Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290

H. GYURKYKATALIN AZ ABLAKOK ÜVEGEZÉSÉRŐL ÉS AZ ABLAKÜVEGFESTMÉNYEKRŐL A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Európa országai mérhetetlenül sok pompás üvegablakfestménnyel dicsekedhetnek, amelyeknek csak egy részéről tudósítanak a Corpus vitrearum medii aevi eddig megjelent vaskos kötetei. Ezekhez képest szerények és semmitmondók azok a töredékek, amelyek eddig Visegrádon

1 és Budán régészeti feltárásoknál kerültek elő. Mivel azonban ezek a töredékek mégis egykori ablakfestmények létezéséről tanúskodnak - úgy gondolom -, érdemes a töredékeket is ismertetni. A középkor tárgyi kultúrájának szinte minden darabja töredékesen kerül elő országunkban, ám ezeknek rekonstrukciója által Európa többi országának kultúrájával egyenértékűt sikerül felvázolni, amelyet a különösen nagy mértékű háborús pusztítások semmisítettek meg. Festett ablaküveg-töredékeink ismertetése előtt azonban tágabb körben kívánom az ablaküvegezés régészeti emlékeit vizsgálni, amelyhez Budán és országosan végzett anyaggyűjtéseim nyújtanak segítséget. Az ablakok üvegezésének legkorábbi emlékeit csakis a régészeti kutatás tudja felmutatni.

2 Az ablaküvegezésnek két fajtáját külön kívánom tárgyalni: a síküvegekét és a „köldökös", másként: „tányér"-üvegekét. Budai leletanyagunkban a síküveg korábban jelenik meg, mint a tányérüveg, de a kétféle üvegezés egykorúságát vidéki leletek igazolják. Mindkét esetben a kisebb darabokat ólomba foglalva helyezték bele az ablakkeretbe. Ismeretes ugyanis, hogy síküvegből nagy méretet nem tudtak előállítani. A budai leletanyagban a legnagyobb tábla 19x20 cm méretű. Ebből két táblára való töredék került elő a királyi palota előudvarán feltárt középkori lakóház konzolos pincéjének (a továbbiakban csak „konzolos pince") betöltéséből.

3 Ablaküvegleleteink legkorábbi darabjai a következők: Xni. századi síküvegek kerültek elő a budai királyi palota keleti homlokzata előtti XII. számú szemétgödörből.

4 Mint a mellékelt ábránk mutatja (1. kép), ezek nem töredékek, hanem szabott darabok (van, amelyik ívesen szabott). A középkorban még nem használtak gyémántvágót, hanem megtüzesített vassal vágták, illetve esetenként a megfelelő formához igazítva lecsipdesték az üveget. Különösen az íves kivágásból arra lehet következtetni, hogy egy megrajzolt kompozícióhoz szabták ki, tehát egy ablakmozaik része volt. Ezeknek a daraboknak az eredeti színe zöld, de a felületük romlott, barna, és az eredeti szín csak ott látszik, ahol a romlott réteg lepattogzott. A lemezek vastagsága 3 mm, és az egyik lemeznek megvastagított és legömbölyített széle van. Feltehetően ez a szél illeszkedett bele az ablakkeretbe. A gödör minden lelete XIII. századi volt, beleértve azt a 12 darab üvegedény-töredéket is, amelyek az ablaküvegeken kívül ebből a gödörből kerültek ki. Egytől egyig ahhoz a bizánci stílusú csoporthoz tartoztak, amelyek a budai leletanyagban 1300-ig fordulnak elő, és amelyek közül a csoportra igen jellemző golyvás nyakú palack a polgárváros területén 200 darab került elő. 1300 körül ezeket az üvegeket kiszorították a velencei üvegek. Az ablaküvegeket nagy valószínűséggel ugyanaz az üveghuta készítette, mint az edényeket, és ez egyre erősebben azt a nézetet támogatja, hogy bizánci fennhatóság alá tartozó területről bevándorolt mesterek itt, Magyarországon készítették. A bizánci típusú üvegárut korábban csak Budáról ismertük, illetőleg egy palacknyakról tudtunk Bélapátfalváról. Újabban Miklós Zsuzsa a Tolna megyei Váralj a-Várfőn talált egy cseppes pohártöredéket a bizánci típusból.

5 Lassan oldódik ennek a leletfajtának az elszigeteltsége. Nem ezek az egyetlen - bizonyítottan - XIII. századi síküvegleletek. Holl Imre ásatási naplójának 1957.

1. 9-i bejegyzésében olvasható, hogy a szárazároktól délre lévő XIII. századi patkótoronyhoz csatlakozó XIII. századi városfal belső oldala mellett, a Xm. századi szint felett előkerült egy kisebb, téglalap alakú, eredeti szélekkel rendelkező vastag ablaküveg. Az ebből az első kultúrrétegből kikerült többi lelet is mind XIII. századi volt. Zolnay Lászlónak a palota előudvarán végzett ásatásánál, a 81/5-ös számmal jelölt kutatóárkából került elő az a néhány sötétkék üvegtöredék, amelyből egyet korábban már rajzban is publikáltam.

6 Ezek 4 mm vastagságú üvegek, és a szélük megvastagított, legömbölyített. Sajnos a lelőhely rétegviszonyai és az ablaküvegek rétegek szerinti elhelyezkedése nem ismert, ezért itt a lelőhely nem korhatározó, csupán az üvegek vastagsága és legömbölyített széle alapján tartjuk ezt is korai, XIII. századi ablaküvegnek. A zöld és kék, szabott üveglapokból ólomkeretbe foglalt mozaikablak egy templom vagy kápolna létezését feltételezi. A XIII. század egyébként nem „korai" időpont az ablakfestmények esetében, hiszen számos ennél jóval korábbi, máig fennmaradt festett üvegablakot ismerünk. Például ismerjük az augsburgi dóm 1010-1050 körül készített, Mózest és Dávidot ábrázoló üvegablakait, a chartres-i katedrális híres XII. századi üvegablakait, és ismerünk irodalmi adatokat is. Például Suger, Saint Denis apátja leírta az 1144-ben felszentelt apátsági templom üvegablakait,

7 sőt verseket is költött az egykori jelenetekhez, levonván azokból az erkölcsi tanulságokat. Ostiai Leó leírásaiban, melyeket Desiderius, montecassinói apát építkezéseiről írt, olvashatók a következő sorok: „Valamennyi ablakot a templom hajójában, mind a szentélyben - ólomból, üvegből összerakott és vasakkal megerősített táblákkal zárta el."

8 Üvegablakok ilyen korai időből csak templomokból maradtak meg, úgyszintén a leírások is. Világi épületek ablakainak üvegezéséről csak egyetlen XII. századi említéssel találkoztam (nem eredeti leírásban), amely Elzász vidékén lévő kastélyok üvegablakairól tud.

9 Természetesen világi épületek ablakainak üvegezésére csak régészeti leletekből lehetne következtetni. 267