártunk még ezen a részen. Az építmények alapját a földtörténeti korokban kialakult agyagkéreg képezte, amely helyenként szilárd járófelületként is szolgálhatott ebben az időben. A területen előkerült cölöplyukak fontos adalékul szolgálnak a szkíta kori települések jellegének megítélésében. A keleti steppék lovas-népeinek lakóépületeit, ugyanis igen kevéssé ismerjük. A lakóházak hiánya rendszerint arra késztet bennünket, hogy a későbbi korok nomádjaihoz hasonló, sátorlakó népeknek higgyük a szkítákat is, bár egyre több jel utal arra, hogy földbe mélyített veremházakkal is rendelkeztek. A fentebb említett két épület azonban semmiképpen sem te104