Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Marosi Ernő: A budavári Zsigmond-kori szobrok kérdései huszonkét év (és a Szent Zsigmond templom feltárásai) után 93-101

bői származtatta, s ez a feltevés más, lágy stílusú magyarországi emlékek kapcsán is felmerül. Egyik példájuk a toporci II. Madonna,

29 amelynek szepességi kapcsolatait a korábbi szakirodalom már mérlegelte - ekként valósággal egységes magyarországi iskola képe rajzolódik ki. A topóra Madonna különösen arányaiból, fejfomiájából eddig is érezhető különállását egy újabban Ungvár környékéről a párizsi Louvre gyűjteményébe került Madonna-faszobor segít mint egy feltehetően Sáros megyei kör sajátosságát megfogalmazni.

30 A forrás itt is Bécs 15. század eleji szobrászata lehet, mindenekelőtt a Stephanskirche északi tornyának homlokzatáról való Epifánia-csoport Madonnája a Historisches Museum der Stadt Wienben, s a bécsi lágy stílus egyik kulcsemléke, az 1405-ös klosterneuburgi Madonna. Ez esetben a forrás konkretizálása hozzásegít az elkülönítéshez, ami más esetekben nem is olyan könnyű, Ausztria 15. század eleji szobrászaténak magyarországi hatásai ugyanis mind a faszobrászatban, mind a kőfaragványokon nyilvánvalóak, s különösen a Vir dolorum- és Pielà-szobrok nagy importról is tanúskodnak. A fonyódi Krisztus-figura esetében, amelynek provenienciáját nem tudjuk a középkorig visszavezetni, még magyarországi importeredete sem bizonyítható. A hazai közvéleményt foglalkoztató másik kérdés régészeti és várostopográfiai jellegű. Egyik kiindulópontját a Zolnay-féle leletmentés dokumentációjának kétségtelen hiányossága, s ezek alapján Szakái Ernőnek 1984-ben, a Budapest Régiségei XXVI. kötetében publikált, a szoborcsonkítás és -temetés általa elképzelt jelképrendszerére vonatkozó fantasztikus elmélete jelentette. "Ezek az ismerethézagok és a belőlük táplálkozó elgondolások mintegy kikényszerítették a felülvizsgálatot. Éppúgy, mint a Zsigmond-palota magvának fadongás fedésű, a szobrokat vagy azok nagy részét befogadó, reprezentatív nagyteremként való elképzelése.

32 Ez a feltevés s vele karöltve az esztergomi és vajdahunyadi nagytermek hasonló rekonstrukciós elgondolása

3- nemcsak a palota rekonstrukciójának újragondolását ösztönözte,

34 hanem a Zsigmond-palota és a tulajdonképpeni Friss-palota topográfiai szétválasztását is;

3> azt a kérdéskön, amelyre nézve Búzás Gergely 1992-ben fogalmazta meg elképzeléseit.

3

'' Az egész problematika tulajdonképpen most nyert realitást, amikor a Szent Zsigmond-kápolnából valóban előkerültek az 1974-es lelettel egyező stílusú, azonos műhelyből kikerült szobortöredékek. Jelentőségüket fokozza, hogy első ízben van dolgunk kétségtelenül elhelyezett szobroknak feltehetőleg eredeti alkalmazásuk helyén megsérült és elpusztult töredékeivel. Mindez nyilvánvalóan az egész együttes újbóli felülvizsgálatát, rendeltetésének átgondolását is szükségessé teszi. Ez idő szerint mindenesetre a befejezetlen, illetve elhelyezetlen szobrok jelenléte az 1974-es leletben arra enged következtetni, hogy a teljes sorozatot valószínűleg nem helyezhetjük át a Szent Zsigmond templom épületére. A - sajátos módon - Gerhard Schmidt, Roland Recht, Robert Didier jóvoltából egészen a nemzetközi művészettörténeti irodalomba átkerült stiláris kérdések konkretizálásában sokat segített két fontos külföldi disszertáció. Mindkettőt 1986-ban publikálták. Michael Viktor Schwarz a 14. századi udvari szobrászattól a lágy stílusig vezető fejlődésben tulajdonított kulcsszerepet a budai emlékeknek; igen radikálisan, közvetlen kapcsolatokat tételezve fel ott, ahol korábban elsősorban közvetve átadott hagyományokkal számoltunk.

37 0 is két stílusvariánssal számolt: az úgynevezett „apostolműhelyt" André Beauneveutől származtatta, „a lovagszobrok műhelyét" pedig a János, Berry hercege megbízásából Poitiers-ben dolgozó Guy de Dammartin körétől. Ezt a stíluskritikai ítéletét Zsigmond nikápolyi hadi vállalkozására s a burgundi örökös (de nem Berry hercege, akinek köréből a mintaképeket kiválasztotta!) kíséretében Budára sereglett lovagok jelenlétére alapozva 1395-96-os datálással kapcsolta össze. Munkája alaptézise az volt, hogy a korai Zsigmondkori Buda udvari művészete, feltételezett közvetlen franciaországi kapcsolatainak köszönhetően, jelentős szerepet játszott a közép-európai lágy stílus művészeti kultúrájának kialakulásában. Szerinte Budáról indultak ki azok az impulzusok, amelyeket a cseh Szép Madonnák körével kapcsolatban Gasen az Alsó-Rajna-vidékről kiinduló mester tevékenységéből vezetett le, a csehországi irodalom pedig, élén Albert Kutallal, a prágai udvari művészet által már az 1370-es évek végétől s a nyolcvanas évektől kezdve befogadott, nyugati hatásokból. Kutal és a cseh kutatás érvelésében nagyon fontos szerepet játszott a második Parler-generáció, amelyre - meglehetősen vitatható módon - látszólag a korban gyökerező megjelölést, a Junker von Prag kifejezést alkalmazták. Elsősorban Antje Kosegartennak a bécsi Stefanskirche portálszobrászata stiláris jelentőségére vonatkozó kutatásaiban, majd Gerhard Schmidtnek a bécsi hercegi műhely nyugati stílusforrásaira vonatkozó eredményeiben gyökerezik az a szemlélet, amely a Prágában a látszólag Peter Parler stílusát felváltva fellépő lágy stílust voltaképpen párhuzamos jelenségnek tekinti. Számunkra, magyarok számára jól ismertek e nézet érvei, hiszen csaknem valamennyit felhozták - Pinder óta - a kolozsvári Márton és György 1373-as prágai Szent György-szobrának a németországi fejlődésbe való beillesztése mellett. A prágai kulcsemlék a Szent Vitus-székesegyház Vencel-kápolnájának Parler-jegyes Szent Vencel-szobra; a kulcsszemélyiség pedig a Schmidt által újra tárgyalt Heinrich IV. Parier lett, akinek Prága, Köln és a brünni morva őrgrófi udvar közötti, jól dokumentálható vándorlásai megfelelően körülírták a stílus művészetföldrajzi kereteit is. A Heinrich Parler brünni tartózkodásával okkal kapcsolatba hozható, Moravsky Sternberkből való Madonna így a Szép Madonnák típusának és stílusának már 1380 körüli inkunábulumává váll. Ezeknek a kutatási eredményeknek mintegy aranyfedezetéi azok a szolid megállapítások jelentik, amelyekkel Schmidt a bécsi Minoritenkirche portálszobraitól az ún. Michaelermeisternek a Michaelerkirchén, a Maria am Gestade-templomban és a Stefanskirche portáljainak egy részén található művein át, a Herzogenwerkstattig és a krakkói Kázmér-tumbáig párizsi tanultságú szobrászok több, egymást követő 14. századi nemzedékének bécsi jelenlétét bizonyította be. E kutatások során pluralisztikus összkép alakult ki a prágai szobrászatról is; végképp összeomlott az egymester-teória, de Prága mellett nagy jelentőséget nyert Bécs folyamatos fejlődése is - ezt egyéb95