Budapest Régiségei 33. (1999)

ADATKÖZLÉS - Horváth Friderika: Albertfalva bennszülött durva kerámiája 367-379

Fazék Fedő Tányér Sütőcsésze? Fül Csésze Tál Oldal Összesen Albertfalva 18 4 1 1 1 0 1 12 38 Százalékarány 47,36 10,52 2,63 2,63 2,63 0 2,63 31,57 100 Tokod-Erzsébetakna 118 28 1 0 0 8 1 106 262 Százalékarány 45,03 10,68 0,38 0 0 3,05 0,38 40,45 100 Úny-Baráthegyi dűlő 25 15 0 0 0 2 2 18 62 Százalékarány 40,32 24,19 0 0 0 3,22 3,22 29,03 too A kézzel formált kerámia forma szerinti megoszlása a fenti lelőhelyeken formált

3

, háromlábú tálhoz (tripes) tartozó lábtöredék (2. kép. 4.), formáját tekintve kissé domború, felületét pedig függőleges irányú fésüléssel díszítették.

4 Technikailag a lábakat

5 az edény magas, kónikus talpgyűrűjéből alakították ki. Pontosabb formai besorolást a fenti darab nem tesz lehetővé, sajnos a feltárás során egyéb töredékei nem kerültek elő. Soványítása és kidolgozása alapján késő La Téne korinak tekinthetjük. Ezek az edények formájukat és elnevezésüket tekintve is tálként szerepelnek, de ha a funkciójukat vizsgáljuk, jellemzőbb - bár a kutatásban messze nem általános az a nézet, mely szerint gyakorlatilag a fazekak közé sorolhatók, mivel ezeket nagy valószínűséggel főzőedényként használhatták.

6 A konyhai, használati kerámiának megfelelően soványításuk erőteljesebb, ill. effajta használatuk mellett szól az a megfigyelés is, hogy a magdalensbergi anyagban - gyakran azonos fazekasjellel megjelölt - fedők tartoznak hozzájuk. Bónis E. a háromlábú tálak párhuzamaira a noricumi anyagban bukkant rá, pannóniai képviselői közül a fésűs díszű példányokat

7 a korai darabokhoz sorolja, mindenesetre egy a késő latène* - kora római időszakban általánosan elterjedt pannon-noricumi formáról beszélhetünk,

9 bár szórványos képviselői Germania területéről is ismertek, ugyancsak 1-2. századra keltezhető leletanyagokból.

1

" Amint fentebb már említtem, egyedi forma az a sütőcsésze? (3. kép. 5.), melynek fala vastag és az edény felső része fele erőteljesen megvastagodó. Pető M. a gellérthegyi kora császárkori fazekastelep közzétételekor említést tesz egy általa „szarmata jellegű"-nek minősített talpas edényről, mely formaadásában és kidolgozásában is hasonló a fenti töredékhez, bár az a feltevésünk, hogy ez a darab esetlegesen egy ilyen edényhez tartozhatott, meglehetősen bizonytalan." A fazekak között 3 olyan töredék különíthető el, melyek anyagjellegük és formájuk alapján későkelta korúnak tekinthetők (1. kép. 1-3.). Az 1. kép. 1. képén látható kissé megvastagodó peremű, közel függőleges oldalfalú, kisméretű fazék gyakori lelete a La Téne korú leletegyütteseknek. Az 1. kép. 2. sz. darabja az Esztergom környéki kézzel formált kerámiaanyag feldolgozása során kialakított XI. típushoz (HORVÁTH) sorolható: peremük rövid, kissé ferdén kihajló, vállban kónikusan bővülnek, párhuzamai a fenti területről Esztergom-Szentgyörgymező (16. tábla 1.; 17. tábla 1., 4.), Esztergom-Várhegy (36. tábla 5.) és TokodSzorosok (49. tábla 2.) lelőhelyekről ismertek.

12 Az 1. kép. 3. sz. töredékének közvetlen párhuzama nem található meg a fenti anyagban, de a hasonlóan széles szájú, nyakban kissé megtörő és vállban ívelten bővülő fonnának több képviselője is előfordul: Esztergom-Szentgyörgymező (16. tábla 3.; 20. tábla 5.), Esztergom-Széchenyi tér (8. tábla 6.). A kelták által lakott területeken mindenütt használták." A fazekak római kori képviselői között egyaránt fellelhetők: - a hosszú, ívelten kihajló szájrészü fazekak, lekerekített peremmel, melyek vallrésze többnyire szintén enyhén ívelt (1. kép. 4-8.): Mind a korongolt, mind pedig a kézzel formált kerámia-spektrumban a római kor teljes időszakában előforduló forma (HORVÁTH, IX-X. típus). Az utóbbiaknak az alábbi lelőhelyekről jó néhány töredéke ismert, melyek vonalvezetésükben közel állnak az albertfalvi példányokhoz: Bajna (1. tábla 2.), Bajót (2. tábla 6.), Dorog (4. tábla 4.), Esztergom-Hármaskút (5. tábla 9.), Esztergom-Várhegy (37. tábla 2.; 38. tábla 1-2.), Kesztölc (42. tábla 6.), Tokod-Erzsébetakna (52. tábla 2., 61. tábla 7-8.), ebből a felsorolásból is látható, hogy ez esetben nem egy lokálisanlehatárolható formával állunk szemben. Á fenti lelőhelyekkel szemben Páty-Herceghalom bennszülött telepe (37. Ih.), ahonnan további párhuzamokat említhetünk (XXIX. T. 3-5.),

14 Adony

15 (Abb. 20, 24. és az Abb. 23, 28.), töredék, mely szintén mindkét oldalán fésűvel díszített), ill. Sárbogárd-Virágrész'

6 (Abb. 13.

1., 3.) már az eraviscus szállásterület részét alkotja. - a magas, ferdén kihajló szájrészü fazekak ferdén metszett peremmel, kónikus vállrésszel (2. kép. 1-3.): Szintén általánosan elterjedt római kori fazékforma, az Esztergom környéki kézzel formált anyagból számtalan példánya ismert (HORVÁTH, VI. típus). A 2. kép. 1-3. sz. darabjaihoz hasonló fazéktöredékek Dorog (3. tábla 7., 10.)," Epöl-Kőkúti dűlő (5. tábla 3.), Esztergom-Várhegy (37. tábla 3.), Tokod-Erzsébetakna (51. tábla 4.; 53. tábla 4.; 59. tábla 5., 8.) Kesztölc-Tatárszállás (42. tábla 7.; 44. tábla 1.) és Úny (69. tábla 9.) lelőhelyeken kerültek elő, Kesztölc kivételével 1-2. századi leletkontextusból. Adonyból,

18 mely Albertfalvához hasonlóan szintén az eraviscusok törzsi területén fekszik, több hasonló formaadású és díszítésű kora római darab jött felszínre (Abb. 19, 12.; Abb. 27, 15-16.), az adonyi (Abb. 18, 15.) töredék a 2. kép. 3. sz. példányával nemcsak abban egyezik meg, hogy mindkét oldalát fésüléssel díszítették, hanem abban is, hogy a peremét ugyancsak egy mély, mandula formájú árkolás tagolja.

19 Az azonos típusba tartozó fazekak peremátmérője meglehetősen tág értékek között mozog: 12-26 cm, többségük azonban szűkebb értékhatárokkal jellemezhető: 12-16 cm, ami teljesen egészében megfelel a fedőknél mért értékeknek. Űrtartalmuk kiszámítását a töredékes anyag nem teszi lehetővé. 373