Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Kubinyi András: A budavári Szent Zsigmond káptalan a késő középkorban 19-23

KUBINYI ANDRÁS A BUDAVARI SZENT ZSIGMOND KÁPTALAN A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN A Zsigmond király által a budai királyi palota előtt alapított Szent Zsigmond-, vagy más néven „új" Mária-egyház és társaskáptalan történetét legutóbb Kumorovitz L. Bernát professzor dolgozta fel egy kiváló tanulmányban. Egykori mesterem azonban inkább az alapítástörténettel foglalkozott, és bár számos késő középkori adatot is összegyűjtött, még mindig maradt néhány - nem is lényegtelen -kérdés nyitva.

1 Kumorovitz művéből kiderül, hogy Zsigmond király 1410-ben Mária titulussal társaskáptalant akart létrehozni Budán. Egy pápai döntvény kihirdetése 1429-ben már a Zsigmond által Szűz Mária tiszteletére újonnan épített budai kápolnában történt, ahol a tanúk között jelen van a kápolna őrkanonoka, valamint négy kanonoka és két papja. Más, 1418—1419-es oklevelekkel összehasonlítva kiderült, hogy ezeket a kanonokokat a kápolnaispánság személyzetének kell tekinteni. Számomra meggyőző módon el kell fogadnunk Kumorovitz azon nézetét, hogy mind az új „kápolna", mind a várkápolna a kápolnaispánsághoz tartozott, amelyet társaskáptalani formában szervezett át a király, s amelynek így a kápolnaispán lett a prépostja.

2 A kápolnaispánság részt vett a királyi udvar írásbeli munkájában: az 1370-es évektől ő használta a királyi középpecsétet, majd az 1430-as évek közepén megszűnt oklevéladó tevékenysége.

3 Úgy látszik, hogy az 1410 táján megkezdett építkezésekkel a király a kápolnaispán irányítása alatt egy új, nagyobb templomot akart építeni, hiszen elég gyakori volt a középkori uralkodói rezidenciáknál egy társaskáptalan megléte.

4 A kápolnaispánsággal összekapcsolt társaskáptalanhoz tartozott természetesen az új Máriaegyházon kívül a korábbi palotakápolna, is.

5 És ezzel eljutottunk a problémákhoz. Bár Eberhard Windecke, Zsigmond ismert életrajzírója úgy tudta, hogy az uralkodó Schallaga Miklós - azaz Salgai, másként Szécsényi Miklós - elkobzott birtokait adományozta az általa Budán Szent Zsigmond tiszteletére alapított társaskáptalannak, Engel Pál bebizonyította, hogy a Salgai-vagyonból semmit sem kapott a káptalan/' Windecke azt azonban mégis tudta, hogy az új Mária-templom egyik neve Szent Zsigmond volt, és azt is, hogy társaskáptalani formában működött. Ebből viszont az következik, hogy a templom kanonokjai ellátását a kápolnaispánság birtokai (és az oklevél-kiállításért kapott díjak) fedezték, a kápolnaispánság megszüntetése tehát komoly nehézségeket okozhatott. Kérdésessé vált az is, hogy a palotakápolna és az új egyház továbbra is közös irányítás alatt marad-e. Minden arra mutat, hogy ez megszűnt. Azt viszont, hogy a Szent Zsigmond-egyház nem kapott saját birtokokat, a hírhedt dömösi konfliktus világosan igazolja. Közismert, hogy a század közepén Kapusi Bálint pápai penitenciárius - és egy időben a pápa magyarországi követe - pálos szerzetesként Dömöst a pálos rend számára akarta megszerezni, és saját magát neveztette ki dömösi pálos perjelnek. Hunyadi kormányzó és a rendek ezt a királyi kegyúri jog megsértéseként értelmezték, ők ugyanis a dömösi prépostságot egyesíteni akarták a Zsigmond által létesített új budai Mária-kápolnával, prépostnak pedig Botos István kancelláriai tisztviselőt nevezték ki. A pápa végül engedett, létrehozta az egyesítést, Botost pedig a maga részéről is kinevezte prépostnak.

7 A pesti országgyűlésen összegyűlt rendek nevében Vitéz János már 1450. június 12-én a pápához írt levelében azt kérte, hogy Dömöst „egy bizonyos királyi kápolnával, amely a budai várnál díszesen épülten, de javadalom nélkül áll" egyesítsék.

8 A kormányzó és az országtanács 1451. március 27-én a pápához benyújtott supplicatiójukban ezt még részletesebben fejtették ki. „Buda királyi városban [áll] egy jeles egyház, vagyis kápolna, amelyet ugyanazon néhai Zsigmond császár alapított és építtetett, halála közbejötte miatt [azonban] semmi vagy csak csekély jövedelemmel van dotálva."* Ugyanez V. Miklós registrumkönyvében így van megszövegezve: „A Szűz Mária kápolna, amelyet Zsigmond császái' Buda városában alapított, de halála közbejötte miatt, nem javadalmazott, hasonló módon [azaz, mint Dömös] társasegyházzá, vagyis prépostsággá alakíttassék", és Dömössel örökre egyesíttessék.

10 Még ha a kérvényeket nem is lehet szó szerint venni, az a tény, hogy az új budai prépostság általunk ismert birtokait mind később szerezte, arra utal, hogy a kápolnaispánság megszűnte után valóban nem rendelkezett birtokokkal. A királyi palota előtt álló díszes templomot (és papságát) viszont nem hagyhatták anyagi erőforrások nélkül. Botos - aki már 1449-ben, a Kapusi-féle viszály előtt dömösi prépost volt - haláláig megtartotta prépostságát, azaz az 1460-as, 1470-es évek fordulójáig." Legkésőbb 1476-tól van utóda: Horváth István volt glogoncai prépost, királyi titkár.

12 Azt azonban ma még nem tudom megmondani, hogy a pápai engedélyt végrehajtották-e, és Botos valóban egy egyesített prépostságot kormányzott-e. Horváth - és utódai - már csak a dömösi káptalan élén álltak. Először egy 1470. november 12-i királyi oklevélben fordul elő a budai Boldogságos Szűz Mária-egyház prépostja. Mátyás ugyanis arra utasítja János prépostot és széki várnagyát, hogy szolgáltassanak igazságot Debrentei Tamás nyitrai püspöknek és a szekszárdi apátság adminisztrátorának egy széki szőlő ügyében, amelyet a püspök 19