Budapest Régiségei 32. (1998)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Ringer Árpád - Mester Zsolt: Gábori Miklós (1925-1996) ; Gáboriné Csánk Veronika (1929-1996) = Miklós Gábori (1925-1996) ; Veronika Gábori-Csánk 363-364

GÁBORI MIKLÓS (1925-1996) GÁBORI CSÁNK VERONIKA (1929-1996) Gábori Miklós és Gábori Csánk Veronika 1996-ban bekövetkezett halálával nem csak a Budapesti Történeti Múzeum, a magyar régészet és történelemtudomány veszítette el két jeles, nemzetközi hírű személyiségét, hanem a magyar negyedidőszakkutatás szélesebb tábora is. Sokoldalú, a társadalom- és természettudományok határterületein végzett munkásságukkal méltó módon folytatták magyarországi ős- és átmentei kőkori régészet s őstörténettudomány legjobb hagyományait. Tehetségükkel, s nem egy tekintettben iskolát teremtő új iránti fogékonyságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a hazai kutatás a nemzetközi élvonalban maradjon. Mindketten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékén szereztek diplomát, majd ugyanitt nyerték el az egyetemi doktori fokozatot 1957-ben, illetve 1958-ban. Múzeumi pályafutásuk a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdődött. Néhány évi váci kitérő után lettek a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai, ahol halálukig dolgoztak és alkottak. A közös életművet mindenek előtt a ságvári, érdi, remetefelső-barlangi, budapest-farkasréti lelőhelyek feltárása, több monográfia, számos tanulmány és népszerűsítő írás megjelentetése; konferenciákon, nemzetközi tudományos szervezetben való eredményes szereplés fémjelzi. A Gábori házaspár munkássága az 1960-as évektől ívelt egyre magasabbra. 1961-ben Gábori Miklós a magyarországi késői-paleolitikum történetéről írt értekezésével (Gábori M.: A késői paleolitikum Magyarországon. Régészeti Tanulmányok III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. 85. p.) szerzett kandidátusi minősítést. Az érd-parkvárosi középső-őskőkori vadásztábor feldolgozásával Kretzoi Miklóssal együtt sikerült megalapozni a vadászati zoológiát, egy új régészeti őslénytani kutatási irányt. Der Tod von Miklós Gábori und Veronika Gábori-Csánk aus 1966 war nicht nur ein trauriger Verlust des Historischen Museums der Stadt Budapest, beziehungsweise der Archäologie und Geschichtswissenschaft sondern auch ein riesiger Verlust der ungarischen Quaternär die auf zwei international anerkannte Persönlichkeiten verzeichten musste. Sie wurden von all ihren Anhänger vermisst. Mit ihrer mannigfaltigen Tätigkeit, die sie am Grenzgebiet der Gesellschaftwissenschaften und der Naturwissenschaften ausübten setzten sie die wertvollsten Traditionen des ungarischen Paleolitikums und Mesolitikums ihrer Archäologie und Urzeitwissenschaft fort. E módszer alkalmazására és továbbfejlesztésére a Tübingeni Egyetemen "Lehrstalh für Jägerische Archäologie" néven külön intézetet hoztak létre. Az érdi ősemberi település mintaszerű feldolgozásával kapta meg Gábori-Csánk Veronika a kandidátusi fokozatot. (Gábor-Csánk, V.: La station du Paléolithique moyen d'Erd Hongrie. Budapest, 1968. Akadémiai Kiadó, 277p. In: Monumenta Historica Budapestinensia 3.) 1972-ben, több európai tanulmányút közvetlen kutatási eredményeire építve készítette el és védte meg Gábori Miklós akadémiai doktori értekezését az Alpok és Ural közötti európai térség középső-paleolitikumáról. A munka francia nyelven látott napvilágot 1976-ban (Gábori, M.: Les civilisations du Paléolithique moyen entre des Alpes et é historique. Budapest, 1976. Akadémiai Kiadó, 279 p.), ezúttal is missziót teljesítve. Mindkettőjük életművében kulcsfontosságot kapott ugyanis a középső- és főként, a kelet-európai térség kutatási eredményeinek közvetítése nyugat-európai szakmai vüág felé. De ugyanilyen küldetésszerep jellemezte munkásságukat a távoli Kelet felé is. A vietnami Luu Tran Tieu témavezetésükben szerzett Magyarországon kandidátusi, majd akadémiai doktori fokozatot. Jelentős szerepet vállaltak az újabb kutatógenerációk nevelésében is. Gábori-Csánk Veronika 1970-ben Svájcban a Berni Egyetemen meghívott tanárként a közép-európai paleolitikumról tartott kurzust. Gábori Miklós 1968-tól tanított a budapesti egyetemen, 1981-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezték ki oktatói munkássága elismeréséül. Paleolitos tanítványaiknak a tudomány tiszteletét, a kutatás szeretetét, a nyitottság fontosságát adták útravalóul. dr. Ringer Árpád dr. Mester Zsolt Mit ihrem Talent und mit der Abneigung stets das Neue zu folgen, trugen sie aus mehreren Hinsichten zur Schaffung einer Schule bei, und halfen die einheimische Forschung in die erste Linie der internationalen archäologischen Forschung, wo sie auch dank ihrer Aktivität blieb. Beide erwahren ihre Diplomen an dem Lehrstuhl für Archäologie bei der Wissenschaftlichen Universität Eötvös Lóránd. Ebenfalls hier graduirten sie als Doktoren im Jahre 1957, beziehungsweise 1958. Ihre Museumskarriere begann bei dem Ungarischen Nationalmuseum. Nach einer Abweichung von einigen Jahren in Vác wurden sie die MitMIKLÓS GÁBORI (1925-1996), VERONIKA GÁBORI-CSÁNK (1929-1966) 363