Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - R. Facsády Annamária: Római sírkertek Budaújlak déli részén 279-290

R. FACSADY ANNAMARIA RÓMAI SÍRKERTEK BUDAÚJLAK DÉLI RÉSZÉN Az Aquincum canabaejától délre lévő terület római kori topográfiája mind pontosabban körvonalazódik az utóbbi évek egyre intenzívebb, az építkezéseket megelőző kutatásai nyomán. A korábbi elszórt, véletlenszerű adatokat kiegészítik és megerősítik az újabb ásatások eredményei (1. kép) a modem város Budaújlaknak nevezett városrészében is.

1 A Bécsi út déli, Zsigmond tér és Szépvölgyi út közötti része mentén - többek között - egy vegyes rítusú, hosszú ideig használt temető részleteit tártuk fel az utóbbi években.

2 Jelenlegi ismereteink szerint a legdélebbi parcella került elő az 1995. évi ásatás folyamán a Bécsi út 3-5.- Cserfa utca-Lajos utca 4-6. számú telken. Ebben a temetőrészben, melynek csak északi határa esett a feltárható területre, összesen 21, négy kivételével hamvasztásos sírt és egy kettős temetkezésű szarkofágot bontottunk ki. Egyes sírok épített fallal körülvéve, sírkertben feküdtek: a parcellában két négyzetes és egy kerek alaprajzú sírépítmény volt (2. kép). Az I. számú, négyzetes alaprajzú, teljesen zárt sírkert (3. a, h kép) -belseje 3x3 méteres, földbe rakott falának vastagsága 45-50 cm. Keleti oldalának falába illesztve állt a faragott sírkő, mellette mindkét oldalon nagyméretű kövekkel erősítették meg a falsarkokat (4. kép). A sírkerten belül csak egy hamvasztásos, észak-déli irányú sír volt. Oldala vékonyan átégetett, nem tapasztott, a vastag faszénrétegre helyezve a sír délkeleti sarkában egymás mellett három nyers színű, egyfülű korsó és egy hasonló anyagú fazék volt. A középtájon egy kétfülű, vékony falú, fényes felületű fekete raetiai pohár, ettől északabbra egy CASSI feliratos firmamécses feküdt. A bontás során a faszénrétegből nagyon kopott, Kr. u. 141 és 161 között vert Diva Faustina-érem, vas- és üvegtöredékek kerültek elő, feltűnően kevés kalcinált csonttal. A síron kívül a sírkert északi és déli falának belső oldala mellett a leomlott falomladékkal keveredve egy-egy jól körülhatárolható foltban kerámiatöredékek voltak, amelyekből többek között két gömbhasú amforát lehetett összeállítani. A sír jelentkezési szintje megegyezik a sírkert falának építési szintjével. Mivel külön alapozása a falnak nem volt, valószínűleg csak alacsony kerítéssel vették körül a sírt, amelyen átnyúlva helyezhették a fal mellé később a további mellékleteket. Díszítményeként értelmezhető maradványt nem találtunk, a beépített sírkőből is csak - a földbe mélyen beásott, durván faragott részen kívül - az alsó képmező sávja maradt ránk (5-6. kép). (A temető területén feltárt középkori mészégető kemence azonban sejteti, hogy a kőemlékek egy részének mi lehetett a további sorsa.) A töredék teljes magassága 170 cm, szélessége 140 cm. A kő 29-30 cm vastag, anyaga mészkő. Az eredetileg legalsóként kifaragott sáv az ikreket szoptató anyafarkast jeleníti meg természeti környezetben, két férfialak társaságában. A felette levő, minden bizonnyal feliratos mezőből csak a baloldalt keretező oszlop legaljának töredéke látható. A két képmezőt határozott, díszítetlen sáv választja el egymástól. A megmaradt képmező 109 cm széles és mindössze 48 cm magas, két szélén 18 cm-es sima keret van. A dombormű közepén a 32 cm magas nőstényfarkas alakja vonja magára a figyelmet (7. kép). Bal felé fordulva áll, feje a törzshöz szervetlenül illeszkedve visszafordul. Kinyújtott hosszú nyelvével az egyik gyermek fejét nyalogatja. Szeme nagy, mélyen faragott, bár itt a kő sérülése miatt az eredeti kőfaragói szándék nem teljesen érvényesül. Az anyafarkas teste ívet alkot, ahogy lábai megfeszülnek, testének hátsó része anyagszerűtlenül lapos. Hátsó lábai szorosan egymás mellett vannak, mancsa macskaszemen ujjakra tagolt, egyenes, mellső lábának mancsa hasonló. A test ívének középső részén négy, háromszög alakúra faragott, lapos emlő csüng. Alatta a két gyermek, /. kép. Helyszínrajz a Budapest II., Budaújlakon előkerült leletekről 279