Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Póczy Klára: A pannóniai késő császárkori múmiatemetkezések néhány tanulsága 59-75

A HALOTTAIT MUMIFIKÁLVA ELTEMETŐ SZEKTÁRÓL Feltűnő volt már az első és a második aquincumi múmia esetében a szoros kapcsolat a hellenizált Kelettel. A táborhegyi múmiánál az antropológiai vizsgálat alpi vonásokat figyelt meg, ezért Nagy L. úgy vélte, csupán a szekta terjesztői és az árucikkek közvetítői érkezhettek Kis-ázsiából, esetleg ÉszakAfrikából.

55 A brigetiói augur az antropológusok bizonyítékai szerint a Mediterraneum keleti vidékéről származott. Barkóczi L. arra gondolt, hogy annak a csoportnak a leszármazottja, amely 270 után költözött át a pannóniai határvárosokba.

56 Feltehetően Palmyra és Dura-Europos elveszte, vagyis az Imperium Romanum e keleti frontszakaszának a feladása után Szíriából a Duna mellékén még mindig biztonságosabb körülmények között élő rokonaikhoz menekültek. Kétségtelen, hogy a Nagy Lajos 1929-beli és Barkóczi 1958. évi leletmentései során előkerült mumifikált temetkezések után, az 1963-1983 között feltárt további múmiasírok még erőteljesebben figyelmeztetnek az orientális kapcsolatokra. A lelőhelyeket összegezve már leírtuk, hogy kizárólag olyan limes menti garnizonokról van szó, ahol szír cohorsok állomásoztak. E sorból csupán Ulcisia Castra (IV. századi nevén Castra Constantia, ma Szentendre) hiányzik e lelőhelyek közül. Talán az is lehet e hiány oka, hogy Aquincum közelsége miatt (a távolság mindössze 19 km, vagyis 16 MP) a tehetős, a vagyonos szír családok beköltöztek Aquincum katonavárosába, s itt vállaltak szerepet a város vagy a provincia székhelyének vezető testületeiben.

57 A III. század végén, sőt még a IV. században bevándorló szírekről felirataik bizonyítják és névadásuk jelzi, hogy még görögül beszéltek, tehát közvetítői lehettek volna az akkor többségében görögre fordított keresztény szövegeknek és a liturgia e tájon kialakult rendje meghonosításának.

58 Ezen a ponton azonban hangsúlyoznunk kell, hogy eddig még egyetlen pannóniai múmiasírban sem volt semmiféle - egyértelműen - kereszténységre valló emlék. A budaújlaki aranyozott ezüst, niellódíszes garnitúrát a keresztekből összeállított ornamentikája miatt (s ez ismétlődik a fibulán, valamint a brigetiói augur garnitúráján is), éppen szimbólumként értelmezett díszítményei miatt sorolta a múlt századi kutatás az ókeresztény emlékek sorába. Ezt a véleményt, ha nem is döntötte meg teljesen, de elbizonytalanította a máig korszerűnek tartott stíluskritikai vizsgálat.

59 S voltaképpen ez történt a halott mellé sírba helyezett korsó-pohár mellékletek magyarázatával is Az utolsó vacsora jelképének tartott együttesekről újabban az a vélemény, hogy ez a IV. században a régi hit követőinél és a különböző keresztény szektáknál egyaránt megtalálható.

60 A

IV. századi mumifikált halottak kutatása során minden alkalommal felmerült annak a lehetősége, hogy az elhunytak Isis-kultusz közösségébe tartozhattak. Alföldi A. és Swoboda E.

61 szerint „Rómában a szenátusi rend, az arisztokrácia ellenállásának a kereszténységgel szemben kifejtett jeleként még a IV. század végén is áldoztak Sol invictus - Isis - Magna Mater tiszteletére, az ősi capitoliumi triász helyett." E hagyomány provinciákbeli továbbélését is felvetették. A Jablonkai úti sírba helyezett gyümölcsök és virágok rituális szerepéhez Cumont E-t idéztük, aki a hellenizált-orientális kultuszoknál az örök élet szimbólumát ismerte fel e növényi maradványokban.

62 S emlékeztettünk arra, hogy a vallásos körmeneteken fiatal lányok fejükön vitték a gyümölccsel, virággal telt kosarakat (Apuleius II, 12). Az Isisszertartás színes leírásánál is erről olvasunk, s a híres pompeji falfestményen így láthatjuk. Az aquincumi sírban lévő fonott fakéregdarabkák a gyümölcsök és virágok között ebben a felfogásban kaptak értelmet. A virág- és gyümölcskosarak helyi ábrázolását számos - a múmiasíroknál korábbi - pannóniai kőemlékekről gyűjtötte össze Kuzsinszky B.

63 A gyümölcskosarak legszebb példáit az aquincumi, szüreti jelenetet ábrázoló falfestményen mutatta be Szirmai K.

64 A felsorolt és vázolt lehetőségek eredményei alapján a halottait mumifikáltan eltemető közösségről bizonyosat nem mondhatunk. A politeizmus és monoteizmus mezsgyéjén többféle rítus keveredett e vallás szertartásában. AQUINCUM ÉS BRIGETIO VÁROSI TANÁCSÜLÉSEIT MÓDOSÍTÓ SZERTARTÁSOK A

IV SZÁZADBAN Pannónia késő császárkori történetének legfontosabb eseményeit az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai viszonylag pontosan követni tudták, sok minden tisztázódott Pannónia ez utóbbi korszakának közigazgatásáról is A

IV. század első felének vallási téren zajló politikai küzdelmeiről az új tudományos eredmények főként a felszínen észlelhető, a birodalmi politika életében megnyilvánuló jelenségeket rögzítik. Mindenekelőtt az újjászervezett hadseregről, az erődépítésekről szólnak.

65 A polgári lakosság, a vidék és a bevándorlók nagy tömegeinek hite váltásáról keveset tudunk. Éppen ezért minden jelenség, minden mozzanat értékelhető, ami egy-egy részletre világít rá a hosszú folyamaton belül. A fent említett periódus a „régi hit" követőinek és a kereszténységnek ádáz küzdelmével telt el Egyik vallás sem egységes már ekkor, számtalan szekta színezi az esetenként egymástól átvett rítusok miatt amúgy is tarka képet. Leegyszerűsítve e korszak legfontosabb állomásai: 1. a tetrarchia kori nagy keresztényüldözések, 293 és 303 közti évtized, 2. Diocletianus által a Iupiter- és Sol-kultusz felélesztése, 3.

1. Constantinus idejében az egyistenhívőkre is érvényes türelmi rendelet kibocsátása, 4. II. Constantius idejében az arianizmus térhódítása Pannóniában, valamint a régi hit híveit fokozatosan sújtó rendelkezések megjelenése. S ami a legfontosabb: a „vallás" jegyében folytatott szívós küzdelem egyértelműen politikai jellegű volt, a hatalom kizárólagosan megszerezhető egyeduralmát célozta.

66 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kereszténység nem tiltotta a mumifikálást (1. a katakombák múmiáit), sőt egyes korszakokban a halott fogalmát - szerintünk - a múmiával azonosították az ábrázolásokon. így jelenik meg például falfestményeken, ókeresztény ládikavereteken (még Ulcisia Castrában is) a kő sírládából múmiaként életre keltett Lázár.

67 Végösszegben a tucatnyi pannóniai múmiasír áttekintésének eredményeként csak a korábbi véleményt hangsúlyozhatjuk: zárt csoportról van szó, méghozzá a városokban élő, roppant jómódú családokról, amelyek ezt a rítust néhány évtizeden át gyakorolták a IV század első felében. 64