Budapest Régiségei 32. (1998)

NAGY LAJOS EMLÉKEZETE, 1897-1997 : KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS - Póczy Klára: A pannóniai késő császárkori múmiatemetkezések néhány tanulsága 59-75

A többi érem (a Crispus-pénz kivételével) a tetrarchia idejéből való, közelebbről abból a rövid korszakból, amikor Diocletianus a Iupiter-kultusz, a Iupiter-Sol vallás erőszakos és hivatalos felélesztésével igyekezett elérni.

31 A császár többször megfordult a pannóniai limesen. 293-ban, a pécsi-sopianae-i porphyr bányák kőfaragóinak a kivégzése miatt emlékezetes ez a dátum, akik megtagadták egy Aesculapius-szobor megformálását.

32 303-ban a dél-pannóniai Cibalae püspökét végezték ki S avariában Diocletianus ittjártakor. Az ún. Quattuor coronati és Quirinus mellett még számos ismert nevű és ismeretlen keresztény mártír a mérföldkövei az uralkodó jelenlétének. 303-ból való Aquincumban (CIL HI.4790) egy „Iuppiter" felirat az uralkodó tiszteletére, valamint Brigetióból a dux Valériáé tisztjét betöltő Aurelius Ianuarius oltára hasonló szöveggel, továbbá Domitius Terentius dedicatiója. (CILin.4293 és 10981) 307-ben - feltehetően a négy császár találkozójára - sietett a keletről Camuntumba Diocletianus és Galerius, amikor útjukat Aquincumban megszakították. A város két polgármestere, lui. Valerianus és Aur. Maximus, egy oltár felirata szerint, Iupiterként üdvözölte az uralkodókat. A kutatás ezt az emléket tartja számon Pannónia municipális életére utaló utolsó, helyben készült dokumentumként. (CIL III. 3522)

33 A múmiasírok elemzésénél, a mellékletek felsorolásának a végére hagytunk egy el nem hanyagolható körülményt, miszerint e csekély létszámú sírok majdnem mindegyikében volt egy-egy roppant drága, importált tárgyi emlék, amelyek külön-külön máig egyedi példányok Pannóniában. A különleges leletek sorába tartozik egy sírvers - ez természetesen nem importáru -, Cassia koporsójának a felirata, Aquincum - Bécsi útról. A négyéves korában elhunyt kislány mumifikált tetemét lezáró kő sírláda oldalán hétsoros verses búcsúztató olvasható. A szakirodalom eddig csupán a II—

III. századból ismert és tartott számon sírverseket. Ez a példány tehát bizonyíthatja, hogy még a IV. században is tartott az elhunytak hozzátartozóinak költői formában kifejezett megemlékezése.

34 (6. kép) Megjegyezzük, hogy a brigetiói múmiákat is feliratos kő sírládákba helyezték, Barkóczi L. azonban egyértelműen bizonyította, hogy a szövegek a múmiáknál jóval korábbiak.

35 A koporsókat kétszer, háromszor, sőt négy ízben is újra felhasználták, s az utolsó alkalommal azért nem tüntették el (vakarták le) a feliratot, mert ebben az időben szokás szerint a szarkofágot már a földbe süllyesztették, a felirat tehát úgysem lett volna olvasható. Következésképp a feliraton szereplő név nem a halotté...

36 Feltételezhető azonban, hogy az aquincumi Cassia koporsója nem osztozott a brigetiói sírfeliratok sorsával, bár a feltáró, Topái J. szerint ezt a sírládát is a római kori járószint alá besüllyesztve találta.

37 Az importált, egyedi „leletek" közül említjük az Aquincum, szemlőhegyi sírból kiemelt kerek, esztergályozott fadobozkát, amelyben arcfesték és kendőzőszerek őrződtek meg, vagyis az elhunyt piperekészletéhez tartozott. A publikáció szerint a hellenizált Keletről érkezett ez a luxuscikk a Duna mellékére.

38 Ugyancsak egy távoli provinciában festették falemezre azt a férfiportrét, amelyet fiatal nő mumifikált koporsójából emeltünk ki Aquincumban, a Jablonkai úton. A képnek, töredékesen bár, de a keretlécei is fennmaradtak. Ez arról vall, hogy a kék szemű, fekete hajú és szakállú fiatal férfi portréja eredetileg a szoba falán függött. A kb. 27 éves korában elhunyt felesége sírjába emlékeztetőül helyezték a halotti cipők mellé a képmást.

39 (7. kép) Pannónia egyik legértékesebb római kori emléke az I. számú brigetiói mumifikáltan konzervált halott augurbotja.

40 A halott vállához támasztott szakrális jelvény felső, hajlított fogantyúja ötvösmunka, aranyozott ezüstből készült niellódíszes berakással. Ugyanilyen anyagú és kidolgozású a halott vállán lévő fibula, tehát egy garnitúrához tartoztak.

41 E hagymafejes fibula felső gombja hiányzik, s az együttest publikáló Barkóczi L. megfigyelte, hogy itt törésnek, sérülésnek nincs nyoma, a gombot nagyon gondos munkával lefűrészelték.

42 Ilyen értékes tárgy megcsonkításának a feltételezhető okaival legutóbb újra foglalkozott a szerző.

43 Még azt is megfigyelte, hogy az 1958-ban feltárt brigetiói múmia garnitúrája ugyanabból a Sirmium környéki híres ötvösműhelyből való, mint egy aquincumi, 1853-ban felszínre került, értékes leleteket tartalmazó férfisír öv- és fibulagarnitúrája.

44 Mindkét együttes, a brigetiói és az aquincumi a III. század utolsó harmadában készült. Erre az összefüggésre a későbbiekben még visszatérünk. A PANNÓNIAI MÚMIÁK KORÁHOZ Az augurbot, a fibulák, az üveg- és bronzedények a publikációk szerint a III. század utolsó évtizedeiben, a IV. század első két évtizedében készülhettek. A női ékszerek együttesen a IV. század tipikus sírleletei közé sorolhatók, a fára festett férfiportré legszorosabb analógiáját a IV. század első feléből ismerjük, a Fayumból, Észak-Afrikából, korát I. Constantinus idejére határozták meg.

45 Az érmek 303-326 közötti veretek, ezért már Nagy L. terminus post quemként fogta fel datálóértéküket.

46 A brigetiói augurbottal azonos mintázatú aquincumi övgarnitúra és fibula mellett a Pasaréti úti sírban 42 érem is volt, az együttes utolsó vereté Maximianus Herculius pénze, illetve Diocletianus 305-ben kibocsátott érme.

47 Rómer ezért a sír korhatározását, amit Hampel és Hekler a IV század legvégére tett,

48 eredetileg is 305 utáni időpontra javasolta.

49 Közvetett meggondolások is támogatták a fenti periódus körvonalazását. Brigetio temetőinek sorában a legutolsó kutatásokig kb. 40 évnyi hiátus volt a ül—

IV. század fordulóján. Barkóczi L. szerint ebbe az időközbe illeszkedett a múmiákat is tartalmazó ún. cellás temető.

50 Intercisában, Bóna I. megfigyelései szerint, a katonavárostól kissé távolabb fekvő délkeleti sírmezőt 313 után nyitották meg, s ide csupán 30-40 éven át temetkeztek.

51 Az aquincumi, táborhegyi és szemlőhegyi múmiákat Crispus erősen kopott pénze miatt a IV század középső harmadánál későbbre keltezte Nagy Lajos.

52 A Jablonkai úti múmia datálásához a 320 utáni évtizedeket javasoltuk,

53 a legutóbb előkerült aquincumi, Bécsi úti múmia korát a verdefényes érem miatt Topái J. 303-ra határozta meg.

54 Összességükben a IV. század első felére utalnak a datálást segítő leletek. 63