Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Zádor Judit: Pincekutatás az Országház utcában : adalékok Buda középkori topográfiájához a pincekutatás tükrében 341-352

ZÁDOR JUDIT PINCEKUTATÁS AZ ORSZÁGHÁZ UTCÁBAN (ADALÉKOK BUDA KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJÁHOZ A PINCEKUTATÁS TÜKRÉBEN) Buda középkori településszerkezetéről és lakóház-építészetéről rendkívül kevés régészeti adattal rendelkezünk. A Várnegyed középkori telekosztásrendszerének rekonstrukciójához az eddig elvégzett régészeti és levéltári kutatások mellett elengedhetetlen a házak alatti, azok legkorábbi építési periódusában készült pincék vizsgálata.' Jelen kutatás legfőbb célja annak kiderítése, hogy a sokszori átépítés miatt az eredeti városszerkezetet és váiosalaprajzot leginkább őrző - és eddig kevésbé feldolgozott - pincerendszer kutatása alapján a jelenleg ismert állapot menny te felel meg a középkori utcaszerkezetnek, telekosztásnak és a telekbeépítésnek. Munkánk során először a középkori pincealaprajzokat hasonlítottuk össze a XVII. században készült felmérésekkel. Ehhez rendkívül fontos adatokat nyújtott Haüy-Rabatta 1687ben készült térképe.

2 A felmérés eredményeként megállapíthatjuk, hogy a város mai alaprajzi szerkezete, utcahálózata nagyrészt követi a középkori elrendezést. Az 1696-ban készült Zaiger über die Vestungban már az újjáépült várost ismerhetjük meg, ahol legtöbb helyen a középkort felváltja a máig is élő barokk telekosztásrend. Munkánkat az Országház utca közepén, az egykori Olasz utcában kezdjük, ahol lehetőségünk nyílt kisebb feltárásra (Országház u. 20.), továbbá régészeti megfigyelésre (Országház u. 16.). ORSZÁGHÁZ UTCA 20. Az utcára merőleges, L alakú, oldalkapus, kéttraktusos épület mai telekmérete megegyezik a Haüy-Rabatta-féle felmérésben megadott 33 lábnyi (10,43 m) teleknagysággal. A középkorban a telek beépítettsége az udvar kétharmad részéig tartott. Ezt a középkori pince régészeti feltárása alapján állíthatjuk, mivel a ma is használt pinceteret lezáró legújabb kori falazatot áttörve megtaláltuk a pince egykori folytatását és nyugati zárófalát. A PINCE LEÍRÁSA A pince kelet-nyugati irányú, három helyiségből áll, és a középkori telek északi részét foglalja el, a XIII. század végén, XIV. század elején épült síkfedéssel. Ezt az északi oldalfalban lévő konzolsor első tagja bizonyítja, amelynek további folytatását az újonnan kibontott, elfalazott részben találtuk meg. Később a síkmennyezetet elbontották, és a pincét dongaboltozattal fedték. A török időben nagyalakú kváderkövekkel borították az eredetileg feltehetően téglaboltozatú mennyezetet. Az épület a török ostromot is átvészelte, mivel az 1696-os Zaigerben a 113. számú házként mint jó fallal, boltozattal és pincével rendelkező épület szerepel. A pince kialakításánál követték a sziklafelszín vonalát. A déli és az északi oldalak közepes nagyságú mészkövekből rakott, erősen meszes habarccsal kötött, középkori falak, amelyekre kb. 2 méter magasságban fehér mészkőboltozat támaszkodik. Az utcáról a pince első (keleti) helyiségébe félköríves záródású, elszedett ajtón keresztül lehetett lejutni. Az elszedett ajtókeret csak a pince belsejében látható, északi része még az eredeti középkori falmagban, a déli fele másodlagosan, az újkori falazatba van beépítve. Az ajtókeret déli része az átépítés során megsüllyedt, ezért az ajtó aszimmetrikus képet nyújt. A második lejárat a kapualj északi falának nyugati végén elfalazott ajtón keresztül vezethetett le a pincébe. A végződését a kutatás folyamán a középső nagy hosszanti helyiség északkeleti falában találtuk meg. Ennek a pincerésznek a nyugati zárófalába vágták bele az újkori átépítés során a jelenlegi lejáratot. A harmadik helyiség (nyugati) az udvar utolsó harmadáig húzódott, és meghatározta az épület középkori hosszméretét, a telek beépítettségét. Ezt az újkorban lefalazott nyugati pincerészt - amely az I—II. pincehelyiségek folytatása - a régészeti kutatás során találtuk meg. Falait sziklára alapozták. A helyiség északi falában három, déli részén egy konzol maradt meg, ami bizonyítja a kezdeti síkfedést. Később átboltozták, jelenleg pedig újkori tégla-dongaboltozat fedi (1., 2., 3. kép) AZ ÉPÜLETKUTATÁS EREDMÉNYEI Az 1957-ben végzett régészeti feltárás

3 eredményeként tisztázódott, hogy a földszinten több helyen megmaradt az eredeti középkori falmag, sőt az északi oldalon egyszerű, tagolatlan keretelésű középkori ablakkeret kövei is előkerültek. Az emelet kutatása során viszont kiderült, hogy eredeti középkori részek egyáltalán nem maradtak fenn. Feltehetően a török ostrom alatt a felső szint megsérült, ezért teljesen átépítették.

4 Említésre méltó a kapualj déli oldalán lévő négy lóhereíves ülőfülke. A fülkék orrtagos záradékívein nincs profil, csak élszedés, amely megszakítás nélkül fut le a tartópillérekre. A 3,5 méter széles kapualj északi oldalán egy 5,8x7,1 nies boltozott helyiséget alakítottak ki. A nagyméretű, gótikus, keresztboltozatos szobába a kapualjból csúcsíves ajtón keresztül lehetett bejutni.

5 A helyiség utolsó negyedét fiókos keresztboltozat fedte, mivel itt még egy, az előzőekhez hasonló, keresztboltozatos osztás nem fért el. A középkorban feltehetően nyitott volt, mivel itt vezetett az emeletre, illetve a pincébe az egyenes karú gótikus lépcső.

6 (Ezt bizonyítja a kapualjba befalazott gótikus bejárat is) A nagyméretű földszinti helyiséget a lépcsőfeljáró, majd újabb - feltehetően keresztboltozatos - helyiségek követték a pince teljes hosszában. Ezeket ma már csak teljesen átépítve ismerjük. 341