Budapest Régiségei 33. (1999)

ADATKÖZLÉS - Horváth Friderika: Albertfalva bennszülött durva kerámiája 367-379

Vf: 0.8-1.4. LH: 10., 50-70 cm, szürke. LTSZ: 95.1.4060. 29. R: oldal (3 db). ASZ: foltosán átégett, világos- és sötétszürke. S: mészszemcse. AJ: igen kemény, durva szeme sézetű. FSZ: kívül világos-, belül sötétszürke. FJ: kipattogzotl, lyukacsos. D: függőleges, sekély fésülés. MNY: belül égés. Vf: 0.6-1.4. LH: II. felület, szürke, 50-70 cm. LTSZ: 95.1.4065. 30. F: fazék. R: alj-oldal. ASZ: rétegesen átégett, magja világosszürke, köpenye barnásvörös. S: apró mészszemcse. AJ: igen kemény. FSZ: belül barnásvörös, kívül barnásszürke. FJ: belül a mészszemcséknél kipattogzott. FK: kívül alján és oldalán simított. MNY: kívül égés. Vf: 0.6-0.9. LH: IL felület, szürke, 50-70 cm. LTSZ: 95.1.4066. 31. R: oldal (7 db). ASZ: foltosán átégett, barnásvörös-sötétszürke. S: kvarc, apró kavics, mészszemcse. AJ: kissé kréta szerű. FSZ: foltos, sötétszürke-barnásvörös. FJ: apró szemcsés, érdes. FK: kívül eldolgozott. MNY: kívül égés. Vf: 0.71. LH: III/A felület, 50-70 cm, szürke réteg, III/A felület, 5070 cm. szürke, kevert réteg. LTSZ: 95.1.4067. 32. F: fazék. R: alj-oldal. ASZ: sötét barnásszürke-okkerbarna. S: mészszemcse, nagyobb méretű kavics. FSZ: foltos, okkerbarna - világos- és középszürke. FJ: a kavicsoknál kipattogzott, durva, egyenetlen. FK: alján eldolgozott, belül az alj és az oldalfal találkozásánál utólagosan felvitt agyagréteggel megerősített!! Vf: 1-1.6. LH: III/A felület, 50-70 cm, szürke réteg. LTSZ: 95.1.4068. 33. R: oldal. ASZ: rétegesen átégett, magja középszürke, köpenye vörösesbarna, másodlagos égés következtében részben sötét barnásszürke. S: mészszemcse, kavics, hematit. AJ: igen kemény. FSZ: foltos, belül vörös-sötétszürke, kívül barna-sötétszürke. FJ: apró szemcsés, a mészszemcséknél helyenként kipattogzott. FK: kívül eldolgozott. D: belül sekély vízszintes fésülés. MNY: égés. Vf: 0.5-0.9. LH: XV felület, 60-80 cm, sárga felett. LTSZ: 95.1.4072. 34. R: oldal. ASZ: foltosán átégett, sötétszürke-világos vörösesbarna. S: mészszemcse, nagyobb méretű kavics. FSZ: közép- és sötétszürke. FJ: apró szemcsés, érdes. FK: kívül eldolgozott. Vf: 0.6-1. LH: XXIV. felület, ipari létesítmény betöltése. LTSZ: 95.1.4073. 35. R: oldal (2 db) ASZ: rétegesen átégett, élénkvörös-sötétbarna. S: mészszemcse, kavics, hematit. AJ: igen kemény. FSZ: kívül sötétszürke-barna, belül élénkvörös. FJ: apró szemcsés, érdes. FK: kívül eldolgozott. MNY: égés. Vf: 0.60.9. LH: Bl felület, 30-60 cm, B1-C1-D1 rábontás, beásás D-i fele. LTSZ: 95.1.4075., 95.40.76. a. 36. R: oldal. ASZ: rétegesen átégett, vörösesbarna-sötétszürke. S: mészszemcse. FSZ: kívül okkerbarna, belül sötétszürke. FJ: egyenletes, sima. FK: mindkét oldalán eldolgozott. MNY: égés, ételmaradvány. Vf: 0.6-0.9. LH: XIV. felület É-i rész, fekete beásás tetején, 60-80 cm. LTSZ: 95.1.4077. 372 37. R: oldal. ASZ: sötét barnásszürke. S: tört kagyló, hematit, apró kavics. AJ: igen kemény. FSZ: kívül vörössötétszürke foltos, belül vörös. FJ: a kagylódarabkáknál kipattogzott, szemcsés. MNY: égés. Vf: 0.7-0.8. LH: XXVII. felület, nyesésből, 60-80 cm. LTSZ: 95.1.4079. 38. R: oldal. ASZ: rétegesen átégett, magja sötétszürke, köpenye okkerbarna-barna. S: apró kavics, mészszemcse. AJ: igen kemény. FSZ: kívül sötét szürkésbarna, belül okkerbarna. FJ: apró szemcsés. Vf: 0.8-1. LH: XXVII. felület, nyesésből, 60-80 cm. LTSZ: 95.1.4080. A BENNSZÜLÖTT DURVA KERÁMIA ÉRTÉKELÉSE Albertfalva vicusának 1994. évi ásatásából 38 darab olyan, kézzel formált kerámiatöredéket ismerünk, melyek nem őskoriak, hanem római kori objektumokból és leletösszefüggésből jöttek napvilágra. A kézzel formált edények lokális jellege a korábbi feldolgozások során is már nyilvánvalóvá vált, azaz hogy, regionálisan eltérő technológiai nyelvezetről' beszélhetünk, mely a kerámiaanyag eltérő 1. formakincsében és főképp formaadásában, 2. a díszítés tendenciájában, 3. soványítási módjaiban, 4. az égetés jellegében fejeződik ki. A fenti szempontok a tárgyalt anyagot Tokod-Altáró-Erzsébetakna, valamint Úny-Baráthegyi dűlő bennszülött telepeinek (azalus törzsi terület) kézzel formált kerámiájával vetettem össze, ahol bár megtalálhatók a későkelta időszak kerámiaformái, a római kori megtelepedés fázisa sokkal mérvadóbb. Ezek a lelőhelyek jellegükben hasonlóak és közel egykorúak, annyi megjegyzéssel, hogy Tokodon a kézzel formált kerámia rheinzaberni sigillata társaságában is előfordult. Az albertfalvi darabok többsége a Flaviusok, ill. azon belül Traianus-Hadrianus uralkodásának időszakára (általánosságban az I-II. századra) keltezhető, (eraviscus törzsi terület). 1. A kézzel formált kerámia formakincse és formaadása Az edények funkcionális megoszlását figyelembe véve két alapvető megállapítást tehetünk: mindhárom lelőhelyen a főzőedények, vagyis a fazekak és a fedők alkotják a legnagyobb leletcsoportot, Albertfalva és Tokod anyaga megoszlásuk számarányát nézve is meglehetősen hasonló képet mutat, az únyi telep annyiban tér el, hogy a formához köthető töredékek közt a fedők aránya magasabb, mint a másik két lelőhelyen. A kerámiaformák tekintetében az albertfalvi telep mutatja a legnagyobb szóródást: egyedi leletnek számít a sütőcsésze, tányérformát Tokodról

2 is ismerünk, a tálak egy-két példánnyal mindenhárom helyen képviseltetik magukat, ezzel szemben a csészék Albertfalva vicusának jelenlegi kerámiaspektrumából hiányoznak, hacsak a fültöredéket nem soroljuk hozzájuk. Egyedülálló az anyagban az a darab, mely egy kézzel