Budapest Régiségei 33. (1999)

A SZENT ZSIGMOND TEMPLOM ÉS A ZSIGMOND KOR BUDAI SZOBRÁSZATA : KONFERENCIA A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN, 1996 - Feld István: Bevezető = Einführung 7-13

A kötet utolsó három tanulmánya művészettörténeti kérdések vizsgálatára vállalkozott. Marosi Ernő akadémikus, a Zolnay László által feltárt leletek első feldolgozója először az 1974 óta eltelt időszakot tekinti át a szobrok tudományos értékelése szempontjából. Sorra véve az első, 1976-1977. évi közleményeket, s ezzel kapcsolatban a datálás, az osztályozás és az utóbbi vonatkozásban a kiállítás kérdéseit, hangsúlyozza, hogy a vizsgálat során az adott körülmények között a stíluskritikai-stílustörténeti vizsgálati módszer lett a kiindulópont. Míg ő maga kezdetben a szoborlelete alapvetően két stílusváltozat szerint különítette el, újabb felismerései szerint sokkal inkább figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy műhely számos kőfaragójának munkáiról lehet szó. A stílus szélesebbkörű magyarországi elterjedésére vonatkozó elképzelések ismertetése után sorra véve a budai palotával kapcsolatos újabb rekonstrukciós kísérleteket, - és utalva a legújabb ásatási eredményekre, - megállapítja, hogy az 1974. évi lelet befejezetlen vagy elhelyezetlen darabjai miatt aligha bizonyítható a teljes szoborsorozat Szent Zsig-mond templomhoz való kötése. Majd részletesen foglalkozik a szobrokkal kapcsolatos vitával, amely a nemzetközi kutatásban, elsősorban Michael Viktor Schwarz és Lothar Schul tes között folyt, megállapítva, hogy az utóbbi álláspontját látszanak igazolni az újabb magyarországi eredmények. Végül Arthur Saligeri és Ulrike Heinrichs-Schreiber újabb megállapításai kapcsán elsősorban datálási és eredeztetési kérdések problémájára tér ki, s a Szent Zsigmond templom leleteivel összefüggésben a hazai kutatás előtt álló feladatokat veszi sorra. A szerző munkájához egy utólagos megjegyzést csatolt: a Vármúzeum lapidáriumából 1999-ben előkerült, az 1974. évi lelet kékköpenyes női szent figurájához illeszkedő, még 1949-ben kiásott kéztöredéket ő is a szobrok egy része egykori várpalotabéli felállítása bizonyítékának tekinti. Lővei Pál tanulmányában a budai szobrok műhelyének egyik feltételezett - a budai Nagyboldogasszony-templom mellett 1907-ben előkerült ifjabb, Stiborhoz köthető síremlékről nevezett - mestere munkásságával foglalkozik. Mindenekelőtt a kiemelkedő emlék előkerülésének körülményeit rekonstruálja, majd az idősebb Stibor székesfehérvári síremlékének kutatástörténetét ismerteti, hogy utána sorra vegye a többi, e mesterhez köthető töredéket, így a bosznai Bobovác várából újabban előkerült sírkőtöredékeket. Tanulmányát a mester stíluskörébe sorolható további sírkövek elemzésével zárja. A kötet utolsó dolgozata a Szent Zsigmond templom ásatásából származó legjelentősebb, számos töredékéből összeállítható Vir dolorum szobor ikonográfiái elemzése. S allay Dóra először részletes leírását és rekonstrukcióját adja a leletnek, a datálás mellett kísérletet téve egykori elhelyezésének meghatározására is. Ezután az ábrázolási típus ikonográfiájának kialakulását elemzi részletesen, majd pedig a budai szobor közvetlen párhuzamait értékeli. Végül az ilyen típusú ábrázolások funkcionális kérdéseit tárgyalva arra a következtetésre jut, hogy nem tekinthető véletlennek ezek főként a Csehországot övező régiókban megfigyelhető elterjedése. Reméljük, a budai Szent Zsigmond templommal kapcsolatos újabb történeti és régészeti kutatások e kötetben olvasható összegzése, valamint a régebbi és az új szoborleletek művészettörténeti elemzése további új tudományos megállapítások forrása lesz mind a hazai, mind pedig a nemzetközi kutatásban. 9