Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Zádor Judit: Pincekutatás az Országház utcában : adalékok Buda középkori topográfiájához a pincekutatás tükrében 341-352

A második földszinti helyiségből egy lekerekített konzol maradt meg a fagerendás födémszerkezet maradványaként. Az épület déli oldalán elhelyezkedő széles kapualj fölött jelenleg két szoba van, amelyek a középkorban egybetartoztak. Itt lehetett a vári lakóházakban oly gyakran megtalálható díszes - gyakran festett - ebédlőterem. A török ostrom idején elpusztult emeleten kizárólag az újkori átépítés nyomait lehet felismerni. A két kiugró emeleti erkélyes ház (18. és 22.) között elhelyezkedő ívsoros, párkányos (20.) épületegyüttesen tudatos középkori - utcaképtervezés nyomai fedezhetők fel.

7 Ha megvizsgáljuk az utcában álló középkori épületek telekméreteit, ugyanezt a szabályosságot figyelhetjük meg. A telkek - Haüy- Rabattá felmérési adatai szerint - szélesek és nagyméretűek. Az itt álló épületek homlokzati méretei átlagban 50-60 láb (16-19 m), alaprajzi típusaik: 3 tengelyesek, átlagban 3,5 méter széles kapualjjal, amelynek mind a két oldalán l-l nagyméretű boltozott helyiség van.

8 Az Országház u. 20. és közvetlen környezetének épületalaprajzait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az itt álló házak viszont nem követik az eddig leírt alaprajzi rendszert, telekméretük pedig jóval kisebb az utcában álló bármely épületéhez képest. Az Országház u. 16., 18., 20., 22. sz. épületek homlokzati méretei a Haüy-Rabatta-felmérés szerint: 45-45-33-33 láb.

9 Feltételezhetjük, hogy az egységes építészeti stílusban, tehát egy időben épült, keskeny homlokzati méretű 18., 20., 22. sz. lakóházak két középkori telek három részre osztásakor épültek fel.

10 ORSZÁGHÁZ UTCA 16. Az Országház és a Dárda utca sarkán álló Országház utca 16. sz. épületet a Haüy-Rabatta-felmérés mint 45 láb széles telket említi. Ugyanakkor feltűnő, hogy a jegyzékben nem szerepel a saroktelek (Reuter) megjelölés. Úgy tűnik, mintha a telektől délre lévő, kelet-nyugati irányú, 12 láb szélességű keresztutca, a mai Dárda utca, a felméréskor még nem létezett volna. Az 1697-es Zaiger über die Vestungban viszont már a következőket olvashatjuk: „Sarokház a Sütő utcában, a Kolostor utcába nyúlik, homlokzata 7 öl 3,5 láb, hátsó oldala 7 öl 3 láb, jobb oldala 19 öl 3 láb, bal oldala 19 öl 1 láb. Van még valami régi fala és pincéje. Tulajdonosa Nussbammer Péter." Nussbammer Péternek a „kiégett sarokházat" 1699. március 13-án a budai kamarai adminisztráció „grátisz" engedte át annak fejében, hogy a tulajdonos három év alatt helyreállítja.

12 Tehát az épület az 1686-os ostrom alatt súlyosan megsérült, és romossá vált. Ezt bizonyítják az 1957-58-ban végzett régészeti kutatások eredményei.

13 A feltáráskor kiderült, hogy az épület emeletén kizárólag újkori téglafalazat jött elő, ugyanakkor a földszinten, a falkutatás során, előkerült a középkori falmag. Ez igen rossz állapotban lévő, tört köves mészkő falmaradvány volt. Az épület északi végén erősen megrongált, kvaderköves sarokarmírozás jelezte a ház középkori lezárását. Az épületnek a legépebben megmaradt középkori része a pinceszint 5 helyiségből álló együttese. Mivel itt semmilyen régészeti kutatás eddig nem folyt, kizárólag egyszerű megfigyelés útján tudunk érdekes eredményeket és összefüggéseket levonni a telekbeépítés rendjéről. Ezért néhány általános mondattal jellemezzük az öt középkori helyiségből álló pinceteret. - A helyiségeket sziklára alapozták. - Oldalfalaik tört köves mészkőből épültek (kivéve a 2. helyiség déli oldalát). - Lefedésük tégla-dongaboltozattal történt. Ellenben ha a helyiségeket jobban megfigyeljük, a megszokott egységes beépítési rendtől több érdekes eltérést fedezhetünk fel. Az udvarról nyíló lejárat az első pincehelyiségbe vezet. A helyiség keleti (Országház utcai) oldala többször átalakított, tört köves, középkori zárófal. Benne középtájon felül, közvetlenül a boltozat alatt és alul, a mai járószinten, egy-egy nagyméretű kő látható. Ezek méretükben és formájukban is eltérnek a falazat jellegétől és textúrájától (4. kép). Úgy tűnik, mintha ezek a kőmaradványok akár egy korábbi - egykor itt álló - épület másodlagosan felhasznált kövei lennének. A keleti zárófal déli sarkában kút áll, amelynek az 50-60 cm nagyságú merítonyílását a pince középkori téglaboltozata félkörösen zárja le. Feltehetően a vizet a helyiség beboltozása előtt nyerhették innen, mivel a jelenlegi szűk hely ezt nem teszi lehetővé. A kúthoz - ami feltehetően közkútfunkciót is elláthatott - az utca felől csúcsíves merítőnyílás tartozik, amit újkori téglákkal megújított mészkőfal zár le (5. kép). A kút és keleti zárófala túlnyúlik a mai késő középkori épület síkján, és az Országház utca járdaszintje alá húzódik. Az első pincehelyiségből nagyméretű, késő középkori ajtó vezet át az északra lévő második helyiségbe. A második pincehelyiség déli fala az egyedüli, amelyik nem mészkőből, hanem téglából épült, mivel a falsíkot téglákból álló ívek tagolják négy részre. Jelenleg csak három ív látható, mivel az utolsót áttörve alakították ki a már említett átjárót az első és második helyiség között. Tehát eredetileg a két pincetér között nem volt átjárás, hanem a két teret egymástól függetlenül használhatták. A téglaívek 70x90 cm széles téglapillérre támaszkodnak. Amíg az ívek élükre állított keskeny téglákból állnak, addig az általuk bezárt részt és a pilléreket vízszintesen rakott téglasor borítja. Itt a téglák hol a hosszanti, hol a rövidebb oldalukkal állnak kifelé (III. rajz). A második pillér közepén a mai járószinttől 15 cm magasságban egy 15x25 cm nagyságú, 30 cm mélységű nyílást alakítottak ki. Az építmény 10 cm-re áll ki az eredeti falsíkból, amelynek anyagával megegyezik (vízszintesen rakott keskeny téglákból áll). Úgy tűnik, hogy a második helyiséget, a tégla teherelhárító ívek segítségével, később építették - szinte odatámasztották-az első helyiség északi falához." A második helyiség keleti (Országház utcai) részét - északi sarkán törmelékre, déli végén márgára alapozott - középkori fal zárja le. A keleti végfal közepén látható az egykori lejáró, a „hordógurító" helye. Ennek középkori falmaradványai kizárólag a déli oldalon maradtak meg, északi lezárására és az egykori lépcsőfokaira csak nyomokban következtethetünk. A középkori lejáratot később elfalazták, és pincenyílásként leszűkítették. 342