Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Buzás Gergely: A budai Szent Zsigmond templom kőfaragványai 51-65

14. kép. Ifjúfej kőrácsos szentélyrekesztőfal, de vannak más mérműves kőrácsokhoz tartozó fragmentumok is. Találtak számos, homorlatos profilú vörösmárvány párkány töredéket, amelyek a feltehetően oltárok fedlapjaiból számláznak. Több hasonló profilú, de nagyobb méretű márgafarag vány is előkerült. Egy vörösmárványból készített, antikva betűs feliratú. XVI. század eleji szenteltvíztartó érdekessége az volt, hogy alsó felére egy emberi kezet mintáztak meg, amely mintegy a falsarokból kinyúlva a tenyerén tartotta a kis medencét (18. kép). A templom szentélyétől északra egy pince török kori betöltéséből, illetve a sekrestyében egy török kori kútból' török lelctanyaggal együtt még sok építészeti faragványt emeltek ki. Ezek jelentős része a templomhoz köthető. A szentély rekesztő további darabjai itt kerültek felszínre. Volt közöttük olyan is, amelyen átfaragások és habarcsnyomok arra utaltak, hogy a rekesztőfal pusztulása után másodlagosan befalazták őket, majd csak e fal bontása után kerültek a betöltésbe. Előkerültek innen ablakmérművek és boltozati bordák is. A legteljesebben ismert mérmű viszonylag kisméretű, kétosztatú ablakhoz tartozott, felső részét feltehetően kél bukó halhólyag töltötte ki, amelyek középen egy közös liliomban találkoztak (19. kép). Kél XV. század eleji bordatípus mellett egy kétszer hornyolt, vörösre festett bordatípus példányai, illetve a hozzá tartozó négyes csomópontok is a betöltésekben voltak. Ezek alapján egy kisméretű tér fölé szerkesztett parieri hálóboltozatot lehet rekonstruálni. Néhány festett, XIV. századi borda is előkerült. Ez utóbbiak 15. kép. Terrakotta angyal 16. kép. Terrakotta angyal 56