Budapest Régiségei 33. (1999)
ADATKÖZLÉS - Horváth Friderika: Albertfalva bennszülött durva kerámiája 367-379
A fedők valamennyi darabja a magas, belül üreges formájúak közé tartozik, peremük és oldalfaluk kialakítását tekintve azonban változatos képet mutatnak. A 3. kép. 2. és 4. sz. töredékeinek pereme kissé felhajló, lekerekített, egyikük oldalfala egyenes, a másiké kissé homorú. 20 Az 3. kép. 1. sz. darabjának pereme ugyancsak lekerekített, belső falccal - tehát a fazék peremére kívülről ült rá -, oldalfala enyhén homorú. 21 A 3. kép. 3. sz. fedőjének pereme lekerekített, némileg megvastagodó, oldalfala egyenes. 2. Díszítőmódok Díszítőmód/Lelöhelv Albertfalva Tokod Uny Ujjbenyomás 12,5 18,38% 3 16,66% Benwmotl sordísz 4 22,22% Hullámvonal 6 8,82% 2 11,11% Vonalköteg 1 5,55% Bevájt vonal 1 1,47% X 1 5,55% Fésülés 11 78,57% 31 45,58% 3,5 19,44% Összesen 11 db 78,57% 50,5 db 74,26% 14,5 db 80,55% Bemélyített díszítómódok elterjedése (darabszám/százalékarányos előfordulása a díszített anyagon belül) Ujjbetiyomással tagolt léc 2 14,28% 10,5 15,44% 3,5 19,44% Bevágással tagolt léc 7 10,29% Benyomott sordísz+bütyök 1 7,14% Összesen 3 db 21,42% 17,5 db 25,73% 3,5 db 19,44% A plasztikus és a bemélyített díszítőmódok kombinációjának elterjedése (darabszám/százalékarányos előfordulás a díszített anyagon belül) \ Összesen 114 db | 36,84% | 68 db j 26,56% [ 18 db j 26,86% | A díszített anyag megoszlása a teljes anyagon belül (darabszám/százalékarány) A fenti összeállításból látható, hogy a díszített töredékek számaránya az albertfalvi anyagon belül némileg magasabb, mint a másik két lelőhelyen, de a köztük lévő alapvető eltérés az alkalmazott díszítőmódok megoszlásában jelentkezik. Plasztikus díszek önmagukban egyik lelőhelyen sem fordulnak elő, ezek jóval inkább a La Tène kori anyagban jelentkeznek. Bemélyített díszítőmódokkal való kombinálásuk gyakoribb, ami a rátett bütyköknek, ill. léceknek még dekoratívabb jelleget kölcsönöz. Az albertfalvi példányokon az ujjbenyomással tagolt léc Tokod és Úny fazekaihoz hasonlóan a kagylós soványítású fazekak hasán helyezkedik el. 22 Úgy tűnik, hogy sem ezt a soványításmódot, sem pedig e díszítést nem szabad egyetlen törzsi területre jellemzőnek tekintenünk. A rendelkezésre álló kevés töredék miatt az egyes anyagokon belüh számarányukból nem tudunk továbbvivő megállapítást tenni. Mindhárom lelőhelyre a bemélyített díszek túlsúlya a jellemző. Az albertfalvi leletanyag abban különbözik lényegesen a másik két telepanyagtól, hogy ennek módozatai közül szinte kizárólag csak a fésülést alkalmazták, kivéve azt a későkelta korú fazekat, melynek hasán benyomott sordísz fut körbe. Különböző sűrűségű fésűvel, a fent említett lelőhelyek római kori anyagához hasonlóan, elsősorban a fazekak és a fedők külső oldalfalát és vállát (3 esetben figyelhető meg), valamint belül a peremét és nyakát, esetleg a vállrészt (4 esetben fordul elő) látták el vonalkötegekkel, 23 további 4 töredéken pedig az edény mindkét oldalát is hasonlóképpen díszítették (4-6. kép.). A fésüléssel kapcsolatosan felvetődött, hogy nem csupán esztétikai funkciót tulajdoníthatunk nekialkalmazásában, hanem célszerűségi szempontok is szerepet játszottak, 24 bár az a megfigyelés, hogy mindössze csak az edény belsejének felső régióját fésülték, az előbbi mellett szól, mivel nagyjából csak azt a részt fedte, mely a belső felületből még látható volt. A belső felületek effajta kezelése az únyi anyagban nem fordult elő, de Tokodon a fazekak peremén és a fedőkön (6:2 arányban) is fellelhető. 25 A római korban széles körben használták a fésülést 2 ", de nem ekkor tűnik fel először, kezdetei egészen a La Tène időszak elejéig nyúlnak vissza 27 . 3. Soványítási mód SoványítóanyagILelőhely Albertfalva Tokod Úny kagyló 7 18,42% 221 86,33% 63 94,03% mész 29 76,32% 23 8.98% 1 1,49% egyéb (csillám, kő, kavics, homok, kerámia) 2 5,26% 12 4,69% 3 4,48% Soványítókomponensek lelőhely szerinti megoszlása A soványítás az edénykészítés előkészületi munkái közül a legfontosabb, az adalékanyagokkal pozitív irányba befolyásolhatók a természetből nyert agyag tulajdonságai; részben csökkenthető az edények a száradás és az égetés során végbemenő súlyvesztesége ill. befolyásolható a porozitása, annak szükségessége szerint. A főzőedények esetében a kor edénykészítői számára ismert volt a szerves adalékanyagok előnyös hatása, ezek az égetés során elégnek, gyakran kipotyognak és az edény lyukacsos, porózus (lime blowing, Kraterporen, mészkráterek) anyaga révén jobban vezeti a hőt illetve törésállóbbá válik 28 . A kerámiafonnák elemzésekor már utaltam arra, hogy szinte kizárólag valamennyi darab a főzőedényekhez sorolható, ezért nem meglepő, hogy a soványítókomponensek között mindhárom lelőhelyen igen magas és közel azonos mértékű a kalciumkarbonat tartalmú mészkő ill. a kagylóhéj részesedése. E két soványítóanyag közti arány tekintetében Albertfalva annyiban különbözik a tokodi és az únyi lelőhelyektől, hogy a kagylóval szemben itt jóval elterjedtebb volt a mészkő használata. Pannónia területén több helyütt is találkozhatunk kagylós edényekkel (Ménfőcsanak 29 , Gorsium 30 , Szakály-Réti földek 11 , Esztergom környéke", Neszmély-Kalinhegy", Almásfüzitő 34 ), közülük az azal szállásterület összefüggő térséget alkot, ahol a LT D2 és a római kori lelőhelyeken mindenütt - bár más-más arányban - előfordulnak. A Római Birodalomban azonban nem kizárólagosan pannóniai jellegzetességről van szó, hasonló soványítású fazekakat Raetiából 35 és Britanniából 36 is ismerünk. Alkalmazását nem tekinthetjük csupán a késő kelta-római időszak sajátosságának, Ilon G. Hasonló darabokat figyelt meg a németbányai késő bronzkori anyagban is 37 . 374
