Budapest Régiségei 35/1. (2002)

Horváth M. Attila: Előzetes jelentés, a Bp. XVII. ker. Rákospalota-Újmajorban előkerült szkíta kori településrészletről 103-123

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV 2002. HORVÁTH M. ATTILA ELŐZETES JELENTÉS, A BP XVII. KER. RÁKOSPALOTA - ÚJMAJORBAN ELŐKERÜLT SZKÍTA KORI TELEPÜLÉSRÉSZLETRŐL A korai vaskor idején, a kelta törzsek bevándorlásáig, Budapest és környéke, a különböző kultúrájú későbronzkori és az újonnan bevándorló népek találkozási pontja volt. A Dunántúlon a helyi urnamezős csoportokból és a nyugat felől érkező, protoillírrel rokon nyelvet beszélő törzsekből álló, koravaskori pannon népesség élt, míg az Alföldön, a Dunától, egészen a Dnyeszterig tartó, a helyi késő bronzkori őslakossággal keveredő, steppei preszkíta-kimmer eredetű kultúra alakult ki a Kr. e. 8-7. században. Az újfajta bronzművesség, amelynek legszembetűnőbb elemei, az úgynevezett kobáni tipusú, preszkíta zablapálcák voltak, megjelenése mellett a korszak legjelentősebb vívmányának a vasérc felhasználása számított. A vasfeldolgozás elterjedése a Dunától keletre eső területeken, szintén ezekhez az újonnan betelepülő népelemekhez köthető.

1 A Kr. e. 6. század közepétől az Alföld nagy részén, a dél-ororszországi gyökerű szkíta műveltségű kultúra vált uralkodóvá, amelynek terjeszkedése a század végére érte el a Duna vonalát. Az úgynevezett illír-szkíta korszakban, Budapest földjének őstörténetét a helyi és a betelepülő népesség békés vagy ellenséges kapcsolatainak alakulása határozta meg. A viszonyok alakulásában nagy szerepet játszottak a dunai átkelőhelyek is. A tabáni, több korszakban is igen fontos szerepet kapó átkelő, az Ördögárok völgyében biztosította a budai dombvidéken való áthaladást, az óbudai Gázgyár mellett feltételezettnek, pedig a Dunántúl belsejébe vezető solymári völgy elérésében lehetett nagy szerepe.

2 Használatukat az egyes Dunától nyugatra eső részeken megjelenő szkíta leletek is jól jelzik, amelyek közül talán a legismertebb, a budajenői kereszt alakú bronz tegezveret.

3 A feltételezett óbudai átkelővel körülbelül egy magasságban helyezkedik el a rákospalotai (Mogyoród útja) szkíta temető.

4 Az itt eltemetett népesség, településének lokalizálása egyelőre bizonytalan, azonban annak belátható közelsége miatt feltétlenül szerepet kellett kapnia az átkelő védelmében. Nem lehet kizárni, hogy a Rákospalota-Újmajorban feltárt település kapcsolatba hozható a fent leírtakkal, azonban a teljes feldolgozásig erről csak feltételesen beszélhetünk (1. kép). 1 NACY 1973. 69-70. 2 NACY 1973. 71. 3 PÁRDUCZ 1954. 61. 4 NACY 1961. 123-136., 1973. 71. A Kr. e. 3-2. század fordulóján, az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó, késővaskori kultúrájú, kelta népesség kis lélekszámú csoportjai érték el fővárosunk területét, ahol elsősorban a dunai révátkelőhelyeket szállták meg. A Kr. e. 1. század közepétől az eraviscusok törzse települt a Duna mellékére. Falusias jellegű településeik Békásmegyertől Nagytétényig húzódtak a folyam mentén, de kisebb közösségek éltek a budai hegységben és a Csepel-szigeten is. Sánccal erődített törzsi központjukat (Oppidum) a Gellérthegyen építették fel, ez a hely volt az első „városias" település Budapest területén. Az Kr. u. 1. század közepe táján a római hódítók megszüntették a gellérthegyi erődítményt, de a hely vallási funkciója megőrződött. Az őslakosság - falusias telepein - a római birodalom keretei között, egészen a 2. század harmadik negyedéig tovább élt és fokozatosan romanizálódott. Az első ténylegesen Budapest területén előkerült szkíta kori leletekről Nagy Tibor számolt be 1955-ben.

5 a XV kerület Mogyoród útja 42. sz. alatti, Vegyitermék Gyár kerítésének alapozásakor a munkások egy urnasírra bukkantak. A leleteket kiszedték, így azok helyét és a sírgödör formáját már nem lehetett megállapítani.

6 A leletanyag elemzése során Nagy Tibor az urnasír anyagát, a Kr. e. 3-2. század fordulójára teszi, azzal a megkötéssel, hogy a sír valószínűleg egy nagyobb temető része, s a pontosabb behatárolást csak a teljes leletanyag ismeretében lehet megtenni.

7 Ennek érdekében 1959-ben és 1960-ban hitelesítő ásatásokat végzett a területen. Munkája során számos újabb beásást talált, amelyekből végül is 3 további urnasír, valamint 3 csontvázas, melléklet nélküli sír és valószínűleg szarmata kori telepnyomok kerültek napvilágra.

8 A feltárás ered5 NACY 1959.123-136. 6 NAGY 1959. 123-124., Virágcserép alakú urna, behúzott peremű urnaborító tál, hordó alakú csésze, magas fülű csésze. Kézzel formált, kisméretű talpas pohár, bronz- és töredékei, vas karperec töredékei, rézoxiddal átitatott emberi csonttöredékek kerültek elő a s sírból. A leletek az 58.07.1-8. leltári számon kerültek a Budapesti Történeti Múzeum Őskori Gyűjteményébe. További csontokat vagy hamvakat nem sikerült a hitelesítő ásatás nyomán felfedni. A megtalált csonttöredékeken égésnyomok alig-alig voltak kimutathatók. A csontvizsgálatok során kimutatták, hogy valószínűleg egy IS év alatti fiatal nőt temethettek el a sírba. 7 NACY 1959.130., 124. 8 NACY 1961 Ásatási dokumentáció BTM Adattár: 524-77. 103