Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - H. Kérdő Katalin: Beiträge zur Materialuntersuchung der aquincumer Marmordenkmäler = Adatok az aquincumi márványemlékek anyagvizsgálatához 269

KÉRDŐ KATALIN ADATOK AZ AQUINCUMI MÁRVÁNY EMLÉKEK ANYAGVIZSGÁLATÁHOZ Bár egyes aquincumi márványemlékek anyagvizsgálatára már 1975ben sor került a márványok eredetének meghatározása céljából, az azóta kifejlődött új természettudományos módszerek indokolttá tették egy újabb vizsgálat elvégzését. A stabil izotópos geokémiai vizsgálatot Harald W. Müller (Institut für Angewandte Geologie Universität für Bodenkultur Wien) végezte. Ez stabil izotópos oxigén-, szén-, továbbá nyomelem-, valamint fénymikroszkópos vékonycsiszolat-vizsgálatot jelenléti. Mivel ehhez kisméretű (1,4 cm átmérőjű) fúrásminták vételére volt szükség, a tárgyak kiválasztásánál alapvető szempont volt, hogy a műtárgy esztétikai károsodást ne szenvedjen. Ezért bizonyos kisméretű darabok, pl. szobrok nem jöhettek szóba. 14 tárgyból vett mintát, ezek között szerepelt két korábban már vizsgált darab is kontrollálás céljából. Arra is törekedtünk, hogy különféle emlékcsoportok legyenek képviselve: síremlék, szobor, építési felirat, fogadalmi emlék. A vizsgálati eredmények segítséget nyújtanak kőemlékek eredetiségének, ill. összetartozásának eldöntéséhez. Igazolhatják pl. az összetartozást nem összeilleszthető darabok esetében, vagy fordítva: az utólagos kiegészítések eltérő anyaga megerősítheti a feltételezett átalakítást, javítást. A kereskedelmi kapcsolatok és útvonalak kutatásához fontos adat egy-egy bánya „hatókörének" megállapítása, azaz, hogy milyen távolságokra jutott el a kitermelt kőanyag. Különösen nagyméretű kőemlékek esetében vetődik fel a kérdés, hogy importtárgyról vane szó, vagy a kőtömböt szállították, amit azután helyben faragtak ki. A korábbi kutatás ez utóbbit tartotta valószínűbbnek, s mesterek vándorlásával, általuk alapított új műhelyek létrehozásával számolt. A legújabb vélemények szerint elsősorban sírkövek esetében a kész termék előállítása két fázisban történt. A standardizált építészeti rész kifaragása még a bányánál lévő kőfaragóműhelyben történt. A végső díszítést már a felhasználási hely kőfaragóműhelyei készítették el. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK A minták közül négy (5., 7., 10., 13.) eredete nem volt egyértelműen meghatározható. Hét (1„ 2., 3., 6., 9., 11., 14.) származási helye Gummern (Krnten - Ausztria). Két műtárgy (4., 12.) anyaga Thassosból származó dolomitmárvány, a 8. minta kalcitmárvány a Thassos-szigeti Alikiből. A korábbitól eltérő vizsgálati eredmény a felirat nélküli sírkő (2.: Ruszkica) és a női portré (8.: Bukova) esetében a vizsgálati módszer már fent említett hiányosságaiból adódhat. A legtöbb vizsgált tárgy anyagát az ausztriai Gummernben bányászták, ebből sírsztélé, életnagyságú szobor, fogadalmi tábla, kisebb votív szobrok egyaránt készültek. Készítési idejük az 1-3. századig terjed. Közülük a nagyméretű sírkő (2.) észak-itáliai vándor mester helyben készült munkája a Kr. u. 1. századból. A Kr. u. 2. század közepén Aquincumban folyó nagymérvű építkezésekhez Virunumból (Noricum) ide települt kőfaragók műhelyében készült az óbudai szarkofágtöredék (1.). Az ide sorolt többi emlék műhelyhez kötése még nem történt meg, de az építési emléktábla (10.), a sírtábla töredéke (13.) és a fogadalmi tábla (14.) valószínűleg szintén helyben készülhetett. A kisebb méretű emlékek, mint a kosfej (6.) és a votív szobor töredéke (9.) már készen, importáruként is kerülhettek Aquincumba. A thassosi márványból készült szobrok közül a Satyr torzót Szirmai Krisztina feltételesen római kori importtárgynak tartotta. Az ülő istennőszobor eredetiségének és művészettörténeti vonatkozásainak problematikájával érdemben csak a közelmúltban foglalkoztak. A női fej (8.) megítélése nem egyértelmű. Önálló szobor vagy sírportré egyaránt lehetett. Dél-pannóniai (esetleg dél-pannóniai származású) vagy aquincumi mester munkája. Összefoglalásul a következőket mondhatjuk el. A legfontosabb új eredmény a gummerni eredet kimutatása. A bánya a noricumi Virunum közelében fekszik. A római kori provinciaszékhely egyben művészi és kulturális központ is volt. Az innen Aquincumba települt, és itt műhelyt alapító kőfaragók fontos szerepet játszhattak az Antoninus-kori építkezések idején a városkép kialakításában. Az ő kezük munkája többek között az a márvány Apollón-szobor is, mely a katonai amfiteátrumot díszíthette. Az anyaműhelyük közelében, a Dráva mellett fekvő bánya jó minőségű és általuk jól ismert márványának importálása Aquincumba tehát kézenfekvő volt. Annál is inkább, mert kedvező szállítási lehetőséget kínált a Dráva-Duna vízi út. Ennek ókori használata régóta ismert a szakirodalomban, mostanáig azonban márvány kereskedelemmel csak a folyás irányában számoltak. A gummerni bánya azonosítása e vízi útnak az eddig ismertnél nagyobb jelentőségére hívja fel a figyelmet, igazolva a folyásiránnyal ellentétes szállítás meglétét is. Ugyanakkor cáfolja azt az adatok hiányában kialakult véleményt, mely szerint nem volt jelentős a dunai út használata a Vindobonától Aquincumon át Mursáig. A gummerni márványok rendkívül nagy száma, mely jelen esetben a vizsgált anyag felét teszi ki, újabb adat az Alpok körzetének kiemelkedő szerepére a római kori márványbányászatban. Erről a területről származik, közelebbről nem meghatározott helyről, a pannóniai kőfaragás kiemelkedő szépségű darabja, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött szekszárdi szarkofág is Ugyanakkor a jelen vizsgálatból úgy tűnik, hogy hasonlóan Carnuntumhoz, Aquincum kapcsolatai is szorosabbak a kárnteni kőbányákkal, mint az Alpok egyéb területeivel (pl. Pohorje). A thassosi eredetű műtárgyak esetében egyelőre nem tudunk kimutatni műhelyösszefüggéseket. Csupán annyit jegyezhetünk meg, hogy a thassosi bányák kőanyagát a 2-3. században birodalomszerte felhasználták. Számos antik gyűjteményben találhatók kőemlékek, melyek márvány anyaga innen származik. A kis mennyiségű minta ellenére jelentősnek mondható eredmények azt mutatják, hogy érdemes a fenti vizsgálatokat folytatni. A kutatók által már régóta rendkívül fontosnak ítélt petrográfiai analízisek nélkül nem lehet tovább lépni a kőbányászat, kőfaragás és kőkereskedelem kérdéseinek vizsgálatában. További eredmények várhatók a prof. Harald W. Müller által vizsgált hazai és külföldi gyűjteményekben lévő, azonos anyagú kőemlékek régészeti-művészettörténeti elemzésétől. 278