Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290

lakok üvegezéséről a leleteken kívül értesülni lehet egyes városok szerencsésen megmaradt számadáskönyveiből is. Igaz ugyan, hogy az nem mindig derül ki, hogy kerek ablaktányérokból álló ablakokról van-e szó vagy színes, síküvegekből készült mozaikokról. Ahol azonban a szövegből mégis kiderül, ott már következtetni lehet arra is, hogy készítője egyszerű mesterember vagy művész volt-e. Sopronban egy bizonyos Klaus festőnek 1424, 1426, 1427, 1429 és 1431 években fizettek a városháza ablakaiért. Az 1427-ben kifizetett összeg kapcsán kiderül, hogy az emeleti nagyterem ablakairól van szó („item Klaus dem maler hab ich geben von meiner heim wegwn 1 tal. und X den wiener, das er die glas im rathaws für die grossen stübvenster bemacht hat" - Schadendorf Tamás számadáskönyve 1421-1428 között).

80 Az első városházáról van szó, amely 1422-1459 között a Kolostor u. 9-Új u. 12. szám alatt volt. Ugyanez a Klaus festő 1459 után a második városháza számára is dolgozott. Ez utóbbi a Tábornok-házban működött.

81 Utóbbi hely esetében azonban a szöveg nem utal ablakfestményre. Ugyancsak az első városháza számára a toronyszoba ablakára 1433-ban csináltattak egy bizonyos André mesterrel üvegablakokat (zwei glas), amelyekért 15 solidust fizettek. 15 solidus egyenlő volt 450 dénárral. Ugyanebben a szobában készített egy másik mester kályhát VI. sol. X. dénár értékben, azaz átszámítással 190 dénárért. Az ablakkal végzett munka tehát értékesebb volt, ezért lehetett festett üveg is?!

82 A számadáskönyv 1433-as bejegyzéséből azonban kiderül, hogy az első városháza emeleti nagytermének ablakai nem voltak mind üvegezve. „Item umb VII ram [ablakkeret] zu den venstern in der vordem stuben im rathaus und umb papir zu sliemen [ablakra való hártya] LH den." Itt jegyzem meg, hogy 1437-ben a soproni kórház kiadásaival kapcsolatban szó van ablakra való hártya (síimen) kifizetéséről.

83 Az üvegezés tehát nem volt általános ekkor még. Schöttel Mihály soproni polgármester és kamarás számadáskönyvében 1499. január 22-én bejegyezték, hogy a „taczhaws" ablakaira részben ablakhártyákra, részben üvegezésre (glasscheiben) adtak ki pénzt.

84 A ház az adószedéssel volt kapcsolatos épület. 1490-ben a soproni harmincad bevételei között három ízben is szerepel ablaküveg behozatala. 1518-ban a kolostor üvegezésével kapcsolatban háromszáz ablaktányért vásároltak Xu sol. den értékben. Mivel 1 solidus 30 dénár volt, következésképpen 1 üvegtányér 1,2 dénárba került.

85 Az oklevél „glaser"-nek nevezte azt, aki az üvegezés munkáját elvégezte. 1524-ben a felső fürdőház (Oberes Bad) ablakait üvegezték be. A fürdő a városé volt, a munkát is a város végeztette. A fürdőház az Ikva partján állott.

86 Storno Ferenc a soproni Szent Mihály-templom újjáépítése során talált részben díszítményekkel, részben alakos ábrázolásokkal festett üvegablak-töredékeket.

87 Nagy kár, hogy ezek a töredékek ma nincsenek meg. A soproni polgárok igen sok adományt tettek a templom javára, így például 1403-ban Stichenwinkwl István végrendeletileg a Szent Kereszt-oltár feletti ablak üvegezésére adományozott.

88 Pozsonyból a XV század első feléből vannak adatok üvegablakok készítésére. 1434-ben már a hóhér lakásán is üvegablak volt. Ebben az évben 3 üvegesről is említés történt: Niclas, Nicolas és Gaspar, akik az ablakot üvegezték. 1441ből van egy végrendelet, amelyben a Szent Miklós-templom ablakainak üvegezésére hagyományoztak pénzt. 1442-ben egy bizonyos Teginger Miklós - akit festőnek neveztek - kapott pénzt a víztorony ablakának üvegezéséért. 1451-ben ő készítette a városháza ablakainak vasrácsait. Az 1451. évi számadáskönyv a városháza üvegablakainak említésénél arról is szól, hogy azok festett üvegablakok voltak. Nem tudni, hogy ennek a készítését is Teginger festő végezte-e? Az mindenesetre kitűnik az adatokból, hogy többféle mesterséget is el tudtak látni.

89 1365-ből van egy adat egy bizonyos Miklós festőről, aki kassai polgár volt, és aki szerződést kötött a leleszi préposttal avégett, hogy a leleszi egyház részére 4 üvegablakot készítsen 100 arany forintért.

90 A kassai Szent Erzsébet-székesegyház leégett, és a XIV. században épült újjá. Ennek ablakairól 1460-ból és 1469-ből van adat: 1460: „Item eodem die Stephanus Helt dictus de Brunna vitreator adeptus est ius civile, tenetur laborare in ecclesia parochiali in vitris fenestrarum." 1469: „Niclas von Perga feria secunda ante Fabiani et Sebastiani martyram adeptus est ius civile tenetur laborare fenestralia in ecclesia beatae Elisabeth."

91 Meglepő, hogy Eperjesen 1447-ben a fürdőháznak is festett üvegablakai voltak: „Item pictori de fenestris in balnes".

92 1486-ból az eperjesi kórház építési számadásaiban esik szó a kórház üvegablakairól (a szövegből nem derül ki a milyensége). Feltehetően nem festett, hanem tányérüvegekből álló ablakról lehetett szó. 1489-ben pedig Mátyás eperjesi polgár hagyott végrendeletileg bizonyos összeget a Szent Miklós egyház üvegablakaira.

93 Bártfán a Szent Egyed-templom ablakainak üvegezésére 1458-ból és 1497-ből maradtak elszámolások. Az utóbbi évben két festő, Valentinus pictor és Bartholomeus pictor számolt el több ízben is ablaküvegezésért pénzt. A szövegből nem derül ki, hogy festett üvegablakok voltak-e, de erre lehetőség van, mivel mindkettő festő volt.

94 Egerben, Estei Hippolit számadáskönyvében 1500-ban és 1501-ben üvegablakok készítéséért kifizettek egy bizonyos „Kismester" nevű mestert („magistro qui vocata Kysmester"). 1508-ban pedig ugyanilyen munkáért ennek a felesége kapott pénzt, aki nemcsak a várban, hanem a Szent Jánostemplomban is üvegezett ebben az évben egy másik, Martinus de Bodon nevű mesterrel együtt. Ablakfestményeket a szöveg nem említ, tehát feltehetően tányérüvegekből rakott ablakokról volt szó.

95 1496-ban Kolozsvár város számadásai között található ablaküvégeztetésre kiadás. Ezúttal nem csupán a mester nevét jegyezték fel, de az ablak minőségére is pontos leírást kapunk: „Item Gothardo super discos vitrorum pro fenestris ad consulatum dedimus 1 fi."

96 1492-ben a kolosmonostori apát kötött egyezséget egy Kolozsváron lakó Lukács nevű mesterrel, hogy a Szűz Mária-templomra és a barátok házára „ablakokat, képeket és más egyházi szereket" készítsen.

97 A szövegből kitűnik, hogy a középkori mesterek milyen sokoldalúak voltak. A szövegből itt ugyan nem derül ki, hogy az ablakok is „képek" voltak-e, de Lukács mester mindenképpen festő is lehetett, s talán ötvös is 274