Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: Az ablakok üvegezéséről és az ablaküvegfestményekről a középkori Magyarországon 267-290

A budai királyi palota előudvarán Zolnay László ásatásának 81/12/B jelzésű gödréből kerültek elő még XIII. századinak tartható ablaküveg-töredékek. Itt is az üvegek korát nem a stratigráfia, hanem a többi korai üvegedény-töredék segítségével lehet csak meghatározni. A palota udvarán korábban feltárt XL-es jelzésű gödör üvegleletei bizánci és velencei üvegek voltak, ezért a gödör a XHI-XIV. század átmeneti korszakában keletkezett, így az ablaküveg-töredékek is vagy Xin., vagy XIV. századiak.

10 Színes ablaküvegek kis töredékei kerültek elő a budai domonkosok kolostorában, a pilisszentkereszti cisztercita kolostorban és Vértesszentkereszten. A domonkos leletek közül két darab kivételével a többi pontosan nem korhatározható, csak annyira, hogy középkoriak. A két domonkos üveg 4 mm vastagságú, szélük legömbölyített, ezért ezek elfogadhatók XIII. századi üvegeknek. A legnagyobb mennyiségű színes és festett ablaküveg-töredék ugyancsak vegyes korú leletanyag között került elő a budai királyi palota előudvarán, Zolnay László ásatásánál az ún. konzolos pince feltöltéséből. A festés nélküli színes üvegek színei a következők: vörös, lila, zöld, kobaltkék, halványzöld. A festett üvegek ritkaságnak számítanak. Visegrádon kívül sehonnan sem publikáltak eddig ilyeneket, jóllehet feltételezhető, hogy számos helyen voltak. Festett töredékeink bemutatása nem könnyű. Többségükben ornamentális díszítésűek, csupán két darab volt figurális ábrázolás tartozéka. Több töredék pedig figurális mező keretelése. Ezeket külföldi ablakok példái bizonyítják. Az ornamentális részletek többet elárulnak korukról, mint a figurálisak, akkor, amikor a lelőhely nem határozza meg a korukat, és akkor, amikor kicsi töredékekről van szó. Arra nem alkalmasak, hogy az ablakfestmény kompozícióját rekonstruálni lehessen belőlük. Ezek a kompozíciók rendkívül gazdagok és bonyolultak. Az ablakfestmények esetében csakúgy, mint minden más középkori művészeti ágban, egy-egy stíluskorszak hosszabb ideig tart, sőt amikor megjelennek új stílusok, a régi itt-ott még továbbél. Ezért midőn kísérletet teszünk egy-egy díszítőmotívum kielemzésére, csak megközelítőleg tudjuk a korát meghatározni. A budai töredékek semmiképpen sem tartozhatnak egyetlen ablakhoz. Nemcsak stílusbeli, hanem technikai különbségek is vannak közöttük. Ezek a különbözőségek időben eltéréseket is sejtetnek. Vegyvizsgálatukra eddig nem kerülhetett sor, ezért sem az üvegek anyagösszetételére nézve, sem a festékekre vonatkozóan hiteles adatokkal nem szolgálhatok. A töredékeknek van egy csoportja, amelyekről úgy vélem, egy ablakhoz vagy legalábbis egy épületnek azonos időben, azonos mestertől készített ablakaihoz tartoztak. A díszítőelemek 6 típusát választottam ki a festett töredékek közül, amelyeknek analógiáit az ún. szőnyegstílus ablakainak díszítésében találtam meg. A „szőnyegstílusról" a következőket kell tudni: Európában az üvegablak-festészetnek két országban Franciaországban és Némethonban - alakultak ki egymástól eltérő stílust képviselő műhelyei. A „szőnyegstílus" a német iskolához köthető, és a XIII. században készültek legszebb alkotásai, illetve ez a stílus uralkodó volt még a XIV. század közepéig. A lényege az volt, hogy ornamentális elemek ismétlődésével szövött szőnyegre emlékeztető mintával borították be az adott üvegfelületet, amelyből egy kerek medalion vagy hosszúkás, karéjos mező emelkedett ki, és ebben helyezték el a figurális ábrázolást, amely vagy egy figurából állott, vagy figurák csoportjából. Az alakok hátterét is gyakran ornamentika képezte, és így azokat nem térben helyezték el, hanem síkban. Hiányzott a perspektíva. Mivel ebben a stílusban az ornamentikának igen nagy szerepe volt, több elemét is megtaláltuk benne a mi töredékeinken láthatóknak. Az egyes típusok tárgyalásánál az analógiaként felsorolt üvegablakok korának említéséből látható, hogy 1340-ig éli virágkorát a stílus. Az a néhány példája, amely ennél idősebb, kb. 1360-1370ből való, és rajtuk csekély változás figyelhető meg, amennyiben az egyes díszítőelemek rajzai bonyolultabban lettek. A stílus megváltozását a szakirodalom a Parler-művészet hatásának tartja. Ekkor kezdték a figurális ábrázolást perspektivikus térbe helyezni. Az építészeti részlet, amely korábban csak egy-egy alak kerete volt, most már egy-egy jelenet helyszínéül szolgáló perspektivikus belső tér is lehetett. A díszítőelemek ugyan teljesen nem tűntek el, de megváltoztak. A geometrikus formák (a szőtt szőnyegeket utánzó alakzatok) helyett élő növényzetet utánzó indás-leveles díszítés szinte az egyetlen eleme lett egy-egy olyan felületnek, amelyet a kompozíció egyébként üresen hagyott. Festett ablaküveg-töredékeink felületei romlottak, de azokon a helyeken, ahol a romlott réteg levált, láthatók a színek: vörös, sárga, kék, halványkék, színtelen, enyhe zöldes árnyalattal. A szakirodalomban olvasható," hogy nagyon vékony rétegekben színes és színtelen rétegeket helyeztek felváltva egymás fölé. Egyik töredékünkön ez a módszer felismerhető volt. Itt sárga szín váltakozott színtelennel. A szakirodalom szerint a vörös színt mindig az üveg felületén alkalmazták. A kék ezzel szemben - saját tapasztalataink szerint - az üveg teljes vastagságát színezte. Nem tudjuk, hogy a barnára romlott felületi rétegeknek eredetileg volt-e és milyen volt a színe? A barna színről, hogy valójában volt-e ilyen szín, csak egyetlen töredék esetében bizonyosodott be (BTM 96.61.5.), amelynél egy korábbi (helytelen) restaurálás leszedte a romlott felületi rétegeket. Ismeretes, hogy a kontúrokat egy fém-oxidokból készített (réz, vas, cink), ún. Schwarzlottal rajzolták meg, és ennek hígított változatával tudtak árnyékolni, plasztikát érzékeltetni. A mi töredékeinken ennek nincs nyoma. Ennek ellentétét, az ún. Silberlotot később kezdték használni, állítólag 1350 körül.

12 A mi töredékeinken nem a mintát, hanem annak alapját festették fehérrel, vékony rétegben. Magának az üvegnek a színe pedig a mintán látszott át. E festék anyagát azonban kémiai analízis hiányában egyelőre nem tudjuk megállapítani. Kérdés, hogy azonosítható-e a „Silberlot"-tal? íme az a hat típus, amelyről feltételezem, hogy az ún. szőnyegstílus jegyében készült ablakhoz tartozott: 1. típus. (BTM 74.160.1-10., 2. kép) 29 töredék van belőlük. A legépebb két darab mérete: 4,5x5,5 cm. Vastagságuk 2 mm. Díszítésük: 4,3x3,4 cm méretű kereten belül 3,7x3 cm méretű felületben a sarkok felé mutató négy levél. Az alap a festett, a leveleken az üveg színén keresztül hatolt be a fény. A töredékek színei: sötétkék, vörös (csak kevés példányon) és - feltehetően - sárga. Ezek a darabok ugyanis átvilágítás esetén barnának látszanak, amely valószínűleg a romlás színe. Ez a díszítőelem már igen korán kedvelt volt. Általában nagyobb felületet töltöttek ki vele, például egyes magukban 268