Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Bevezető = Einführung 7-13

FELD ISTVÁN BEVEZETŐ 1996. november 8-án a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézete tanácskozást rendezett a Vármúzeum Király-pincéjében Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodása idejének néhány fontos történeti, régészeti és művészettörténeti kérdéséről „A Szent Zsigmond templom és a Zsigmondkor budai szobrászata" címmel. Kilenc évvel korábban, 1987. június 8. és 11. között ugyanitt már egy nemzetközi konferencia tárgyalta e jelentős uralkodóegyéniség és kora szerteágazó problémakörét,

1 mégpedig Zsigmond magyarországi trónra léptének 600., halálának pedig 550. évfordulója alkalmából. Ugyanekkor nagyszabású kiállítást is bemutattak a korszak művészetéről a múzeum földszinti kiállítótereiben.

2 Mi indokolhatta, hogy ilyen rövid idő múlva ismét a magyar történelmi köztudatban ugyan méltatlanul háttérbe szorult király uralmának idejét vizsgálva gyűljenek össze a magyar késő középkor kutatói? Erre egy másik kiállítás - tulajdonképpen csak kamarakiállítás - címével lehet a legfrappánsabban válaszolni, amely 1996 szeptemberétől ugyancsak a Vármúzeumban, annak I. emeleti időszaki kiállítótermében volt látogatható: A budavári Szent Zsigmond templom és gótikus szobrai.

3 1994 és 1996 között ugyanis feltárták a királyi palota északi előterében az 1410 körül Szűz Mária és Szent Zsigmond tiszteletére emelt és 1767 után teljesen elbontott királyi kápolna alapfalmaradványait, és mellettük egy építési gödörből nagyszámú fiugrális és építészeti faragványtöredék bukkant elő. Bár az utóbbiak mennyisége meg sem közelítette a Zolnay László által 1974-ben feltárt szobrokét, már szinte az első pillanattól egyértelmű volt kapcsolódásuk a csupán néhány száz méterre délebbre napvilágra került híres leletegyütteshez. Mindez számos, már a korábbi kutatásban is felmerült kérdés újra-, illetve továbbgondolását tette szükségessé, s azáltal, hogy az új leleteket igen gyorsan bemutatták, kézenfekvő volt egy munkakonferencia megrendezése is. Az itt következő tanulmányfűzér ennek a rendezvénynek az előadók által rendelkezésünkre bocsátott anyagát tartalmazza, kiegészítve néhány olyan munkával, amely ott ugyan előadásként nem hangzott el, de tárgya miatt feltétlenül indokoltnak tűnt itteni megjelentetése. Közülük az első három dolgozat a templommal összefüggő történeti kérdésekkel foglalkozik. Székely György akadémikus tanulmánya eredetileg a kamarakiállítás megnyitójaként hangzott el, a múzeum egykori főigazgatója azonban az ilyen alkalmakkor szokásos protokolltól igencsak eltérve széles ívű kutatástörténeti áttekintésre vállalkozott. Dolgozata Kumorovitz L. Bernát 1963-ban megjelent alapvető tanulmányát méltatva behatóan foglalkozik az egyház kettős titulusa kapcsán a mártír burgundiai király, Szent Zsigmond magyarországi kultuszával. A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alapító Luxemburgi Zsigmond névválasztása elsősorban a szent Prágában, atyja, IV. Károly császár által meghonosított különös tiszteletével magyarázható. A kápolna történeti szerepének tárgyalása mellett kitér az 1974-es szoborlelet problematikájára is. Utal a szobrok azonosítási kísérleteire, s felhívja a figyelmet Gerevich László feltételezésére, aki az 1529. évi török ostrommal hozta kapcsolatba azok pusztulását és földbe kerülését. Nem kerüli el figyelmét az új leletek hasonló értelmezési lehetősége sem, miközben kiemeli, hogy még 1533-ban is tudomásunk van az egyház kanonokjairól. A múzeum régésze, Végh András tanulmányában arra vállalkozik, hogy ugyancsak Kumorovitz L. Bernát eredményeiből kiindulva továbbgondolja a kápolna alapításának kérdéskörét. Elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy az alapító előtt nem csupán atyja prágai példája lebegett. Fontosnak véli a szintén uralkodói rezidenciának tekinthető Nürnberg esetét is, ahol 1349 után a lerombolt zsinagóga helyén emeltette IV. Károly a Frauenkapellét, amely többek között az udvar reprezentációs igényeit is kielégítette. Álláspontja szerint feltűnő azonosságok figyelhetők meg e nürnbergi, illetve a budai kisebb Szűz Mária- vagy Szent Zsigmond templom funkciójában, elhelyezkedésében, sőt építészeti megjelenésében is. Feltételezhető gazdag díszítése alapján is figyelemre méltónak tartja Búzás Gergely még 1992-ben megfogalmazott azon feltevését, hogy az 1974-es szoborlelet az utóbbi egyházhoz tartozhatott. Véleménye szerint felépítését az indokolta, hogy a királyi udvar Visegrádról Budára költözése kapcsán a XV. század első negyedében a Várhegy déli részén kiépült a királyi rezidencia. Felfogását azzal is alá kívánja támasztani, hogy a dolgozat második részében meggyőző okfejtéssel bizonyítja, miszerint téves az a felfogás, hogy már az 1360-as évek végén sor került a zsidók áttelepítésére e helyről a város északi részére. Ez szerinte csak az 1400-as évek elején történhetett meg. Végül az idézett nürnbergi analógia alapján azt a feltételezést is megkockáztatja, hogy Luxemburgi Zsigmond királyi kápolnája talán épp az ekkor elhagyott zsinagóga telkén épült fel. Kubinyi András professzor munkájában azt hangsúlyozza, hogy a középkori uralkodói rezidenciák gyakori tartozéka volt egy társaskáptalan. O is elfogadja Kumorovitz L. Bernát nézetét, miszerint az uralkodó 1410-ben a kápolnaispánság, a királyi kápolna testülete keretében alapította az új templom káptalani szervezetét, majd az előbbi 1430-as években bekövetkezett megszűnése után - ön7